MARÓTH MIKLÓS: Az arabok és a görög hagyomány
A keresztény eszmeiség terjedésével a görögök által felhalmozott tudásanyag
feledésbe merült. Az alexandriai könyvtár (az ókor tudományosságának tárháza)
Kr. u. 390-ben tűzvészben elpusztult, és az iszlám hódítás során, a 7. században
is sok tudományos munka elveszett.
Az arab hódítók a Kr. u. 632-t követően néhány évtized alatt elfoglalták a Római
Birodalom keleti és afrikai provinciáit, rátelepedve az ottani hellénizált lakosságra,
bekebelezve annak intézményeit, azaz iskoláit és könyvtárait, beépítve a muszlim
társadalomba annak tudósait és szakembereit. Ez megteremtette az igényt arra,
hogy rendszeres munka révén átvegyék a klasszikus ókor tudományos örökségét,
lefordítva a görög műveket arabra.
A fordítói munka már Damaszkuszban a 8. század elején, az Omajjád kalifák udvarában
megindult, de a 9. század elejére teljesedett ki Bagdadban. Itt az Abbászida
kalifák támogatását élvezte a fordító munka, e célból 832-ben al-Mámún kalifa
megalapította a Tudás Házát (Bajt al-hikma), ahol a Bizánci Birodalom területére
küldött expedíciók révén megszerzett kéziratokat először szírre, majd abból
arabra fordították a szír anyanyelvű, de görögben és arabban is egyaránt járatos
keresztény tudósok.
A fordítások célja az ún. arisztotelészi hagyomány átültetése volt. Ez
mindenekelőtt a logikai és a metafizikai, majd az e tudományok alá rendelt fizikai
(általános fizika, az égi világ, meteorológia, növénytan, állattan, ásványtan
stb.) művek, továbbá másik ágon az ugyancsak a metafizika alá rendelt matematikai
tudományok (aritmetika, geometria, hangtan, fénytan stb.) lefordítását jelentette.
Az "arisztotelészi hagyomány"-ban Arisztotelészt elsősorban logikai, fizikai
és etikai művei képviselték, a politikát Platón politikája jelentette. A fizikai
tudományok csoportjába tartozó orvostudományi ismereteket Hippokratész és Galénosz,
a földrajzot Ptolemaiosz művei képviselték; a matematikai tudományok csoportjába
tartozó aritmetikát Nikomakhosz Geraszénosz, a csillagászatot Ptolemaiosz, a
geometriát Eukleidész könyvei jelentették.
Így állt össze a görög tudományok csoportját jelentő arisztotelészi hagyomány.
Ezeket a tudományokat "filozófia" néven foglalták össze. A filozófia tehát elsősorban
természettudományos ismereteken alapuló enciklopédikus tudást adott.
A megörökölt görög tudományokat az arabok az elkövetkező évszázadok során számos
részletkérdés tisztázása révén gazdagították, de új tudományt csak egyet adtak
hozzá ehhez a rendszerhez: az alkímiából kinövő kémiát.
A görög tudományok rendszerét egészítette ki az arab tudományok csoportja. Ebbe
a Korán tanulmányozásából származó nyelvi és vallási tudományok tartoztak. A
Korán nyelvének tanulmányozásán alapult a nyelvészet és a Korán stílusát kutató
irodalomtudomány, illetve a Koránt kiegészítő, a prófétai hagyományt ismertető
hadísz-tudomány, az ezeken alapuló és az iszlám vallásának lényegét jelentő
jogtudomány (fiqh). A vallási tudományokhoz csatlakozott a hagyományok
hitelességének vizsgálatakor nélkülözhetetlen genealógia, vagy az iszlám terjedését
is ismertető történettudomány is.
A művelt arabtól az arab tudományokban való jártasság volt elvárható, a görög
tudományok ismerete inkább a szakemberekre korlátozódott.