Rákosiék és a XX. kongresszus
Az SZKP XX. kongresszusán a Magyar Dolgozók Pártját (MDP) a Politikai Bizottság döntése értelmében Rákosi Mátyás, Kovács István és Szalai Béla képviselte. A delegáció hazatérését követően, március 1-jén számolt be a PB-nek, majd a testület március 3-án újból összeült, hogy megtárgyalja a március 9-re tervezett KV-ülés elé terjesztendő beszámolót. A XX. kongresszus okozta bizonytalansággal vegyes tanácstalanság Rákosi hozzászólásában is érzékelhető volt. Míg Rákosi igyekezett elbagatellizálni a kongresszus jelentőségét, Gerő annak "óriási, pozitív jelentőségéről beszélt", és ennek tudatában jelölte ki a vita vonalát: egyrészt hogyan értékelje a PB a kongresszust, másrészt milyen következtetéseket kell abból levonni a párt- és állami vezetésnek.
Gerő szerint a XX. kongresszus legnagyobb jelentősége abban állt, hogy kialakult egy új vonal, amely lényegesen eltért a Sztálin életében uralkodó politikai irányvonaltól. Különösen a háború elkerülhetőségéről szóló tételt tartotta nagy jelentőségűnek, de utalt a belpolitika változásaira is, amely elsősorban a problémák "bátor és nyílt" felvetésében mutatkozott meg. Az volt a véleménye, hogy a KV-ülésen rendkívül erősen alá kell húzni a kongresszus jelentőségét, és a Sztálin-kérdésben is tovább kell menni, mint ami a nyilvánosság előtt addig elhangzott. A tanulságok levonása kapcsán kifogásolta, hogy a Politikai Bizottságban még mindig nincs igazi kollektív vezetés, nem eléggé nyíltak és szabadok a viták a PB-ben (ezzel kapcsolatban önkritikusan elismerte saját felelősségét is), nem megfelelő a párttagság tájékoztatása és a határozatok végrehajtásának ellenőrzése, sőt Gerő a személyi kultusz újabb megnyilvánulásait is szóvá tette.
A Politikai Bizottság arra utasította Rákosit, hogy a vitában elhangzottak figyelembevételével készítse el a beszámolót és azt még egyszer terjessze a testület elé. Ez a döntés egyidejűleg azt is jelentette, hogy a KV ülését néhány nappal, március 12-re el kellett halasztani. Ez az idő sem volt azonban elegendő arra, hogy Rákosi a beszámolót jelentősen átdolgozza, habár ennek oka valószínűleg nem az időhiány, inkább a XX. kongresszus értékelésében közte és Gerő, illetve a pártvezetés más tagjai között meglévő véleményeltérés volt.
A beszámoló feletti második vita alkalmával többen kifogásolták, hogy a referátum még mindig nem domborítja ki eléggé a XX. kongresszus előremutató jellegét és jelentőségét, nem eléggé elemző, inkább elbeszélő jellegű, és nem fogalmazza meg eléggé konkrétan és részletesen a magyar helyzetre vonatkozó tanulságokat, nem szól a problémákról és kényes kérdésekről. A PB többségének a referátummal való kifogásait tükrözte a meghozott határozat is, amely az előadói beszédet a Rákosi által beterjesztett formában nem tartotta elfogadhatónak és átdolgozását írta elő. Rákosi leszavazására a Politikai Bizottság gyakorlatában nem sűrűn került sor, ha mégis, akkor az felért egy bizalmatlansági indítvánnyal. Ennek ellenére a KV-ülésre beterjesztett beszámoló érdemi módosítására nem került sor. Rákosi nem tartotta szükségesnek az MDP irányvonalának a XX. kongresszus hatására történő megváltoztatását, sőt kijelentette: "A kongresszus határozatai és egész munkája azt bizonyítják, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, annak Központi Vezetősége helyes úton jár, jól látja a feladatokat és helyesen szabja meg e feladatok megoldására a rendszabályokat. Minden részében helyesnek és iránymutatónak bizonyultak a Központi Vezetőség múlt év márciusi határozatai [...] A XX. kongresszus munkája folytán megállapíthatjuk, hogy pártunk fő irányvonala minden téren helyes és azt a politikát, melyet a Központi Vezetőségünk a múlt év márciusi határozatában lefektetett, erőteljesen tovább kell vinni."