A Szent István-i zarándokutak
Államalapító királyunk életútjának tudós kutatói ma Szent István uralkodását két nagy korszakra bontják. Az első húsz esztendő a szakadatlan harcok és a feszített ütemű belső szervezőmunka időszaka volt, és csak 1018-19 táján következett be némi nyugalom. [...]
A jeruzsálemi út
Ebben a helyzetben a magyarok első királya - amiként azt Györffy György történész joggal hangsúlyozta - fölismerte, hogy az európai környezettel való szorosabb érintkezés szilárdíthatja meg az új rendet országában. De alighanem mély keresztény meggyőződése is szerepet játszhatott abban, hogy e cél érdekében legfontosabb feladatának a jeruzsálemi zarándokút magyar szakaszának biztonságos kiépítését tekintette. Intézkedéseinek sikerét a zarándokforgalom - és így az országnak igen hasznos információcsere - hatalmas fellendülése bizonyította. [...]
A Duna folyását követő honi útvonal felszerelése mellett Istvánnak arra is volt gondja, hogy saját alattvalóit is segítse, ha zarándokbotot vesznek kezükbe. A király életének a 11. század végén keletkezett összefoglalója, az ún. nagylegenda írója úgy tudta, hogy "Jeruzsálem városában [...] szerzetesházat épített, és azt gazdagon ellátta a mindennapi élelmet adó birtokokkal és szőlőkkel". Ugyanez a forrás arról is megemlékezik, hogy Konstantinápolyban, a Bizánci Birodalom fővárosában (a mai Isztambulban, a Palesztinába vezető út felezőpontján) "csodálatos művű egyházat" emeltetett - ahol a "szent sírhoz" igyekvő magyar zarándokok is szállást találhattak.
Ugyanígy a nagylegenda számol be római alapítványáról, amelynek jövedelméből "kőfallal kerített szállást épített a magyarok számára, akik ájtatosság végett a Szent Péter főapostol-egyházat fölkeresik". Az "apostolok útján" igyekvők számára - egy itáliai krónika szerint - szintén gondoskodott egy átszállóházról - mégpedig a késő antikvitás itáliai központjában, Ravennában.
Ravenna: az apostoli út
[...] 1233-ban a Ravenna környéki egyik kis településről - a Vasas Szent Péter-monostorból - indult el a kétnapi járóföldre fekvő Ferrarába az apát, hogy beszéljen a magyar királlyal. A nagyhatalmú Este őrgrófok vendége, a lassan hetven felé közeledő II. András bizonyára csodálkozással fogadta az elébe térdeplő bencés szerzetest. [...] [Története] szerint a magyar királyság alapítója, Szent István egykor komoly adománnyal látta el a Péter apostol jeruzsálemi és római bilincseiről elnevezett ravennai egyházat, hogy ott szállást találjanak a Rómába tartó magyar zarándokok. Feleljen meg a tizenhatodik utód szent elődje akaratának - kérte az apátúr András királyt -, és újítsa meg kegyes alapítványát. András évi 25 márka ezüstöt rendelt a ravennai San Pietro in Vincoli monostornak, fenntartva, vagy inkább feltámasztva ezzel a szent király hagyományát.
Minderről egy 13. századi itáliai krónika számol be hűségesen - de a Ravennától mintegy 16 kilométerre délre fekvő, párházas település egykori monostorának vajon tényleg volt-e bármi köze a magyarok első királyához? [...] Györffy György is azt valószínűsíti, hogy István ugyan nem alapított külön vendégházat San Pietro in Vincoli falucskában, ám a már működő monostornak adhatott valamilyen újabb javadalmat, hogy istápolja a magyar zarándokokat. [...]