OPRÁN EMESE: Iszlám kronológia

622. A "hidzsra" (Mohamed átköltözése Mekkából Jathribba/Medinába) az arab időszámítás kezdete. Mohamed a mekkai Kurais törzs Hasim nemzetségének szegényebb ágából származó kereskedő a 610-es években új vallást alapít, az iszlámot, amely a zsidó és keresztény hagyomány számos elemét átveszi, és rohamosan terjed az Arab-félsziget kereskedő és nomád (beduin) lakossága körében.
632. Mohamed halála. Élete végén sikerült meghódítania Mekkát (630), a pogány Kába-kultusz központját, amely az új vallás szent helyévé vált. (Az iszlám hagyomány szerint Kába szentélyét Ibrahim [az ótestamentumi Ábrahám] ősatya építette, a fekete meteorkövet pedig Gábriel arkangyal ajándékozta egy Kurais törzsbeli ősnek.) Az Arab-félsziget törzsei már az iszlám hívei. A hívők politikai közösséget alkotnak, amely élén Mohamed halála után választott elöljáró, a kalifa (utód) áll, az iszlám vallási és világi feje.
632-34. Az első kalifa Mohamed apósa, Abú Bakr lett. Egyes törzsek, amelyek a szokásjog (szunna) szerint az öröklést nem, csak a törzsek saját vezető választását (sejk) ismerik el, elhagyták az új vallási közösséget. Őket hittagadóknak tekintették, és háborút indítottak visszatérítésükre.
634-44. I. Omar, a második kalifa alatt megindul az arabok rohamos terjeszkedése. Az iszlám vallási parancsként írja elő a "szent háborút" (dzsihád), azaz a hitetlenek földjének meghódítását. Bizánc és Perzsia ellen egyidejűleg harcolva az arabok 634 és 641 között meghódítják Szíriát, Palesztinát (Damaszkusz 635, Jeruzsálem 638) és Mezopotámiát. (Jeruzsálemben a Templom-hegyet az iszlám szent helyévé teszik, mert a hagyomány szerint Mohamed Burák nevű mitikus hátasán itt emelkedett az égbe.)
635-50. Az arabok meghódítják Perzsiát (Ktésziphón bevétele 636, nihavendi csata 642). Az utolsó Szászánida perzsa királyt 651-ben meggyilkolják. Irán arab uralom alá jut.
640-42. Az arabok meghódítják Egyiptomot.
644-56. Oszmán (Uthmán), a harmadik kalifa alatt folytatódik az arab terjeszkedés. (Ciprus, Rhodosz, Örményország elfoglalása.) Alexandriában és a szíriai kikötőkben arab hajóhadat állítanak fel, s hamarosan támadásokat indítanak Bizánc ellen. A meghódított területeken arab katonai telepek létesülnek. Megkezdődik az arab törzsek tömeges bevándorlása, amely néhány század alatt Szíria, Palesztina, Irak és Egyiptom arabizálódásához vezet. Irán megőrzi perzsa jellegét, de átveszi a hódítók vallását és kultúráját.
653. Egy Oszmán kalifa által egybehívott bizottság összeállítja, végleges formába önti a Koránt, a muszlimok szent könyvét, hogy véget vessen a különféle olvasatok miatti vitáknak.
656-61. Oszmán meggyilkolása után Ali, Mohamed próféta unokaöccse - és lányával, Fatimával való házassága révén veje - lesz a kalifa. Kúfába teszi át a székhelyét, ezzel Medina elveszti politikai jelentőségét. Moávija, Szíria helytartója meg akarja bosszulni unokaöccse, Oszmán halálát, így kitör a háború Ali hívei és Oszmán rokonai között. A sziffini döntetlenül végződő csata (657) és az adruhi döntőbíráskodás (658, amely kétségbe vonta Ali jogát a kalifa tisztére) után Alit megölik. Ali pártja (sía, innen: síiták) az ő fiait: Haszant, majd Huszajnt tekintik a hatalom jogos örököseinek, és nem ismerik el az Omajjád kalifát (Moávija). 680-ban az Omajjádok hívei Kerbelánál megölik Huszajnt (a síiták gyásznapja), ezzel véglegessé válik a szakadás az iszlámon belül. Míg a mindenkori többség (szunniták) a mindenkori kalifát tekinti az iszlám fejének, a síiták Ali soron következő leszármazottját, az imámot.
661. Moávija szíriai helytartó megalapítja az Omajjád-dinasztiát (750-ig). Medinából Damaszkuszba teszi át a birodalom székhelyét, így az iszlám hazája, az Arab-félsziget elveszti politikai jelentőségét.
674-78. Konstantinápoly arab tengeri ostroma bizánci győzelemmel ér véget. A győzelemben nagy szerepe volt az ún. "görögtűz" alkalmazásának. A kén, gyanta, kóc, égetett mész és a ritka, értékes kőolaj (nafta) keverékét csövekkel az ellenséges hajó orrára lőtték. A tüzet alig lehetett eloltani, minél több vizet öntöttek rá, annál jobban égett.
685-705. Abd al-Malik kalifa a síita és a kháridzsita felkelés leverése és a mekkai ellenkalifátus felszámolása után helyreállítja a birodalom egységét. Uralkodása alatt folytatódik az arab birodalom terjeszkedése. 697-ben elfoglalják Bizánctól Karthágót, 709-ben elérik az Atlanti-óceán partvidékét. Bevezetik az arab pénznemet (aranydínár, ezüstdirham).
705-15. I. Valid uralkodása alatt az arab birodalom eléri legnagyobb kiterjedését, az Aral-tótól és az Industól (711-13: Mohamed ibn al-Kászim serege elözönli Indiát: Szind és Transzoxánia meghódítása) egészen a Pireneusokig terjed. Damaszkuszban eközben megkezdik a Keresztelő Szent János-templomból az Omajjád-mecset építését.
711. A Táriq ibn Zijád vezette arabok átkelnek a Gibraltári-szoroson (Dzsebel al-Tarik = Tarik sziklája) és a Jérez de la Frontera-i ütközetben legyőzik a Roderik vezette vizigótokat. Az arabok meghódítják a Pireneusi-félszigetet, a keresztények az északi hegyvidékre szorulnak vissza, ahol rövidesen megalapítják Asztúria királyságát, a későbbi ibériai államok csíráját.
718. III. Leó bizánci császár (717-41) megsemmisítő vereséget mér a Konstantinápolyt ostromló arabokra, és ezzel megállítja további közel-keleti terjeszkedésüket. Kis-Ázsia bizánci kézen marad.
721. Az arabok (Európában mórok) átkelnek a Pireneusokon és megkezdik Dél-Franciaország meghódítását. Narbonne és Carcassonne városai a muszlimok kezére jutnak, így ettől kezdve ezek a városok lettek a támaszpontjai az Aquitánia és Burgundia elleni rablótámadásoknak.
732. Martell Károly Tours és Poitiers között győzelmet arat a pireneusi-félszigeti arab helytartó, Abd al-Rahmán felett, így a nyugati irányú arab terjeszkedés elakad.
750. Abú al-Abbász megdönti az Omajjád kalifátust, és megalapítja az Abbászidák dinasztiáját (750-1258). Utóda, al-Manszúr (754-75) 762-ben Szíriából Irakba helyezi át a székhelyét és megalapítja az új fővárost, Bagdadot. Al-Mahdí (775-85) és főként Hárún ar-Rasíd (786-809) kalifák uralkodásával a bagdadi kalifátus egy évszázadon át tartó virágzása, az arab irodalom és a tudomány fellendülésének a korszaka köszönt be.
751. A Talassz folyónál az arab seregek legyőzik a kínaiakat és biztosítják az iszlám befolyást Belső-Ázsiában. (Több fontos találmány, többek között a papír előállításának ismerete Kínából jut el az arabokhoz és onnan a 13. században Európába.)
756. I. Abd al-Rahmán, aki egyedül menekült meg, amikor 750-ben az Abbászidák kiirtották az Omajjádokat, a Pireneusi-félszigeten megalapítja a Córdobai Emirátust. Megkezdődik az arab világbirodalom lassú szétforgácsolódása.
778. Nagy Károly arabok elleni hadjárata a Pireneusi-félszigeten vereséggel zárul a roncesvalles-i hágóban. Ehhez az eseményhez fűződik a Roland-ének. (770-78 között I. Abd al-Rahmán fellépett a bagdadi kalifák hívei ellen, akik Károly segítségét kérték. A Hispániába benyomuló frank sereg bevette Huescát, Barcelónát és Geronát, lerombolta Pamplónát. Utóbbi lakói, a baszkok, a fősereg elvonulása után a Pireneusok szűk völgyében (Roncesvalles) bosszúból az utolsó szálig lemészárolták az utóvédcsapatot.
788-974. Marokkóban az Idríszidák dinasztiája függetleníti magát a bagdadi kalifátustól.
800-909. Észak-Afrikában (Tuniszban) az Aghlabidák függetlenítik magukat a központi kormányzattól. Fejedelmeik 827- 902 között elhódítják Szicíliát a bizánciaktól (877-ben elesik Siracusa). Uralmukat 909-ben a síita Fatimidák döntik meg.
801. Jámbor Lajos (Nagy Károly fia) elfoglalja Barcelónát az araboktól. Barcelóna lesz a Frank Birodalom ibériai őrgrófságának a fővárosa.
813-33. Al-Mámún Abbászida kalifa (Hárún ar-Rasíd fia) uralkodása. 830-ban Bagdadban megalapítja a Tudomány Házát, a hellénisztikus és keleti tudósok fennmaradt műveinek lefordítására. Az arab tudomány virágzásnak indul. Ekkor él al-Khvárizmí perzsa-arab matematikus, aki a legrégebbi rendszerező tankönyveket írta az egyenletekről (algebra, algoritmus), ő készítette az arabok legrégebbi asztronómiai és trigonometriai táblázatait; al-Ferghani arab csillagász pontosította Ptolemaiosz számításait.
833-42. Al-Mutaszim Abbászida kalifa uralkodása. 836-ban a dinasztia székhelyét az újonnan alapított Szamarrába helyezi át, és török (türk) testőrséggel veszi magát körül.
846. A Szicíliát meghódító arabok a tengerpart egész hosszában előretörtek, elfoglalták Beneventót, amit II. Lajosnak (Lothár német-római császár fia) 847-ben sikerült visszavennie.
861. Török testőrei meggyilkolják a 847-óta uralkodó al-Mutavakkil Abbászida kalifát. Az arab birodalom irányítása a hadsereg kezébe kerül, amelynek tisztjei tetszésük szerint váltogatják a trónon az uralkodókat. A birodalom bomlásnak indul, amit csak átmenetileg lassít le a központi hatalom megerősödése Munisz eunuch kormányzása (908-33) idején. Az arab kultúra virágzása ettől függetlenül tart, jelentősebb képviselői: az orvostudományban ar-Rázi; a csillagászatban al-Battáni.
868. Egyiptomban Ibn Túlún, a kalifa egyiptomi helytartója megalapítja a Túlúnidák dinasztiáját (868-905) a kalifa névleges fennhatósága alatt. Kairói mecsetje az arab építészet jelentős emléke. 877-ben ellenőrzése alá vonja Szíriát, és magát a kalifával szemben függetlennek nyilvánítja.
883. Az arabok feldúlják és felégetik Monte Cassinót és több itáliai kolostort. V. István pápa, miután a frankoktól hiába várt segítséget, az itáliai fejedelmekhez és Bizánchoz fordul támogatásért. Dél-Itáliában végül Nápoly, Salerno és Capua összefogásával sikerült az arabokat visszaszorítaniuk.
909. Tuniszban a Fatimidák, a próféta lányától származó síita irányzatú iszlám dinasztia szerzi meg a kalifa címet az Aghlabidák bukása után, és megkezdik egész Észak-Afrika meghódítását.
912-61. III. Abd al-Rahmán córdobai emír alatt a virágkorát éli a pireneusi-félszigeti mór állam (Al-Andalusz). 929-ben az emír felveszi a kalifa címet, és formálisan is elszakad az Abbászidáktól. A 10. század második felében al-Manszúr, a kalifa mindenható minisztere elfoglalja Barcelónát, Pamplónát és Santiago de Compostelát, ezáltal a muszlim uralom eléri legnagyobb kiterjedését a félszigeten. A Córdobai Kalifátus 1031-ben felbomlott, területén kis államok és öt muszlim emírség jött létre Córdoba, Toledó, Sevilla, Saragossa és Badajoz központtal.
934-1030. A Hamanidák síita arab dinasztiája uralkodik Aleppóban és Moszulban. Szaif ad-Daula aleppói fejedelem (945-67) udvarában él Mutanabbí arab költő és a filozófus, al-Fárábi.
935-1055. A Bújidák síita dinasztiája uralkodik Irakban és Iránban. 945-ben elfoglalják Bagdadot, és az Abbászida uralkodót megfosztják világi hatalmától. Ezután a kalifa csupán a szunnita iszlám vallási feje. A Bújida-udvarok (a dinasztiának több ága van) a perzsa kultúra központjai. A tudomány kiemelkedő alakjai Abú’l-Vafá matematikus, Ibn Színá (Avicenna) orvos és filozófus.
969. A síita Fatimidák meghódítják Egyiptomot, és Kairót teszik meg székhelyükké. A kairói kalifátus (969-1171), amely nem ismeri el az Abbászidák fennhatóságát, a 11. századig a legerősebb közel-keleti iszlám államalakulat. 972-ben Kairóban felszentelik az al-Azhar (Sugárzó) mecsetet, amely főiskolájával együtt az iszlám tanok teológiai központjává válik. A kairói udvarnál működik Ibn al-Haitham (Alhazan), az optika tudományának megalapítója.
962-1186. Ghazna központtal a Ghaznavidák dinasztiája alapít államot, amely magába foglalta Perzsia jelentős részét és Északnyugat-Indiát. A dinasztia hatalmának csúcspontját Mahmud szultán uralkodása (998-1030) alatt érte el, amikor 17 hadjáratot vezettek Indiába.
1016. Genova és Pisa hajóhada legyőzi az arab kalózokat. Megindul az itáliai városok harca az arabokkal a Földközi-tenger nyugati medencéjéért.
1035. Meghal Sancho navarrai király, aki a keresztények kezén lévő ibériai területek nagy részét egyesítette. Országát fiai között osztja fel, így keletkezik az aragóniai, navarrai és kasztíliai királyság. I Ferdinánd (1035-67) 1037-ben egyesíti Kasztíliát a Leóni Királysággal (végleges egyesülés 1230-ban) és az arabokat kiszorítja a Duero völgyéből. Nagy lendületet kap a reconquista (visszahódítás; a Pireneusi-félsziget felszabadítása a mór uralom alól), amely 1063-tól nyugat-európai lovagok részvételével folyik, és időnként keresztes háború jellegét ölti.
1040. A szeldzsuk-törökök (belső-ázsiai török törzsek a Szeldzsuk-nemzetség vezetése alatt) Dandanákánál legyőzik a Ghaznavida uralkodót, majd a Bújidákat, és 1055-ben elfoglalják Bagdadot. Vezérüket, Togril béget az Abbászida kalifa a szultán címmel ruházza fel. Togril és utódai Belső-Ázsiától a Földközi-tengerig terjesztik ki a birodalom határait. 1071-ben Manzikertnél foglyul ejtik a bizánci császárt és Kis-Ázsia nagy részét is megszállják. Átveszik az iráni iszlám kultúrát. 1092 után a birodalom széthullik, utódállamai közül a legjelentősebb a kis-ázsiai szeldzsuk állam (12-13. század).
1042. A dél-itáliai normann uralom kezdete. A Normandiából érkezett lovagok, akik 1016 óta zsoldosként, majd hűbéresként küzdöttek a dél-itáliai fejedelmek szolgálatában, elfoglalják Apuliát Bizánctól, 1071-ben beveszik Barit, az utolsó bizánci támaszpontot, 1061-91 között elfoglalják Szicíliát és Máltát az araboktól.
1085. VI. (Merész) Alfonz, Kasztília és León királya elfoglalja Toledót az araboktól. Az arab fejedelmek a marokkói Almoravida szultántól kérnek segítséget, aki 1086-ban megállítja a keresztény előrenyomulást (Zallaca). Ettől kezdve a Pireneusi-félsziget arab területei a hatalmas észak-afrikai dinasztiák (Almoravidák 1061-63, Almohádok 1147-1269) uralma alatt állnak, ami megnehezít a reconquistát.
1094. Rodrigo Diaz de Vivar (El Cid) elfoglalja Valenciát, és 1099-ben bekövetkezett haláláig sikeresen megvédi a marokkói Almoravidákkal szemben. (Életét és tetteit népmondák és versek örökítik meg. Alakjához fűződik a legrégebbi spanyol hősköltemény, a "Poema del Cid", 1140 körül.)
1096-99. Az első keresztes hadjárat. II. Orbán pápa a clermont-i zsinaton (1095) a Szentföld felszabadítására, a muszlimok kiűzésére mozgósítja a nyugati kereszténységet. Az első hadjárat eredménye a szíriai tengerpart meghódítása, amit 1099-ben Jeruzsálem bevétele koronáz meg. A vezérek (Bouillon Gottfried és testvére, Balduin, a dél- itáliai normann Boemund és Tankréd) nyugat-európai mintára feudális államokat alapítanak (Antiochia, Edessza, Tripolisz), élén hűbérurukkal, a jeruzsálemi királlyal.
1127. II. Roger szicíliai fejedelem (1101-54) egyesíti a dél-itáliai normann államocskákat, és 1130-ban királyi címet vesz fel. Diadalmas hadjáratokat vezet Bizánc és az észak-afrikai arabok ellen. A palermói udvarban működik al-Idríszí arab geográfus.
1144. A muszlimok elfoglalják az egyik szentföldi keresztes állam fővárosát, Edesszát. Támadásuk kiváltja a második nagy keresztes hadjáratot (1147-49), amely eredménytelenül végződött, noha a német és a francia király (III. Konrád, illetve VII. Lajos) vezette.
1147. I. (Hódító) Alfonz portugál király egy keresztes sereg élén beveszi Lisszabont, amely 715 óta mór uralom alatt áll. Lisszabon püspöki székhely és a portugál királyság fővárosa lesz. (Portugália csak 1179-ben vált külföldön is elismert, önálló királysággá, amikor III. Sándor pápa királyi címmel ruházta fel I. Alfonzt.)
1147. A Pireneusi-félsziget arab területei az észak-afrikai Almohád-dinasztia (1147- 1269) uralma alá kerülnek. Az Almohádok udvarában él Ibn Rusd (Averroës) arab filozófus.
1171. Az egyiptomi Fatimida kalifátus bukása. Egyiptom új szultánja, a kurd Ajjúbida-dinasztiához tartozó Szaladin (Szalah ed-din) 1174-ben Szíriára is kiterjeszti uralmát, és a keresztes államok megsemmisítésére törekszik.
1187. Szaladin egyiptomi szultán a hattini csatában megsemmisíti a keresztény hadsereget és elfoglalja a jeruzsálemi királyságot. Visszaszerzésére 1189-ben megindul a harmadik keresztes hadjárat I. (Barbarossa) Frigyes császár (útközben meghal), II. Fülöp francia és Oroszánszívű Richárd angol király vezetésével. Az 1192- ben kötött békében Szaladin a tengerparti városokat visszaadja, de Jeruzsálemet megtartja. A jeruzsálemi királyság (Akkon székhellyel) formailag helyreáll, de a nyugati kereszténység állandó támogatására szorul.
1195. Az Almohádok Alcarosnál megsemmisítő vereséget mérnek VIII. Alfonz (1157-1214) kasztíliai király seregére. Ez intő jel volt a félsziget addig egymással is viszálykodó keresztény uralkodóinak az összefogásra.
1202-04. A negyedik keresztes hadjárat során a Szíriába készülő lovagsereg Velencével szövetségben Bizánc ellen fordul, majd 1204-ben beveszi és kifosztja Konstantinápolyt.
1206-27. A mongol világbirodalom megalapítása. Temüdzsin törzsfő egyesíti a mongol törzseket, 1206-ban felveszi a Dzsingisz kán nevet, és Belső-Ázsiában jól szervezett birodalmat hoz létre. Az óriási kiterjedésű birodalom központja a nagykán székhelye, a mongóliai Karakorum.
1212. A pireneusi-félszigeti keresztény királyságok (Navarra, Aragónia, Kasztília, Portugália) egyesült serege Las Navas de Tolosánál legyőzi az észak-afrikai Almohádok hadait. Az arab uralom rövidesen összeomlik a félszigeten.
1213-1276. I. (Hódító) Jakab aragóniai király a reconquista során elfoglalja a móroktól a Baleárokat (1229-35) és a valenciai királyságot (1232- 38), és megalapozza a középkori Aragónia nagyhatalmi helyzetét.
1217-52. III. (Szent) Ferdinánd kasztíliai király 1233-ban Ubedát, 1236-ban Córdobát, 1248-ban Sevillát foglalja vissza a móroktól, és elismerteti fennhatóságát Granada mór uralkodójával. 1230-ban León királyságot egyesíti (perszonálunióban) Kasztíliával. Utóda, X. Alfonz (1252-84) megszerezte Cádiz városát (1262). A század közepére a Pireneusi-félsziget túlnyomó része felszabadult a mór uralom alól, csak Granadában és környékén tartotta magát a mór Nászirida-dinasztia 1492-ig. A félsziget többi részén négy keresztény királyság osztozott: Kasztília, Aragónia, Navarra és Portugália.
1228-29. II. Frigyes keresztes hadjárata. Sikerül visszaszereznie Jeruzsálemet az egyiptomi szultántól (1229), de a város 1244-ben végleg elvész a keresztények számára.
1238. Ibn Ahmar, Granada mór uralkodója elszakad az Almohád-dinasztiától és megalapítja a Násziridák dinasztiáját. Székhelyéül felépítteti az Alhambrát.
1243. A mongolok leigázzák a kis-ázsiai szeldzsuk-törököket.
1248-50. IX. Lajos francia király keresztes hadjárata a Nílus deltájában súlyos kudarccal végződik. Ez az utolsó nagy vállalkozás, amely a palesztinai keresztény államok felmentésére irányul.
1250-1300 k. A kínai eredetű papír gyártása arab közvetítéssel meghonosodik Itáliában, majd 1300 után egész Európában.
1250-1517. A mamlúkok (török és kaukázusi cserkesz származású, katonai szolgálatot teljesítő felszabadított rabszolgák) birodalma Egyiptomban és Szíriában. (Turán sah, az utolsó Ajjúbida szultán meggyilkolása után Ajbak, a mamlúkok vezére veszi át a hatalmat.) Visszaverik a francia kereszteseket és a mongolokat, elfoglalják a keresztesek utolsó szentföldi birtokait. 1258-ban a megölt kalifa rokonát a mamlúkok kalifává tették Kairóban.
1256-1335. Az Il-kánok mongol dinasztiája Iránban. Uralmuk kiterjed Irakra (1258: Bagdad elfoglalása) és Kis-Ázsia nagy részére is. Nyugati terjeszkedésüket az egyiptomi mamlúk szultánok állítják meg (aindzsaluti csata, 1260). Székhelyük az azerbajdzsáni Tebrit, majd Szultanije. Fokozatosan magukévá teszik a perzsa kultúrát, és 1250-ben felveszik az iszlámot. 1327 után a birodalom számos kisebb államra bomlik fel.
1259-94. Kubiláj nagykán az egységes mongol világbirodalom utolsó uralkodója. Keleten folytatja elődeinek hódításait: bekebelezi a dél-kínai Szung Birodalmat (1279) és Burmát (1287), de a Japán (1274, 1281) és a Jáva (1293) elleni hadjáratok kudarccal végződnek. Dzsingisz kán családjának tagjai a nyugati tartományokban független államokat alapítanak. (Csagatáj utódai Belső-Ázsiában; az Il-kánok Iránban; az Arany Horda az eurázsiai sztyeppén.)
1291. A mamlúkok elfoglalják Akkót, a keresztesek utolsó szentföldi bástyáját.
1326. Burszát elfoglalják az oszmán-törökök. A mongol hódítás nyomán a 13. században számos nomád török törzs telepedett meg Kis-Ázsiában. A szeldzsuk szultánság 1210 után szétesett és területén török emírek alapítottak független fejedelemségeket. Egyikük, Oszmán (a későbbi oszmán-török birodalom névadója) Burszát választotta székhelyéül. Utóda, Orhán (1326-62) sorra meghódítja Bizánc megmaradt kis-ázsiai birtokait.
1350-1400 k. Az észak-afrikai iszlám kultúra neves képviselői Ibn Battúta (1304-77) utazó, aki bejárta Ázsia és Afrika muszlim országait és a történetíró, Ibn Khaldún (1332-1406).
1354. Az oszmán-törökök megszállják Gallipolit, és ezzel megvetik a lábukat a Balkánon. I. Murád szultán (1362-89) elfoglalja Drinápolyt (1365), és a kis-ázsiai Burszából ide helyezi át székhelyét. 1371-ben a szerb fejedelmek döntő vereséget szenvednek a Marica folyó mellett. I. Murádot a rigómezei csatában (1389) meggyilkolják, utóda fia, I. Bajazid (1389-1402), aki adófizetőjévé teszi Szerbiát, befejezi Bulgária, Thesszália és Makedónia meghódítását, és 1396-ban Nikápolynál legyőzi Zsigmond magyar király lovagseregét. (Az oszmánok további terjeszkedését Timur támadása állítja meg.)
1380-1405. Timur Lenk, Szamarkand török-tatár emírje mongol mintára szervezett seregével meghódítja Iránt, Irakot (1393), szétzúzza az Arany Hordát (1395), majd indiai hadjárata során kifosztja Delhit (1398), végül Ankaránál (1402) az új oszmán nagyhatalom fölött is győzelmet arat. (I. Bajezid szultán is Timur fogságába esik.) A szultán fiai között háború tör ki, ezért az oszmánok terjeszkedése egy időre elakad. 1405-ben Timur halálával birodalma több fejedelemségre szakad.
1421-51. II. Murád szultán uralkodása alatt az Oszmán Birodalom újból terjeszkedni kezd a Balkánon és Kis-Ázsiában.

Vissza a tartalomjegyzékhez