MAJOR BALÁZS: A sivatag hajója
"az arab csak ott boldogul, ahol a teve is boldogul"
(Omár kalifa)
A tevét a legújabb régészeti kutatások szerint valószínűleg
Dél-Arábia területén domesztikálták, Kr. e. 3000- 2500 körül. Szíriába az arábiai
tömjénkereskedelem révén került Kr. e. 2000 táján.
A teve erejével, kitartásával, igénytelenségével és gyorsaságával meghódította
az arabok szívét. A száraz éghajlathoz kiválóan alkalmazkodott állat használata
"forradalmasította" a kereskedelmet, és nagy szerepe volt a nomád
harcászatban is.
Más teherhordó állat számára járhatatlan sivatagi útvonalak nyíltak meg, hiszen
a teve még a nyári hőségben is kibír egy hetet víz nélkül, télen pedig akár
25 napig is dolgoztatható anélkül, hogy megitatnák. Egy kifejlett teve körülbelül
140 kg súlyt tud szállítani, ráadásul hosszabb ideig él, mint a többi, teherhordásra
alkalmas hátasállat.
Jól illusztrálja az arabok életében betöltött fontos szerepét, hogy az arabban
több mint ezer szót találni az eltérő fejlődési szakaszokban levő, különféle
fajtájú tevék megnevezésére. Ezt csak a karddal és tartozékaival kapcsolatos
szinonimák száma múlja felül.
Palmyra
Az antikvitás arab királyságai sok esetben tiszavirág- életűnek
bizonyultak, legtöbbjük fölemelkedése és bukása a kereskedelmi utak nyomvonalának
változásától, időleges szövetségektől és a szomszédos hatalmak erőviszonyaitól
függött.
Palmyra oázisvárosa a 2. században ragadta magához a vezető szerepet, amikor
a szíriai sivatagi utakat addig kézben tartó Emesa lehanyatlott. Palmyra gazdagsága
a kelet és nyugat közti tranzitkereskedelem bonyolításán alapult. Ügynökei a
korabeli ismert világ minden pontjára eljutottak. (A régészeti feltárások palmyrai
kereskedőházakat találtak az Indus deltájában, Bahreinben, a közép-ázsiai Mervben,
Rómában, sőt az angliai Newcastle-upon-Tyne-ban is.)
A négy arab törzs szövetsége nyomán létrejött kereskedőállamot - az ősi arab
hagyományoknak megfelelően - a sejkek tanácsa vezette, de 260-ra feltűnt egy
katonai vezető ’Udajnáth személyében. A törzsi demokráciánál hatékonyabb egyszemélyi
vezetést valószínűleg az egyre romló nagypolitikai helyzet tette szükségessé.
’Udajnáth seregei verték vissza a Szászánidákat a Római Birodalom keleti határaitól.
Hálából Gallienus császár "corrector", keleti főparancsnok, sőt "augustus" címet
is adományozott neki, de rokonai 267-ben meggyilkolták.
Helyét ambiciózus felesége, Zenobia (arab al-Zabba vagy Zajnab) vette át, aki
saját kiskorú fia, Wahballát nevében kormányozta a hatalmas birodalmat. A több
nyelven (palmyrai arámi, egyiptomi, görög, némi latin) is beszélő gyönyörű Zenobia
perzsa és római elemeket egyaránt ötvöző királyi udvart tartott fenn Palmyrában.
A sivatagban nevelkedett királynő igen harcias volt, férfi módra lovagolva maga
vezette seregeit. Felismerte a perzsa és gót inváziók által szorongatott Róma
gyengeségét, így Szíria mellett Egyiptomot is elfoglalta. Hiába volt azonban
a perzsa típusú nehézfegyverzetű lovassága erősebb a rómaiakénál, Aurelianus
császár 271-től a Palmyrával ellenséges arab törzsek segítségével felszámolta
uralmát, s a királynőt mindössze ötéves uralkodás után a császári diadalmenetben
hurcolták körbe Róma utcáin.
Palmyrát 273-ban pusztították el Aurelianus csapatai. A város pusztulásával
jelentősen meggyengült a Római Birodalom keleti limesrendszere, és semmi sem
pótolhatta a kincstár számára korábban a palmyrai kereskedelem által hajtott
hasznot.