KLANICZAY GÁBOR: Kapisztrán János csodái

Új szentkultusz a középkor végén

Kapisztrán János újlaki sírjánál több mint ötszáz csodáról olvashatunk tanúvallomást az 1456 és 1526 között ott készített számos csodajegyzékben. S a halála után történt csodák száma eltörpül azok mellett, amelyeket legendaírói és csodagyűjteményeinek összeállítói szerint még életében tett. Két 16. század végi összeállításban 590, illetve 620 ilyen csodát sorolnak fel, és a későbbiekben neki tulajdonítják (vagy legalábbis részben az ő közreműködésének tudják be) annak a 2517 csodának a többségét is, amelyet mestere és társa, Sienai Szent Bernardin szentté avatása érdekében, annak ereklyéivel, de egyben saját személyes közreműködésével idézett elő. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy a sorsdöntő nándorfehérvári győzelemben játszott szerepét természetfeletti segítséget mozgósító beavatkozásnak értelmezhették, elmondhatjuk, hogy Kapisztrán személyét, emlékét különös intenzitással szövi át a csoda jelensége.

A Kapisztrán-kultusz kezdetei

Kapisztrán első csodáiról rögtön halála (1456. október 23.) után kezdtek terjedni a hírek. [...]

A nándorfehérvári csata csodás eseményeiről és egyéb mirákulumokról hamar terjeszteni kezdte a beszámolókat Kapisztrán barátja és rendtársa, Giovanni da Tagliacozzo, valamint három életrajzírója: Girolamo da Udine, Niccolo di Fara és Cristoforo Varese. [...]

Kapisztrán szentté avatásán nem csupán rendtársai és más egyházi emberek buzgólkodtak, hanem a nagy hatalmú Újlaki Miklós, valamint az örök nyugvóhelyéül szolgáló Újlak város polgárai, akik nemcsak csodás gyógyulásokat, hanem a török elleni hatékony védelmet is reméltek az új szentkultusz létesítésétől.

Az öt további, 1526 előtt keletkezett csodagyűjtemény, II. Pál pápa 1464. évi engedélye, valamint IV. Sixtus támogatása ellenére is késlekedett azonban a szentté avatási eljárás hivatalos elrendelése. De a szabályos vizsgálatok (inquisitio) helyett a városi jegyzők, illetve ferences rendtársak által lefolytatott tanúkihallgatások gondoskodtak arról, hogy a hivatalos vizsgálat megindításának hiányában is dokumentálódjanak Kapisztrán szentségének bizonyítékai. Csak X. Leó pápa idején, 1519-ben indult el egy szabályos szentté avatási per, amely azonban hamarosan - a reformáció és a török hódítás megrázkódtatásai közepette - ismét elakadt, így végül csak sokkal később, 1724-ben került sor Kapisztrán szentté avatására.

Csodatévő ferencesek

Kapisztrán még életében tett csodái közül a nándorfehérvári csatához kapcsolódó első elbeszélések arról írnak, hogy a törökök nyilai nem találták el a szentet. A későbbi legendákban viszont már az szerepel, hogy "mintha szél fújná vissza őket, kikerülték a tiszteletreméltó atyát". A korai beszámolók szerint a keresztesek "Jézus! Jézus!" harci kiáltása megrémítette a törököket - a későbbi leírások szerint már egyenesen kicsavarta a fegyvert a kezükből, kivetette őket a nyeregből, mint ahogy ezt a fogságba esett törökök "tanúsították". A Szalkai Balázs és társai által később összeállított obszerváns krónika már egyenesen arról ír, hogy "Kapisztrán János Jézus szent neve iránti odaadása és angyali segítség révén egymaga futamította meg a törökök hatalmas seregét: negyvenezer török halt meg Nándorfehérvárnál, és a Konstantinápoly felé menekülők közül még negyvenezret angyalok öltek meg, ahogyan azt maguk a törökök tanúsítják".

A nándorfehérvári győzelem csodája azonban már egy hosszú "csodatévő pályafutást" koronázott meg. Kapisztrán sok csodája nagy hatású prédikátori tevékenységéhez kapcsolódott - az összesereglett tömeget például 1455 júliusában Győrben megvédi a hirtelen esőtől, máshol előhívja a napot, a zavaró tücsköket hallgatásra parancsolja, madarak csicsergik körül, mint Assisi Szent Ferencet. Néha az összesereglett tömeg körében csoportos ördögűzést hajt végre (ahol a kiűzött démonok számtalan állat hangját hallatják), máskor próféciákat mond, látomásokról számol be. [...]

Az egyház tekintélyének helyreállítása

Sienai Bernardin 1450-ben bekövetkező kanonizációja fontos szerepet játszott a késő középkori szentkultuszok történetében. 1418-44 között ugyanis a pápaság egyetlen új szentté avatási vizsgálat megindítását sem rendelte el és nem avatott új szentet. A "szentgyártás" (Jean-Claude Schmitt ironikus metaforája) Sienai Bernardin kanonizációjával indult be újra. [...]

[...] A per fő mozgatója Bernardin harcostársa, Kapisztrán János volt, aki nagy energiát fektetett a csodák lejegyeztetésébe, s az ezzel kapcsolatos kételyek letörésébe.

Kapisztrán a sikeres szentté avatás után sem hagyott fel Sienai Bernardin csodáinak gyűjtésével. Bernardin ereklyéit elvitte magával kiterjedt prédikációs körutazásaira Itáliában, majd az Alpoktól északra, s a Bernardin-ereklyék segítségével véghez vitt gyógyító csodákat lejegyeztette. Kapisztrán ahhoz is értett, hogy eszközként használja Sienai Bernardin szentté avatási perét az obszervancia törekvéseinek, egyházon belüli pozíciójának és a világi társadalom vallási reformjának az előmozdítására is. A csodagyűjtés, Bernardin (és saját maga) természetfeletti hatalmának nyilvános demonstrációja csak egy volt a céljait szolgáló eszközök sorában.

"Megsemmisítendő ellenségek"

Az obszervánsok hatalmas, sok ezres tömegeket mozgósító prédikációsorozatai nem elégedtek meg a morális reform meghirdetésével és a világi társadalom bűneinek - a fényűzésnek, a szerencsejátékoknak, az uzsorának, az eretnekségnek, a babonának - az ostorozásával, hanem a tettek mezejére léptek. [...] A fényűző ruhákat, parókákat, szerencsejátékokat, dobókockákat, ostáblákat, sőt, a bűnös világi olvasmányokat, a szemérmetlenségre buzdító festményeket a "hiúság máglyáin" égették el. Mindezt azután a törvény erejével próbálták tartóssá tenni, városi statútumokkal, a szerencsejáték-eszközök gyártásának tilalmával, ruharendeletekkel, az uzsorát megfékező gazdasági ellenintézmény, a "monte di pieta" megalapításával.

A "megtisztító" tűz nemcsak a hiúság és az erkölcsi romlottság eszközeit volt hivatott elpusztítani, hanem a bűnökért felelős ellenségeket is. Bernardin római (1426) és sienai (1427) prédikációi egyúttal az első itáliai boszorkányégetések kiváltói lettek. A prédikátorok által feltüzelt és cselekvésre biztatott tömeg másik célpontja legtöbbször a zsidóság lett; Kapisztrán prédikációs körútját német és lengyel földön pogromok sora kísérte. További megsemmisítendő ellenséget jelentettek az eretnekek - Itáliában a fraticelli mozgalmának a képviselői, Csehországban pedig a husziták. És végül, főleg Kapisztrán számára, az egyre nagyobb fenyegetést jelentő törökök. [...]

Csoda és nyilvánosság

A koldulórendi reformtörekvések, a bűnbánatra felszólító prédikációk fontos eszköze volt a pozitív ideál felmutatása és hatékonyságának folyamatos demonstrációja. [...]

Kapisztrán csodatevő képességének konkrét hasznát a gyógyítások mellett leginkább az a 23 újlaki csoda támaszthatta alá, amely a török rabságban sínylődők kiszabadítását segítette elő. E csodás fogolyszabadítások egyike Erdővégi Bertalan történetét mondja el, mely a Kapisztránhoz intézett fohász és fogadalom után következett be.

*

Az obszerváns ferencesek intenzív propagandatevékenysége a csodatörténetek körül valóban sikeres volt: egy olyan korban, amely már - Boccaccio, Chaucer vagy a szentkultuszt elutasító husziták nyomán - inkább szkeptikusan viszonyult a szentek csodatévő képességéhez, a szentkultusz egy újabb fellendülését hozta a középkor legvégén, melyet csupán egy fél évszázad múltán kezd majd ki az újabb, minden korábbinál erőteljesebb kritika: a reformáció.

Ajánlott irodalom
Stanko Andria: Kapisztrán Szent János csodái. Bp., 2007.

Csukovits Enikő: Csodás szabadulások a török rabságból. Aetas, (2005) 78-90.

Fügedi Erik: Kapisztránói János csodái. In: uő: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp., 1981. 7-56.

Vissza a tartalomjegyzékhez