Zsigmond király és császár, 1387-1437
A Luxemburgi-dinasztia
A Luxemburgi-ház őse, Sigfroi 963-ban szerezte azt a területet, ahol egy sziklaormon emelt vár körül később kialakult a székváros. Luxemburg a 11. századra önálló grófság lett, élén Sigfroi leszármazottaival. A nem túl jelentős dinasztia a 14. század elején lépett ki az európai politikai porondra: egyik tagját, VII. Henriket 1308-ban német királlyá választották, 1312-ben pedig elnyerte a német-római császári címet is. Henrik nem csupán tekintélyt, hanem országot is szerzett családjának: a Premysl-ház kihalását követően, mint császár, 1310-ben saját fiának, (Vak) Jánosnak adományozta a cseh királyi címet.
János fia, Károly 1346-tól viselte a cseh és a német királyi címet. Uralkodása alatt a dinasztia további jelentős tartományok - például Brandenburg - birtokába jutott, Csehország pedig vezető szerepre tett szert a birodalmi politikában. Károly négyszer nősült, házasságaiból nyolc gyermeke született. Az elsőszülött fiú, Vencel 1361-ben, Zsigmond 1368. február 14-én jött a világra. [...]
IV. Károly 1376-ban Prágában szabályozta a fiai közti öröklési rendet: Zsigmondnak a brandenburgi őrgrófságot juttatta, emellett Vencel fiúörökös nélküli halála esetére őt jelölte trónutódjául. [...]
Károly még megérte, hogy Katalin halálával Nagy Lajos trónjainak várományosa Mária - s általa várhatóan jövendőbelije, Zsigmond - lett, a két gyermek összeházasítása azonban már özvegyére maradt. Az eljegyzésre 1379-ben, Nagyszombatban került sor. Az ekkor 11 éves Zsigmond a magyar nyelv és szokások elsajátítása érdekében Magyarországon maradt, a továbbiakban neveltetéséről is a magyar udvarban gondoskodtak.
Zsigmondot 1387. március 31-én koronázták Magyarország királyává. Rendkívül hosszú ideig, ötven évig uralkodott. [...] Amit nem sikerült fegyverrel elintéznie, ott a diplomácia eszközét alkalmazta, a megoldatlan problémákhoz akár évtizedekkel később is visszatért.
A bárók döntése tette királlyá, ő azonban nem elégedett meg kezdeti kiszolgáltatott helyzetével, és közel másfél évtized alatt sikerült átalakítania a hatalmi viszonyokat.
Zsigmond legfőbb ellenfelének a nápolyi Anjou-dinasztia Durazzói-ága számított, amelynek elsősorban nem a magyar trónra aspiráló tagjai, hanem többször is megújuló magyarországi tábora okozott a királynak gondot. [...] Az elégedetlenkedők feletti győzelem új korszakot nyitott uralkodásában: ettől kezdve biztos kézzel kormányzott, s bár hatalma hamarosan messze túlnőtt a magyar határon, haláláig a Magyar Királyság jelentette nagyszabású tervei hátországát.
Magyar királyként többször kellett külső ellenséggel is szembenéznie. A legveszélyesebb új katonai és politikai tényező, az oszmán birodalom az 1390-es években jelent meg a déli határoknál. A király kétszer - 1396-ban Nikápolynál, 1428-ban Galambócnál - ütközött meg török szultáni sereggel, de mindkét alkalommal vereséget szenvedett. A katonai kudarcok hatására Zsigmond új stratégiát választott: az ország déli határainak megerősítését tűzte célul maga elé. Az al-dunai határszakaszt alig egy évtized alatt 11 új várral erősítették meg. [...]
Az ország régi vetélytársával, Velencével a 12. század eleje óta váltakozó eredménnyel folyt a küzdelem Dalmácia birtokáért. [...] Dalmácia végül velencei birtok maradt, pedig visszaszerzéséért Zsigmond hatalmas áldozatot hozott: a háborús költségek előteremtésére 1412-ben közel 90 ezer aranyforintért II. Ulászló lengyel királynak elzálogosította a szepességi Lublót, Gnézdát és Podolint, valamint további 13 szepesi várost.
Az 1420-as évekre veszélyeztetett helyzetbe került az ország töröktől távol eső északi területe is: a husziták 1428-ban törtek be először Magyarországra, s az 1430-as években már a törökkel egyenrangú veszedelmet jelentettek a lakosság számára.
Miután Zsigmond Magyarországon biztosította uralmát, ideje jelentős részét nagyszabású külpolitikai tervei megvalósításának szentelte. Európai érdeklődése homlokterében kezdetben bátyja cseh trónja állt, a körülmények alakulása folytán azonban a német királyi címet előbb elérte. 1410-ben megválasztott német király, 1433-ban császár lett, a cseh koronát csak Vencel halála után, 1420-ban sikerült megszereznie.
Zsigmond [...] hozzáfogott régi terve, az Európát 1378 óta megosztó egyházszakadás megszüntetésének megvalósításához. [...]
Európa vallási térképén azonban hamarosan új törésvonal jelent meg: a husziták. [...] A cseh királlyá koronázott Zsigmond fegyverrel nem tudott győzelmet aratni a husziták ellen, végül tárgyalásokat kezdett a mérsékelt kelyhesekkel. Miután 1433-ban megszületett a kelyhesek és a katolikus egyház közti egyezség, a táborita hadsereget is sikerült legyőzni.
A magyar nemesi közvélemény meglehetősen negatív képet őrzött Zsigmond személyéről. [...]
A 16. században [...] megőrzött históriás ének szerint három dolgot nem tudott a magyarországi közvélemény megbocsátani királyának: kicsapongó magánéletét, katonai tehetségének hiányát és a szepesi városok elzálogosítását.
Zsigmond valóban nem volt jó hadvezér, sikertelenségét azonban mégsem ez okozta elsősorban. Hadainak ugyanis a korszak két legveszélyesebb ellenfelével kellett szembeszállni: a terjeszkedő oszmán birodalommal és a Csehországot kezükben tartó huszitákkal. Többször megvádolták gyávasággal is, noha nagyszámú személyesen vezetett hadjárata azt bizonyítja, hogy nem tért ki a harc elől. Az ország védelmét pedig sikerült biztosítania: a déli határok védelmére új végvárrendszert emeltetett, a huszitákat pedig a tárgyalóasztalnál győzte le.
Magánélete valóban okot adhatott a kritikára. Kalandjairól számos történet járta az európai udvarokban. [...] A Heltai Gáspár által lejegyzett híres hazai történet - Zsigmond és a szép Morzsinainé románca - szerint az ismeretlenségből felemelkedő Hunyadi János Zsigmond törvénytelen gyermeke lett volna.
Európai tekintélyét azonban a pletykák sem árnyékolták be. Mint német király, majd császár, a kontinens első uralkodójának számított, s tevékenysége, viselkedése méltó volt rangjához. Híres volt diplomáciai tehetségéről. [...]
Legnagyobb világpolitikai sikere azonban az egyházszakadás megszüntetése volt. Zsigmond gyakran vett részt a zsinati tanácskozásokon, a teológiai vitákhoz is hozzászólt. Intelligenciáját, műveltségét, átlagon felüli nyelvtudását a legképzettebb egyházi értelmiségiek is elismerték. Zsigmond élvezetét lelte a hosszú vitákban, s megbecsülte mások tudományát is. Számos olyan történetet jegyeztek fel róla, amikor a tudást előbbre helyezte a rangnál. [...]
Tulajdonságai közül elsősorban nyitottsága, mindenféle újítás iránti fogékonysága érdemel említést. Magyarországon számos kormányzati változtatás fűződik a nevéhez. A török elleni védekezés érdekében átszervezte az ország haderejét, a védekezéshez szükséges pénz biztosítása érdekében igyekezett egy kézbe összpontosítani a hadügyi és pénzügyi igazgatást, a nemesség megnyerése érdekében pedig átszervezte az igazságszolgáltatást. A technikai újításokhoz különösen vonzódott: a vízi energia éppúgy érdekelte, mint a modern tűzfegyverek. Hosszú külföldi utazásai alatt igyekezett megismerkedni a legújabb nyugati módival, és amennyire lehetősége engedte, Magyarországon is megpróbálta meghonosítani az újonnan látottakat.
Külső megjelenéséről számos forrás és ábrázolás tanúskodik. Krónikása, Windecke szerint "szép orcája miatt sokszor lefestették". Egy részük valódi képmás, többségük azonban ún. rejtett portré. [...] Zsigmond vonásait halála után is előszeretettel ábrázolták, noha a kép már rég elszakadt a császár-király személyétől: megjelenése, méltósága alapján az európai művészetben ő lett a tipikus idős királyalak.