MAJOR BALÁZS: A sivatag hajója

"az arab csak ott boldogul, ahol a teve is boldogul"
(Omár kalifa)

A tevét a legújabb régészeti kutatások szerint valószínűleg Dél-Arábia területén domesztikálták, Kr. e. 3000- 2500 körül. Szíriába az arábiai tömjénkereskedelem révén került Kr. e. 2000 táján.
A teve erejével, kitartásával, igénytelenségével és gyorsaságával meghódította az arabok szívét. A száraz éghajlathoz kiválóan alkalmazkodott állat használata "forradalmasította" a kereskedelmet, és nagy szerepe volt a nomád harcászatban is.
Más teherhordó állat számára járhatatlan sivatagi útvonalak nyíltak meg, hiszen a teve még a nyári hőségben is kibír egy hetet víz nélkül, télen pedig akár 25 napig is dolgoztatható anélkül, hogy megitatnák. Egy kifejlett teve körülbelül 140 kg súlyt tud szállítani, ráadásul hosszabb ideig él, mint a többi, teherhordásra alkalmas hátasállat.
Jól illusztrálja az arabok életében betöltött fontos szerepét, hogy az arabban több mint ezer szót találni az eltérő fejlődési szakaszokban levő, különféle fajtájú tevék megnevezésére. Ezt csak a karddal és tartozékaival kapcsolatos szinonimák száma múlja felül.
 
Palmyra

Az antikvitás arab királyságai sok esetben tiszavirág- életűnek bizonyultak, legtöbbjük fölemelkedése és bukása a kereskedelmi utak nyomvonalának változásától, időleges szövetségektől és a szomszédos hatalmak erőviszonyaitól függött.
Palmyra oázisvárosa a 2. században ragadta magához a vezető szerepet, amikor a szíriai sivatagi utakat addig kézben tartó Emesa lehanyatlott. Palmyra gazdagsága a kelet és nyugat közti tranzitkereskedelem bonyolításán alapult. Ügynökei a korabeli ismert világ minden pontjára eljutottak. (A régészeti feltárások palmyrai kereskedőházakat találtak az Indus deltájában, Bahreinben, a közép-ázsiai Mervben, Rómában, sőt az angliai Newcastle-upon-Tyne-ban is.)
A négy arab törzs szövetsége nyomán létrejött kereskedőállamot - az ősi arab hagyományoknak megfelelően - a sejkek tanácsa vezette, de 260-ra feltűnt egy katonai vezető ’Udajnáth személyében. A törzsi demokráciánál hatékonyabb egyszemélyi vezetést valószínűleg az egyre romló nagypolitikai helyzet tette szükségessé. ’Udajnáth seregei verték vissza a Szászánidákat a Római Birodalom keleti határaitól. Hálából Gallienus császár "corrector", keleti főparancsnok, sőt "augustus" címet is adományozott neki, de rokonai 267-ben meggyilkolták.
Helyét ambiciózus felesége, Zenobia (arab al-Zabba vagy Zajnab) vette át, aki saját kiskorú fia, Wahballát nevében kormányozta a hatalmas birodalmat. A több nyelven (palmyrai arámi, egyiptomi, görög, némi latin) is beszélő gyönyörű Zenobia perzsa és római elemeket egyaránt ötvöző királyi udvart tartott fenn Palmyrában. A sivatagban nevelkedett királynő igen harcias volt, férfi módra lovagolva maga vezette seregeit. Felismerte a perzsa és gót inváziók által szorongatott Róma gyengeségét, így Szíria mellett Egyiptomot is elfoglalta. Hiába volt azonban a perzsa típusú nehézfegyverzetű lovassága erősebb a rómaiakénál, Aurelianus császár 271-től a Palmyrával ellenséges arab törzsek segítségével felszámolta uralmát, s a királynőt mindössze ötéves uralkodás után a császári diadalmenetben hurcolták körbe Róma utcáin.
Palmyrát 273-ban pusztították el Aurelianus csapatai. A város pusztulásával jelentősen meggyengült a Római Birodalom keleti limesrendszere, és semmi sem pótolhatta a kincstár számára korábban a palmyrai kereskedelem által hajtott hasznot.

Vissza a tartalomjegyzékhez