Sigismundus - Rex et Imperator
Művészet és kultúra Zsigmond korában. Időszaki kiállítás
Luxemburgi Zsigmond magyar, majd német-római király, illetve császár (1387-1437) személyiségét és korának kulturális, művészeti értékeit bemutató nemzetközi kiállítást rendez a budapesti Szépművészeti Múzeum és a luxemburgi Musée National d'Histoire et d'Art, mely két helyszínen: először Budapesten (2006. március 18-június 18.), majd Luxemburgban tekinthető meg.
Jól ismertek az 1400-as évek első évtizedeinek főbb történelmi eseményei. A birodalmát Prágából kormányzó IV. Károly német-római császár halála utáni évtizedekkel Európa számára a birodalmi intrikák, az Anglia és Franciaország közötti százéves háború zűrzavaros kora jött el. A korszak jelentős eseményei között meghatározó volt a pápaság ketté-, majd háromfelé szakadása s az egyházszakadás Zsigmond közreműködésével történő megszüntetése, a huszita tanok elterjedése, az oszmán fenyegetés erősödése és Bizánc végnapjainak közeledte. Egy a középkor nagy részét jellemző egységes Európa élte utolsó időszakát; a török hódítás, majd a későbbi történelmi időszakok évszázadokra kettéválasztották a kontinens nyugati és keleti részét, rövid periódusokat engedve csak az organikus együttfejlődés számára.
E folyamatok adtak történelmi keretet ahhoz az életúthoz, amelyet a sokáig Magyarországon nevelkedett Luxemburgi Zsigmond járt végig. Nagy Lajos királyunk vejeként, sokak által vitatottan lépett a magyar trónra 1387-ben, és a Német-római Birodalom császáraként, Csehország, Lombardia, Magyar- és Horvátország királyaként szállt sírba ötvenesztendei uralkodás után. Ő volt a középkor utolsó német-római császára, aki e címnek eredményesen próbált meg tartalmat adni. Számos kudarca, illetve nehezen megítélhető tettei ellenére Zsigmond kora legnagyobb formátumú személyiségei közé tartozott.
A kor Európa-képének és művészetének akkor még szerves részét jelentő keleti államok (a Magyar, Cseh és a Lengyel Királyság, de egy-egy periódusban még egyes balkáni államok is) jelentős szerepet játszottak a gazdasági folyamatokban, a művek és művészek európai mozgásában.
Megannyi szál igazolja a Magyar Királyság szerves és fontos szerepét a kor európai történelmi és gazdasági folyamataiban, kulturális és művészeti életében. Luxemburgi Zsigmond - mindvégig magyar királyként azonosítva önmagát - életművével, palota- és várépítkezéseivel (Buda, Pozsony), a Sárkányos Lovagrend életre hívásával (1408), a konstanzi (1414-18) és bázeli zsinat (1431-49) megszervezésével, királytalálkozóival és számos országot érintő diplomáciai utazásaival folyamatos szellemi pezsgést tartott fenn maga körül, feladatot és lehetőséget adva a kor művészeinek. Az elmúlt évtizedekben feltárt budavári gótikus szoborlelet bizonysága Zsigmond és udvara művészeti műhelyszervező törekvéseinek, és bizonyítéka annak, hogy Buda a kor legjelentősebb alkotó helyszíneihez tartozott.
Zsigmond uralkodásának ideje jórészt egybeesik azzal az időszakkal, amit a művészettörténet az internacionális gótika korának nevez, s amelyet az Ibéria-félszigettől Magyarországig és Itáliától Skandináviáig viszonylag egységes művészeti nyelv jellemez. A gótika késői virágzása és látványos teljesítményei fémjelzik ezen időszakot.
Közel 400 műtárgy bemutatásával a kiállítás szervezői új európai korképet tárnak a látogatók elé. A műtárgyakat kölcsönző intézmények száma meghaladja a százat, 19 együttműködő országból. A kiállításhoz kapcsolódóan tudományos katalógus és kiállítás-vezető jelenik meg, s a tárlatot gazdag kulturális program kíséri. A szervezők tervezik gyermekkiadványok megjelentetését és Eberhard Windecke illusztrált Zsigmond-életrajzának CD-kiadását is.