BAYER JÓZSEF: Választások Magyarországon, 1990-2006

A képviseleti demokrácia megújításának legfontosabb eszközei a szabad választások. A parlamenti választásokon az állampolgároknak lehetőségük nyílik arra, hogy a kormányok és a politikusok körmére nézzenek, és mérlegeljék a pártok által felkínált alternatívákat. [...]

Vegyes választási rendszer - előnyök, hátrányok

A rendszerváltás óta az idei volt az ötödik szabad választás. Tizenhat év után, immár az eredmények ismeretében, talán érdemes röviden visszaidézni az elmúlt választási ciklusok néhány tanulságát. Feltehetjük a kérdést: mennyire vált be az 1989-es kerekasztal-tárgyalások idején kialkudott választási rendszer? Miben van az ereje, és mi a gyengéje? Mennyire ad módot az állampolgároknak ahhoz, hogy szavazataikkal nyomatékot adhassanak politikai kívánságaiknak?
A mai választási törvény a rendszerváltás politikai alkufolyamataiban keletkezett, és magán viseli annak nyomait. Az akkor fellépő régi és új pártok [...] egy vegyes választási rendszer mellett foglaltak állást, amely egyesíti magában az arányos (listás) és a többségi (egyéni képviselői) rendszer előnyeit - és persze, hátrányait is.
A listás rendszer előnye az, hogy arányos képviseletet nyújt, a leadott szavazatok és a megszerzett mandátumok száma arányos egymással, és kevés szavazat vész el. Hátránya viszont az, hogy sok induló esetében túlságosan felaprózódhat a politikai spektrum, túl sok kis párt változó koalíciója pedig nem teremt stabil kormányt. A könnyebb belépés a rendszerbe pedig a szélsőséges erőknek is tágabb teret nyújthat.
Ezzel szemben a többségi választás előnyei közé tartozik nemcsak az, hogy kevesebb pártnak enged teret, hanem az is, hogy egyértelmű többséget szerez valamelyik oldalnak, és ezzel a stabil kormányozhatóságnak kedvez. Hátránya viszont, hogy „a többség mindent visz” elve miatt sok szavazat vész kárba, nem realizálódik mandátumokban. A vegyes választási rendszer mégis jó kompromisszum volt, amely egyaránt szolgálta a szilárd kormányzati többségek és a mérsékelten pluralista pártrendszer kialakulását. [...]

Gyakorlat: többség és arányosság

A magyarországi választások 1990 óta visszaigazolták azt az eredeti elsődleges szándékot, hogy stabil kormánytöbbségek jöjjenek létre. Ismeretes, hogy főleg az MDF elnökének, Antall Józsefnek a fő aggodalma az átmenet nehézségei miatti „weimarizálódás” lehetősége volt, ami a kormányozhatatlanság rémét vetítette előre. Ezt akarta kivédeni később az MDF és SZDSZ által kötött paktum is, amely alkotmánymódosítás révén beépítette a kormányzati rendszerbe a konstruktív bizalmatlanság intézményét, nehezen leválthatóvá téve a kormányt. Ezeknek az óvintézkedéseknek volt köszönhető, hogy a kormány eddig mindegyik választási ciklusban végig a helyén maradt. (Még akkor is, ha két ízben a kormányfő személye változott, 1993-ban Antall József halála miatt Boross Péter lett a miniszterelnök, 2004-ben pedig Medgyessy lemondása után Gyurcsány).
A választási rendszer tehát a többségi és az arányossági elemek keverékét alkotja: a 386 országgyűlési mandátumból 176-ot egyéni választókerületekben, 152-t területi listákon lehet megszerezni, a többi az országos listáról keletkezik. Míg a többségi elv érvényesülése világos, az arányosság követelményei kevésbé érvényesültek. Minden ciklusban viszonylag nagy volt az elveszett szavazatok aránya, a kieső kis pártok és a nem hasznosuló töredékszavazatok következtében. [...] Az aránytalanságnak mégis fontos mutatója, hogy a győztes párt viszonylag alacsony listás szavazatelőnnyel is jelentős mandátumelőnyhöz juthat, hacsak az egyéni körzetekben össze nem fognak ellene, vagy más módon el nem játssza az esélyeit. Ez is egyik forrása a politikai stabilitásnak Magyarországon.

Egyéni és listás választás

Ez a típusú aránytalanság idővel csökkent a két nagy párt vetélkedése nyomán. 1990-ben az MDF a listás szavazatok 24,7%-ával még a mandátumok 42%-át tudta elnyerni, 1994-ben az MSZP 33%-os listás szavazatarány után a mandátumok 54%-ához juthatott hozzá. [...] 2006-ban a listás szavazatok eredménye és az elnyert mandátumok között újra 7% feletti volt a különbség a győztes párt esetében. Itt már az a tendencia is hatott, hogy az első fordulóban a listán győztes pártnak az egyéni mandátumok megszerzésében is javulnak az esélyei a második fordulóban.
A választási rendszer bizonyos aránytalansága tehát, bár jelentősége csökken, de azért továbbra is létezik.

Stabilitás: a kétpártrendszer irányába?

A régiónk egyes országainak turbulens pártpolitikai változásait figyelve mindamellett feltűnő a magyar pártrendszer nagyfokú stabilitása és rugalmassága. [...] A jelöltállítás nehézségei (ajánlócédulák és területi listák) miatt már az induláskor nehéz a ringbe szállni, a magas (5%-os) választási küszöb pedig a parlamentbe való listás bejutást nehezíti meg. Az említett aránytalanság ezért a pártrendszer fokozódó koncentrálódásához is vezetett: egyre több szavazat esik az első két párt. 1990-ben a listás szavazatok 46,12%-át kapta az első két párt. Ugyanez az adat 1994-ben már 52,73, 1998-ban 60,43, 2002-ben - amikor markánssá vált az MSZP és a Fidesz vetélkedése - felszökött 83%-ra, és most, 2006-ban még ezt is lehetett fokozni: az MSZP és a Fidesz-KDNP együttesen a listás szavazatok 85,24%-át kapta meg. A szavazatok ilyen mértékű koncentrálódása mellett alig marad már hely további pártoknak! [...]
A választási rendszer szűrő hatásának köszönhető a szélsőséges pártok kiszorulása is a törvényhozásból. [...]
A pártrendszer koncentrálódásának természetesen más, a választási rendszeren kívül eső okai is vannak. Ilyen a jól szervezett nagy néppártok politikai és szervezeti súlya és jobb hatékonysága, de a választók lélektana is, akik a biztos befutókra leadott, hasznosuló voksokban látnak csak esélyt a megfelelő képviseletre. A pártok blokkosodása és a két nagy néppárti jellegű gyűjtőpárt, a Fidesz és az MSZP roppant túlsúlya miatt a 2006-os választásra már a kétpártrendszer kialakulása is reális lehetőségnek tűnt Magyarországon. Ez szerencsére az SZDSZ és az MDF jó szereplése miatt ezúttal még nem következett be.
Nyitott kérdés, hogy a következő években folytatódik-e a menetelés a két nagy politikai tömb vetélkedésétől egy valódi kétpártrendszer irányába, vagy pedig megtorpan ez a folyamat, és visszaépül egy több alternatívát megjelenítő, valódi politikai pluralizmust kifejező tagoltabb pártrendszer. Ez a választók akaratán is múlik, akik már ezen a választáson is bebizonyították, hogy élni tudnak a taktikai szavazás lehetőségével, a szavazatmegosztás módszerével, amikor is más-más pártra szavaznak a listás és az egyéni képviselők esetében. [...]

Kétharmados részvétel

Az állampolgári tudatosság a részvétel alakulásában is tetten érhető. A választási részvétel ingadozott, de átlagosan nőtt a rendszerváltás óta, bár még nem éri el a nagyobb múltú nyugati demokráciákban szokásos mértéket. A közel kétharmados mai részvétel azonban, a választás önkéntessége mellett, egyáltalán nem rossz bizonyítvány egy fiatal demokráciának; ennél magasabb érték csak nagyon kiélezett, polarizált helyzetben várható. Kívánatos lenne ugyanakkor, hogy ne csak a parlamenti, hanem a helyi, önkormányzati választásokon, valamint az EU parlamenti választásokon is nőjön a részvétel mértéke.
A magyar választási rendszer alapvetően alkalmasnak bizonyult arra, hogy a választói akarat befolyást gyakoroljon a politika alakulására. Ugyanakkor az elmúlt időszak megérlelte a változások szükségességét is. Ezek egy része a választási eljárások pontosítását szolgálja, hogy csökkentsük a visszaélések lehetőségét; néhány ügyben azonban alaposabb átrendezés válhat szükségessé. Mindenekelőtt a parlament és az önkormányzati képviseletek létszámának beígért csökkentése, illetve a regionális önkormányzatok kérdése az, ami folyamatosan napirenden fogja tartani a választójogi reformot. A választójogi reform pedig óhatatlanul befolyásolja a pártrendszert is. Ez viszont már nem lehet csak az érdekelt pártpolitikusok ügye, hanem egy szélesebb, nyilvános vitát is megérdemelne.

Vissza a tartalomjegyzékhez