ABDASSAMAD BELHAJ: Az arabok a középkori Európában
A muszlim arabok jelenléte a középkori Európában három képpel írható le: 1. a hódító muszlim arab katona, 2. a tudós muszlim és 3. a hitetlen vagy eretnek ellenség a keresztes háborúk korában.
A hódító muszlim arab katona. A hódító muszlimok keletről és nyugatról
támadták Európát a 8. század elejétől, s megszállták az Ibériai-félszigetet,
Szicíliát és Itália déli részét, de Konstantinápoly elleni támadásuk sikertelen
volt. Táriq ibn Zijad, az Omajjádok egyik hadvezére 711-ben vezette a muszlimokat
az Ibériai- félszigetre, ahol Córdoba székhellyel építették ki uralmukat. Az
Omajjádok bukását követően az utolsó Omajjád herceg, Abd al-Rahmán megalapította
az Omajjáda Emirátust Córdobában, 929-ben megalakult a Córdobai Kalifátus. Ez
vallási türelméről ismert, nem volt vallásüldözés, erőszakos hittérítés. A terület
1492-ig, nyolc évszázadon keresztül az iszlám világ kitüntetett része volt.
Szicíliát az észak-afrikai Aghlabidák hódították meg 831-ben, a kormányzóság
központja Palermo lett, és nagy létszámú arab lakosság költözött a szigetre.
1061-ben a normannok vették át a politikai hatalmat, miközben a lakosság egy
ideig továbbra is arab nyelvű és muszlim maradt.
A tudós muszlim. Miután stabilizálódtak a határok a keresztény királyságok
és a muszlim hódítók között, a béke több évszázados időszaka köszöntött az ibériai
Andalúziára, ami a gazdaság, a társadalom és a művészetek soha nem látott virágzását
hozta magával. Az arábiai, szíriai, berber és az ibériai kultúra elemeiből jött
létre a középkori Európa egyik legkiválóbb kultúrája, a mór. Városi civilizációjának
színvonalát érzékeltetik a hatalmas építkezések: elkészült a córdobai nagymecset,
a Mezquita, elkezdték a granadai Alhambra és a sevillai Alcazár és más épületek
építését is.
A tudományos központok, mecsetek és iskolák Córdobában, Toledóban és Sevillában
kiemelkedő feladatokat láttak el: fordításokat készítettek és oktattak. Idővel
ezeket az intézeteket számos európai keresztény is rendszeresen felkereste.
A Földközi-tenger medencéjében a természettudományok, az orvostudomány és a
gyógyszerészet virágzását a különböző központok együttműködése is segítette.
A tudományok jeles képviselői rendszeres utazásaikkal tágították ismereteiket
abban a világban, amelyben a tudomány nyelve az arab volt, s amelyben kevesebb
figyelmet fordítottak a beszélő etnikai hovatartozására.
A keleti színezetű andalúziai irodalom szerepet játszott a középkori trubadúrköltészet
sajátosságainak kialakulásában.
A középkori Európa szellemi megújulásának egyik forrása az a kultúra volt, amit
a muszlimok teremtettek meg Andalúziában. Ennek a kultúrának a csúcsteljesítménye
Ibn Khaldún Muqaddimája (Bevezetése), amiben a civilizációk elméletét foglalta
össze.
A hitetlen és eretnek ellenség. A keresztes háborúktól kezdődően azonban a Földközi-tenger medencéjében háborús viszonyok uralkodtak el, amit az 1080-as évektől megindult spanyol reconquista, majd később az oszmánok hódításai is fölerősítettek.