2009/7.
Tartalomjegyzék

Évforduló

FARKAS ILDIKÓ: Japán története dióhéjban
A kezdetektől napjainkig

Japán területén az első államalakulat a Jamato nemzetség vezetésével jött létre a 3-4. században. A 7. század folyamán a laza államszövetséget kínai mintára egy központosított, szigorúan szervezett állammá alakították át. A 10. század végére a hatalom alapja a magánbirtok lett, s a földet birtoklók különböző rétegeit bonyolult függőségi rendszer kötötte össze, mely leginkább az európaihoz hasonló hűbéri hierarchiával jellemezhető. A vidéki földesgazdák kis birodalmainak fontos része volt magánhadseregük. Ebből a saját fegyveres erőből alakult ki a szamurájréteg. A 12. század végén a szamurájok az egyik magasra emelkedett család vezetésével megalakították saját "kormányukat", s a politikai hatalmat kivették az udvari arisztokrácia kezéből. A 14-15. században kitört tartományi zavargások és helyi háborúskodások miatt a szamurájok központi hatalma is elveszítette irányító és ellenőrző erejét. A 16. század első harmadára mintegy 250 önálló tartomány alakult ki, mindegyik saját uralkodóval. A széttagoltságot az egységesítés időszaka követte. A középkori anarchia után az országegyesítés befejeztével, majd a külvilág fokozatos kizárásával az Edo-kor (1600-1868) a japán történelem legbékésebb korszaka volt.
Japán a 19. század közepéig elzárt ország volt, így lemaradt a technikai fejlődésben. Amikor az 1850-es évektől kezdve megjelentek a japán partoknál az ország megnyitását követelő nyugati hajók, nyilvánvalóvá vált, hogy a Nyugat technikai fölényével Japán nem szállhat szembe. A "császárság hatalmának visszaállítása" programjával 1868-ban uralomra került csoport meghirdette az új (Meidzsi) korszakot: az ország gazdasági és állami berendezkedésének nyugati mintájú átalakítását. A modernizáció - nyugati mintájú államberendezkedés (parlamentáris rendszer) kiépítése, közigazgatási reform, hadseregszervezés, földreform, iparosítás, bankrendszer kialakítása - a társadalmat is megváltoztatta, eltörölte a korlátokat. Meidzsi császár halála 1912-ben egy korszak végét is jelölte. Az 1912-től 1926-ig tartó Taisó-kor, a "liberális húszas évek" a nyugati típusú polgári kormányzás korszaka volt.
1930-ban a világválság nagy erővel elérte Japánt, a gazdasági összeomláson túl a Nyugattól való elfordulást is okozott. Szélsőséges politikai ideológiák hódítottak, amelyek sajátos módon ötvözték a japán hagyományokat a modern radikális eszmékkel. 1937-ben a Japán Birodalom elfoglalta Kína egyes részeit, elindítva a második kínai-japán háborút. A belpolitikában egyre diktatórikusabb elemek kaptak szerepet: a politikai ellenzék üldözése, nacionalista és militarista propaganda, a pártok betiltása (1940). 1941. december 7-én Japán megtámadta az Egyesült Államokat. Miután az USA az atombombát is bevetette Japán ellen és a Szovjetunió is belépett az ország elleni háborúba, Japán augusztus 15-én feltétel nélkül megadta magát a szövetségeseknek.
A világháború után Japánra hat és fél éves amerikai katonai megszállás és gyámság várt, amely fő célja Japán átalakítása, demilitarizálása és demokratizálása volt, és ugyanolyan horderejű reformfolyamatot jelentett, mint a Meidzsi kori modernizáció. Földreform, emberi jogok az alkotmányban, általános választójog, a császár szimbolikus szerepre korlátozása, közigazgatási decentralizációs reform, az oktatás átalakítása, demilitarizálás, politikai tisztogatás, titkos szabad választások, parlamenti reform, a háborúról és a hadsereg fenntartásáról való lemondás - a mai demokratikus Japán megteremtése zajlott le akkor, amerikai vezénylettel.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

Japán története évszámokban (Oprán Emese)

Kr. e. 14 000-től. A Dzsómon-kultúra korszaka.
Kr. e. 600. A legenda szerint az első császár (tennó), Dzsinmu trónra lép. Ez a japán időszámítás kezdete.
Kr. e. 3. sz. Elterjed a földművelés és a fémművesség.
4. sz. A Jamato törzs Hokkaidó kivételével egyesíti a Japán-szigeteket, létrejön az első államalakulat.
6. sz. A buddhizmust pártoló Sótokú herceg "Tizenhét cikkelyes alkotmánya" a konfucianizmus eszmeiségének első jelentős megjelenése.
645. Megkezdődik a Taika-reform: kínai mintára erősen decentralizált, szigorú alá-fölérendeltségre épülő államot hoznak létre.
710-794. A Nara-korszak. Heidzsó (ma Nara) néven geometriailag megtervezett állandó fővárost alapítanak.
724. Sómu japán császár (ur. 724-749) államvallássá teszi a buddhizmust.
794-1185. A Heian-korszak. A fővárost Heiankjóba (ma Kiotó) költöztetik (1868-ig ez a császári székhely).
9. sz. Az egymással harcoló családok, tartományi vezetők fegyveres kíséretének tagjaiból, a szamurájokból új társadalmi réteg alakul ki.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

KISS SÁNDOR: Kereskedők, hittérítők Nyugatról
Gazdasági kapcsolatok Japánnal

A Japánba első európaiként 1543-ban érkező portugálok fél évszázadig kizárólagos kereskedelmi pozícióban voltak, de 1596-ban megérkeztek a spanyolok, majd 1600-ban a hollandok és 1613-ban az angolok. Az akkoriban induló Holland Kelet-indiai Társaság a kezdetektől, hivatalosan engedélyezve 1609-től rendszeresen szállított Japánba, és ezzel kikezdte a portugálok kereskedelmi pozícióját. Japánból 1614-ben kitiltották a misszionáriusokat, 1624-ben a spanyol, majd 1639-ben a portugál kereskedőket is kiűzték. A hollandok azonban - mivel nem foglalkoztak hittérítéssel - maradhattak. A bezárkózás (1639-1854) időszakában a hollandok jelentették a kizárólagos nyugati kapcsolatot.
Az európai országok a 19. század közepére egyre aktívabbakká váltak érdekszférájuk építésében, és sorozatban gyártott termékeikhez új piacokat kerestek. Az amerikaiak nyomására 1854-ben Japán aláírta a kanagavai egyezményt, az egyenlőtlen japán-amerikai béke- és barátsági szerződést. A nyitással fellendült a külkereskedelem. Minden irányba felderítő missziók és delegációk indultak, megélénkült az információcsere és -áramlás is. A külföldi életről hozott információk a társadalmi refommozgalmakat is megerősítették szándékukban.
A Meidzsi-kormány (1868-1912) - felismerve a világkiállítások jelentőségét - első alkalommal az 1873-as bécsi világkiállításon mutatta be Japánt. A kialakított japánkert és a kiállított porcelánok, selymek, lakktárgyak, bútorok, rekeszzománcos darabok, ezüsttermékek, képek, építészeti makettek és a legkülönfélébb japán termékek egy csapásra közönségsikert arattak, a japán kerámiaexport abban az évben több mint kétszeresére nőtt.
Az 1873-as bécsi kiállításon sok magyar találkozhatott először japán emberekkel, japán művészeti alkotásokkal, áruval és termékekkel. Budapesten is sokan és gyorsan növekedő körben értékelték és ízlelgették a japán kultúra szépségét. A magyarországi gazdasági fellendülés anyagi erősödést és pozitív változást eredményezett. A behozatali cikkek a következők voltak: hántolatlan rizs, vörösréz, halzsír, gyanta, katechu (csersavtartalmú gyógyszeralapanyag és egyben fa festésére igen alkalmas pác), fabútor, míves faáru, kerámia dísztárgyak, porcelán, nipp, ékszer, legyező, rizspapír és csontból készült művészeti tárgyak. A forgalom a fiumei kikötőn keresztül bonyolódott le, ahonnan évente 12-13 gőzhajó indult Kóbéba és érkezett vissza. A korai statisztikában sok mintarendelésnek is van már nyoma. Az importált cikkek az üzletekben megjelentek, és egyre több Japánból származó képzőművészeti terméket is lehetett Magyarországon kapni. A cukron és a torpedókon kívül a japánok nagy mennyiségben vettek ecetsavat, enyvet, illatos szappant, malátát, nyomdapapírt és tűzálló köveket. Kisebb tételben vásároltak vasrudat, bort, Zsolnay porcelánt, bőrárukat, és a Pongó Kiss Károly által gyártott, akkor világelsőnek számító röntgencsövekből is importáltak. A japán hadsereg tenyészméneket és -kancákat is vásárolt Bábolnáról.
Az első magyarországi japán művészeti kiállítást a Budapesti Iparművészeti Palotában 1911-ben rendezték meg. A kiállítás anyagát Londonból hozták át. Nyolc nap alatt több mint ötvenezer érdeklődő jelent meg.
Japán az első világháborúba az antanthatalmak oldalán lépett be, 1914. augusztus 23-án hadat üzenve Németországnak, egy nappal később a Monarchia is hadat üzent Japánnak.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

FARKAS ILDIKÓ: Japán modernizációja a 19. században

A közigazgatási reform (1871) centralizált, bürokratikus államberendezkedést alakított ki. A porosz mintára készített alkotmány (1889) kimondta, hogy a császár a legfőbb hatalom, ugyanakkor megteremtette a parlamentáris rendszert: a kétkamarás országgyűlést, a kabinetet, a miniszterek és a miniszterelnök feladatkörét. Az 1880-as években megalakultak a pártok, és 1890-ben megtartották az első választást.
Átalakult a gazdaság is. 1871-ben egységesítették a nemzeti valutát (jen), és megalapították a japán bankrendszert. A mezőgazdasági reformok (nagybirtok eltörlése, parasztok földtulajdonlási joga, földadó, termelési korlátozások eltörlése, új mezőgazdasági technikák) bevezetése mellett erőteljes iparosítás kezdődött. A japán ipari forradalom az 1860-as években a textilipar gépesítésével, termelékenységének növelésével kezdődött. 1868-tól 1884-ig megteremtették a modern iparosítás alapjait, és a következő, 1884-től az első világháború végéig tartó korszak a gyors gazdasági és demográfiai növekedés időszaka lett.
Japán társadalma is megváltozott. 1871-ben meghirdették a törvény előtti egyenlőséget, megszüntették a nagybirtokokat, eltörölték a szamurájok kiváltságait (fegyverviselés, járandóság). A társadalom megnyílt, és az általános oktatás elvileg mindenkinek biztosította az esélyegyenlőséget. Óriási méretű urbanizációs folyamat kezdődött el.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

SZERDAHELYI ISTVÁN: Japán megnyitja kapuit
Kereskedelmi szerződések a Monarchiával

Az ópiumháborúkból (1840-1860) győztesen kikerülő Brit Birodalom több egyenlőtlen szerződés elfogadására kényszerítette Kínát. A sort folytatta az Egyesült Államok, Franciaország, Belgium, Norvégia, Svédország és Oroszország is. A szerződéskötők sorában az utolsó európai hatalom az Osztrák-Magyar Monarchia volt, amelynek delegációja 1869 augusztusában érkezett Kína partjaihoz. A küldöttség útja innen Japánba vezetett.
Japán a brit gyarmati terjeszkedés szempontjából másodlagos szerepet játszott Kína mellett. Ugyanakkor földrajzi elhelyezkedésénél fogva megkerülhetetlen tényező volt az Egyesült Államok számára. Townsend Harris amerikai konzul 1856-ban érkezett meg Japánba, és azonnal megkezdte tárgyalásait egy kereskedelmi szerződés lehetőségeiről, amelyet 1858-ban meg is kötöttek. Az első szerződés itt is láncreakciót váltott ki, és egymás után jelentkeztek a nyugati hatalmak az amerikaiakéhoz hasonló igényeikkel.
Az Osztrák-Magyar Monarchia delegációja 1869 szeptemberében érkezett Kínából Japán partjaihoz. A Japán és az Osztrák-Magyar Monarchia között 1869-ben megkötött kereskedelmi és hajózási szerződés összesen 24 cikkből, 11 határozatból és a vámtarifalistából állt. Kulcsfontosságú volt benne a legnagyobb kedvezmény jogának biztosítása. Szintén nagy jelentősége volt a konzuli bíráskodás intézményének. Az 5. cikk a polgári ügyek kérdését tisztázza, a 6. cikk a büntetőügyek körében írja elő a konzuli jogszolgáltatást. Az egyenlőtlen szerződések harmadik ismérve, a vámautonómia korlátozása a vámjegyzékben érhető tetten. A vámjegyzékben szerepelt a tiltott termékek kategóriája is. Ez Japán hatalmas diplomáciai sikere volt a legelső szerződés óta: a kínai tragédia közvetlen előidézője, az ópium nem kerülhet be az országba.
A Monarchiával kötött megállapodást követően Japán több egyenlőtlen szerződést már nem kötött. A tárgyalások során kiderült: a japán diplomácia nem csupán ellenállni igyekszik a nyugati hatalmaknak, hanem a nemzetközi jog szabályait és normáit elfogadva megpróbál igazodni az új rendhez, és ez szükségképpen Japán szerepének és helyének újraértelmezését is magában hordozta.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

FARKAS ILDIKÓ-SZERDAHELYI ISTVÁN: Japán, a pozitív példa
Japán-kép Magyarországon a 19. század fordulóján

Magyarországon a 19. század fordulóján megjelent, Japánnal foglalkozó művek nagy száma megkülönböztetett figyelemről tanúskodik. Az első információk nyugati közvetítéssel kerültek Magyarországra, és jobbára a nyugatiak japánokkal kapcsolatos elképzeléseit tükrözték. A nyugatiak Japán-képük megalkotásában kezdetben a hagyományos sztereotípiákhoz nyúltak vissza, amelyeket a művészi érdeklődés is fenntartott: a keleti mesevilág képéhez. A modernizálódó Japán sikereinek láttán azonban ráeszméltek, hogy az eddig lenéző jóindulattal kezelt ország fejlődésében felzárkózott a Nyugathoz, és lassan versenytársként jelenik meg a Távol-Keleten.
Magyarországon is megjelent az ázsiai országok és a Japán iránti érdeklődés divatja, melyet főként a külföldi sajtó és a keletiség-divat motivált. A rokonszenvnek azonban sajátosan magyar indítékai is voltak. A magyarság ázsiai eredetének hangsúlyozásával a tudós és a nem tudós közvélemény érdeklődési körébe vonta a keleti népeket, köztük Japánt is. Emellett a századfordulóra a világpolitikában megjelenő, modernizációs sikereiről híres Japán jó példának bizonyult arra, hogy egy keleti nép is képes a nyugatiakkal felvenni a versenyt.
Az első híradások Magyarországon Japánról külföldi írások fordításai voltak. A századforduló környékén sűrűsödtek a magyar szerzők saját tapasztalatokon alapuló beszámolói. Az utazások legfontosabb hozama a tudományos eredmények mellett a jelentős számú Japánnal foglalkozó mű megjelenése volt Magyarországon.
Az orosz-japán háború kapcsán Japán rendszeres szereplője lett a világsajtó mellett a magyar politikai sajtónak is. A háború kitörésétől kezdve a magyar politikai közvélemény egésze számára Japán volt a rokonszenvesebb fél. Az ellenzéki sajtó úgy tüntette fel Japánt, mint egy nemzeti alapokon nyugvó, nemzeti érdekeket képviselő hadsereggel rendelkező független államot, szembeállítva vele a dinasztikus Oroszországot és annak nem nemzeti, nem demokratikus hadseregét.
Japán az egyetlen ázsiai ország volt a 20. század elején, amely a modernizálódás útjára lépve nemcsak hogy elkerülte a gyarmati sorsot, hanem a nagyhatalmakkal egyenrangú helyet tudott kivívni magának. Mindez példaértékűnek számított Magyarországon.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

KONDÓ MASZANORI: Mit tudtak a japánok Magyarországról?
Magyarország-kép az első világháború előtti Japánban

A Japánnal kapcsolatos magyar művek nagy számához képest a 19. század második felétől a 20. század elejéig tartó időszakban kevés japán mű foglalkozik Magyarországgal. Ennek hátterében az állhat, hogy a japánok modernizációs modellként főként Nyugat-Európát és az Amerikai Egyesült Államokat vették alapul, így a kelet-közép-európai térség nem került érdeklődésük körébe.
Kume Kunitake az Ivakura-delegáció tagjaként bejárta Európát, illetve Amerikát. A delegáció 1873. június 3-tól 18-ig tartózkodott az Osztrák-Magyar Monarchiában. A Monarchia magyarok lakta területére a delegációnak nem sikerült eljutnia, így Kume az útjáról beszámoló könyvében a magyarokat csak röviden említi. A Monarchia magyarlakta területei szerinte a fejlődésben lemaradtak, népének azonban megfelelő azonosságtudata van, s a stagnálásból kiutat keres.
A Meidzsi korabeli politikai regények legkiválóbb alkotásainak egyike a "Különleges találkozás szép asszonyokkal" (1885-1897). Tókai Szansi, aki a könyv írója és főszereplője is egyben, amerikai tartózkodása alatt a világ különböző tájairól érkezett egykori szabadságharcosokkal folytatott beszélgetések formájában mutatja be egymás után az egyes országok politikai rendszerét és a függetlenségi mozgalmak helyzetét. A történetben az európai kis országok - köztük Magyarország - játsszák a főszerepet, míg Oroszország, Anglia, illetve más nagyhatalmak az elnyomók mellékszerepében, negatív figuraként jelennek meg.
Japán azonban a japán-kínai háborúból győztesként került ki, és ahogy elindult a nagyhatalommá válás útján, a gyenge és kis országokkal való szövetség gondolata elillant. Ez a nézőpont a második világháborúig következetesen meghatározta, hogy a japán nép hogyan tekint Kelet-Európára.
Siratori Kurakicsi 1901-től 1903-ig Európában utazgatott, és Budapesten is eltöltött közel egy évet. "Magyarország történelmének főbb vonulatai" című tanulmányában megismertette a japán nyilvánossággal a magyar nyelv eredetéről vitatkozó akkori magyar álláspontokat. Szerinte a magyarok azért voltak képesek megőrizni nyelvük és kultúrájuk ázsiai színezetét, mert felvették a kereszténységet. Kutatómunkája révén a japánok a magyarokat mint "Európában élő [a japánokhoz közeli] ázsiai eredetű nép" fogadták el.
Makino Nobuaki 1899-től 1906-ig tartózkodott Bécsben mint japán nagykövet. Feladatul az Oroszországgal kapcsolatos információk gyűjtését kapta. Makinónak tehát azért volt fontos Kelet-Európa, mert az oroszokkal kapcsolatos információszerzés "eszközét" látta benne. Mindez az első világháborút követően, a politikai térképek átrajzolása után is uralta a japánok gondolkodásmódját.
Sinobu Dzsunpei 1910-től 1915-ig a bécsi nagykövetségen dolgozott diplomataként. A "Kelet-Európa álma" című kötete1919-ben jelent meg. Japánban ezt tartják az első tudományos, Kelet-Európával foglalkozó tanulmánynak. Azt tartja, hogy a "nemzetállam", az "egy nép - egy nemzet" fogalma Kelet-Európában nem valósítható meg, helyette jobb a nemzetiségek önkormányzatát védő, svájci típusú szövetségi rendszer. Nem azonosul a Balkán-félszigeten kibontakozó függetlenségi mozgalmakkal sem. Mindez az orosz-japán háború után az ázsiai kis országból nagyhatalommá fejlődött Japán azonosságtudatának változását tükrözi. Sinobu könyvében a magyar a többi néppel nem közösködő, tényleges erőt felmutatni képes, domináns nép. A társadalom modernizálódásának szempontjából nézve azonban az író Magyarország akkori helyzetét a régi állapotokban megmaradt változatlanságként, negatívan értékeli.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

FARKAS ILDIKÓ: Mindennapi élet a 19. század végén

A Meidzsi korszakban kezdődött el a máig tartó óriási méretű japán urbanizációs folyamat. Milliós városok épültek ki, és a már addig is létező különbség a falusi és a városi életforma között tovább nőtt. Míg a városokban egyre jobban terjedt a nyugati  életstílus,  vidéken  ennek  alig  volt  jele,  és  továbbra is a japán hagyományok határozták meg az ott élők mindennapjait.
A városlakó, az iparosítást megvalósító társadalmi csoport több forrásból alakult ki: gazdag szamurájokból, kereskedőkből, parasztgazdákból állt össze a japán gazdasági elit, amely szorosan összefonódott a politikai elittel.
A városokban új társadalmi réteg jelent meg: a munkásság. Elsősorban vidékről származtak, a falvak szinte kimeríthetetlen utánpótlását biztosították a városi munkaerőnek. A városi kispolgárság - kiskereskedők, kézművesek, családi kisvállalkozásban vagy a szolgáltatóiparban dolgozók - aránya igen magas volt, életformájukban a hagyományokat követték, öltözködésük, szokásaik, életszínvonaluk, családi életük éppúgy nem változott a századforduló idejére, mint a vidéki parasztság élete.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

Rendszerváltás

HORVÁTH JENŐ: Az Európai Unió és Oroszország
1988-1994

Amikor a szovjet birodalom összeomlott és a kommunizmus megbukott, világtörténeti jelentőségű folyamatok zajlottak le. A főszereplők - egyfelől a Szovjetunió és a szovjet impérium kormányai és népei, másfelől az Egyesült Államok, valamint az Európai Unió (EU) kormányai és népei - egyikének sem volt világos képe arról, hogy hová is vezetnek az 1988-tól már látható változások. Még kevésbé volt előre vagy időközben kidolgozott stratégiájuk és taktikájuk. Az EU csak követte az eseményeket, nem volt átgondolt politikai terve.
Gorbacsov figyelmének és a Szovjetunió külpolitikájának középpontjában a szovjet-amerikai kapcsolatok állottak. Az "új külpolitika" jegyében beszélt az Európai Közösséghez (EK) való viszonyról is, hangoztatva, hogy az "Európa-ház" megteremtése legyen a közös célkitűzés. Az EK külkapcsolati rendszerében a Szovjetunió és a többi kelet-európai ország azonban  továbbra is a legrosszabb besorolású kategóriában maradt.
Gorbacsov az amerikaiakkal kötött egyezményekkel mind diplomáciai, mind katonai téren komoly változásokat hozott. Az Egyesült Államokkal való együttműködés lépett az első helyre, és a kelet-közép-európai térség - a harmadik világ "szocialista orientációjú" országaival és mozgalmaival együtt - leértékelődött. 1991-ben megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST is. A szovjet impériumból kiszabadult népek és új kormányaik szinte messianisztikus reményekkel és várakozással tekintettek az EK/EU felé. Mindenütt az "Európába való visszatérésről", az "európai integrációról" beszéltek, és arról álmodoztak, hogy ez akár néhány év alatt végbemehet.
Az EU a keleti tömb és a Szovjetunió összeomlásával semmit sem vesztett, ellenkezőleg. Az EK számára a nemzetközi politikai és hatalmi rendszerben elfoglalt helyét illetően kedvező volt a változás. Egészében és a tagországait tekintve is. Nyugat-Európának azt a ma már jól látható változást kellett "feldolgoznia", hogy területe megszűnt a két szuperhatalom közötti küzdelem fő színtere lenni.
A Szovjetunió széthullását követően Oroszország és a volt szovjet államok az EU figyelmének perifériájára sodródtak. Az EK a hidegháború végén főként saját magával, az integráció mélyítésével és bővítésével volt elfoglalva. Az EU számára csak ezek után következett a "rangsorban" a kelet-európai új demokráciákhoz és a volt Szovjetunió államaihoz való viszony kérdése.
1994-re egyértelművé vált, hogy a korábbi szovjet birodalomhoz tartozó kelet-közép-európai államok (illetve a három volt szovjet balti köztársaság) társult, majd hosszabb távon teljes jogú uniós taggá válhatnak, Oroszország azonban nem. Az EU-Oroszország kapcsolat partnerségi és együttműködési megállapodás alapján, egyfajta állandó társulás formájában lenne rendezhető. Oroszországnak az európai szabad és demokratikus államok sorába való ilyen jellegű integrálása csökkentheti annak az esélyét, hogy újabb megosztó határvonalak jöjjenek létre a kontinensen.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.
Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

Hírek

A Nők emberek • Rejtélyes múmiák Kínában • Meséink ősi eredete • Vinland (Farkas Ildikó)

Címlapon:
Cukioka Jositosi: A vízpart szép hősei c. fametszetsorozatának egy darabja, 1867 körül