SIPOS PÉTER: Egy régi legenda "újrafelfedezése"

A pesti gettó megmeneküléséről

Az elmúlt hetekben több sajtóorgánumban (pl. Népszabadság, 2006. február 18., Heti Világgazdaság. 2006. március 4.) olvasható volt, hogy Ungváry Krisztián kutatásai szerint a budapesti gettót 1945 januárjában Gerhard Schmidhuber német vezérőrnagy, a 13. páncéloshadosztály parancsnoka mentette meg a pusztulástól. Ugyanezt az állítást tartalmazza U. K. itt közlésre kerülő cikke is.
Valójában azonban minden alapot nélkülöz azon állítás, hogy a tábornok szerepe U. K. kutatásai nyomán vált ismertté. A Schmidhuber-sztorit első ízben már 60 esztendővel (!) ezelőtt publikálta Lévai Jenő újságíró, a magyarországi holokauszt első historikusa "A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története" (Officina, [1946]) c. könyvének 133-134. oldalán. Az újabb szakirodalomban foglalkozott a tábornok szerepével Randolph L. Braham: A magyar holokauszt (Gondolat, Bp. 1988., az eredeti angol nyelvű kiadás: Columbia University Press, New York, 1981) c. szintézise II. k. 235. oldalán. Theo Tschuy: Carl Lutz und die Juden von Budapest (Verlag Neue Zürcher Zeitung, Zürich, 1995) c. biográfiájának 330-336. oldalain található utalás Schmidhuber közreműködésére. Szekeres József: A pesti gettók 1945. januári megmentése (Várostörténeti tanulmányok. Budapest, 1997) c. művének 11-12. és 115-120. oldalain szintén taglalja Schmidhuber részvételét a gettók sorsfordulatában. U. K. az említett művekhez képest semmiféle új adatot, dokumentumot nem produkált. [...]

Német parancsnokok az ostromgyűrűben

A vezérőrnagy szerepének megvilágításához elengedhetetlen a parancsnoklási viszonyok felvázolása. A német haderő, mint ismeretes, nem egy amorf civil egyesület, hanem egy nagyon gondosan és célszerűen felépített harci szervezet volt, amelyben a háború utolsó napjáig szigorúan betartották és betartatták a függelmi viszonyokat. Schmidhuber - U. K. állításával ellentétben - nem volt "a pesti oldal vezénylő tábornoka", ilyen beosztás nem létezett, a tábornok az arcvonal egy szakaszának  parancsnokaként tevékenykedett. A fővárosi ostromgyűrűbe zárt német csapatok vezénylő tábornoka Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obengruppenführer, a Waffen-SS és a rendőrség tábornoka, az SS IX. (horvát) hegyihadtest parancsnoka volt. Hitler 1944. december 5-én nevezte ki őt az erőddé nyilvánított magyar főváros (Festung Budapest) főparancsnokának, így a 13. páncéloshadosztály is az ő alárendeltségébe került. Pfeffer-Wildenbruch elöljárója hadműveleti szempontból Hermann Balck, a páncélos csapatok tábornoka, a Balck-seregcsoport parancsnoka volt. Minden egyéb tekintetben, így témánk vonatkozásában, különösen fontos zsidóügyekben az SS generális Heinrich Himmlernek, az SS birodalmi vezetőjének (Reichsführer-SS) tartozott engedelmességgel.

A nagygettó

1944. december első napjaiban a nyilas belügyminisztérium rendelete alapján a VII. kerület 0,3 négyzetkilométer területén létrejött a nagygettó, míg az Újlipótvárosban állott fenn a svájci, svéd stb. védett házakból álló nemzetközi gettó.
Az erzsébetvárosi gettót december 10-én deszkapalánkkal bekerítették, a be- és kijárás céljaira négy kapu szolgált. A zárt térben 1945 januárjában 70-72 ezer zsidó lakos zsúfolódott össze embertelen körülmények között, kiszolgáltatva a nyilas pártszolgálatosok, a német SS-ek és katonák kénye-kedvének. Sok áldozatot szedett az ostrommal járó tüzérségi tűz és bombázás is.

A "végső megoldás" kudarca Pesten

A gettó sorsában különösen kritikus helyzet következett be 1945. január első napjaiban, amikor a szovjet csapatok már a belső városrészekig nyomultak előre. [...]
A fővárosi nyilas vezetők elhatározták, hogy még Pest feladása előtt egy végső nagy pogrommal megsemmisítik a gettó lakóit. [...]
A tervről és a gyülekezésről több forrásból is tudomást szerzett Szalai Pál, a nyilaskeresztes párt rendőrségi összekötője, aki kapcsolatban állott Raoul Wallenberggel. Feltehetően az ő befolyására és saját humanitárius megfontolásaitól vezetve Szalai elhatározta az öldöklés megakadályozását. Székhelyén, a központi Városháza óvóhelyén rendezte be a harcálláspontját Schmidhuber tábornok is. Szalai felkereste a generálist és figyelmeztette arra, hogy "amennyiben ezt a gonosztettet nem akadályozza meg, rajta a felelősség és nem mint katonát, hanem mint gyilkost vonják majd felelősségre". A vezérőrnagy két intézkedést foganatosított. Magához rendelte a gyilkolásra készülő alakulat vezetőit és egyidejűleg tájékoztatta a tervről felettesét, Pfeffer-Wildenbruchot. A hadtestparancsnok utasította őt arra, hogy azonnal állítsa le az akciót. Schmidhuber közölte a nyilas és német parancsnokokkal, hogy akár katonai rendszabályokkal is megakadályozza a gettó likvidálását, és nyomban őrséget állíttatott a gettó kapuihoz. [...]

Az indítékok

[...] Pfeffer-Wildenbruch azonban nem önállóan döntött a gettó sorsáról, hanem Himmler utasítását követte. Himmler 1944. augusztus 24-én megtiltotta a még megmaradt magyarországi zsidóság deportálását. Ezt a tömböt ugyanis afféle "kézizálognak" tekintette, amelynek birtokában tárgyalhat az amerikaiakkal arról, hogy hadifontosságú árukat kapjon cserébe. [...]
A fejleményekben német részről - a függelmi viszonyok rendjében - egyaránt szerepe volt Himmlernek, Pfeffer-Wildenbruchnak és Schmidhubernek. Ezért a virtuális emléktáblán mindhármójuknak helye lenne, bármennyire is bizarr a gondolat... S természetesen nem maradhatnának le róla a magyar, a svájci és a svéd közreműködők sem!
Mindehhez pedig még hozzá kell fűznünk, hogy a pesti gettó megmentéséről, s benne az egyes személyek szerepéről semmiféle korabeli, az eseményekkel egy időben keletkezett dokumentum nem került elő sem a német, sem a magyar levéltárakból. Csupán népbírósági vallomásokra, levelekre és egyéb utólagos forrásokra hagyatkozhatunk. Tehát teljes hitelességgel nem állapítható meg, hogy 1945 januárjának vészterhes napjaiban ki mit mondott és cselekedett. Csupán egyetlen tény van, ami bizonyos - 1945. január 18-án a szovjet hadsereg elfoglalta a főváros pesti oldalát, és módjában állott, hogy felszabadítsa a gettó még életben lévő lakóit.

Vissza a tartalomjegyzékhez