FARKAS ILDIKÓ: Japán világhatalommá fejlődése

Az orosz-japán háború, 1904-1905

Az orosz-japán háborúról (1904- 05) nem túlzás azt állítani, hogy világtörténelmi jelentőségű volt. Az a tény, hogy egy ázsiai nemzet a modern történelem során első ízben legyőzött egy európai nagyhatalmat, ráadásul azok közül is az egyik legerősebbnek tartott hadsereggel rendelkezőt, világszerte nagy meglepetést keltett akkoriban. Az emelkedő Japán ezzel a győzelmével lépett egyetlen nem európai országként a nagyhatalmak sorába. Ekkortól kezdtek "sárga veszedelemről" cikkezni az európai lapok, hangsúlyozva, hogy Japán példáját követheti a többi ázsiai ország is, [...]

Japán fejlődése

Japán a 19. század közepéig elzárt ország volt, s ennek az a következménye lett, hogy az ország lemaradt a technikai fejlődésben. Amikor az 1850-es évektől kezdve a japán partoknál megjelentek az ország megnyitását követelő amerikai, angol, francia és orosz hajók, nyilvánvalóvá vált a Nyugat technikai fölénye, s az is, hogy ezzel Japán nem szállhat szembe. A mintegy másfél évtizednyi belső hatalmi harcok után 1868-ban uralomra került csoport meghirdette az új korszakot: az ország gazdasági és állami berendezkedésének nyugati mintájú átalakítását. A reformok célja elsődlegesen az volt, hogy Japán elkerülje a gyarmati-félgyarmati sorsot, független maradjon, majd megerősödve a Nyugat hatalmaival egyenrangú országgá váljon.
Japán "megnyitása" után feszített tempójú, irányított modernizációt kezdett. A századfordulóra lezárult a modern államszerkezet és gazdaság kialakítása. [...] A külkereskedelmi mérleg egyensúlya nemzetbiztonsági kérdés lett, amelyet részben békés kereskedelemmel, részben területszerzésekkel, azaz katonai eszközökkel próbáltak megoldani. A legközelebbi megoldásnak Kína látszott, hatalmas területével, nyersanyagforrásaival, ásványkincseivel, felvevőpiacával.

Japán külpolitika

Japán külső nyomásra nyitotta meg kapuit a külvilág előtt. Az ideérkező nyugati nagyhatalmak sorra előnytelen szerződéseket kényszerítettek az országra. [...]
A japán külpolitika első feladatának ezeknek az egyenlőtlen szerződéseknek a revízióját tekintette, amivel függetlenségének visszaállítására törekedett. [...] 1899-ben először Nagy-Britanniával ismertette el Japán egyenrangúságát, s ennek a folyamatnak lett az eredménye az 1902. évi angol-japán szövetségi szerződés, mellyel Japán betagolódott az alakuló hatalmi szövetségek rendszerébe.
A külpolitika távolabbi célkitűzése az ország erősítése volt, mégpedig a nyugati hatalmaktól látott módszerrel, azaz területi expanzióval és érdekszférák kialakításával. A hadsereg fejlesztése, modernizálása, a hadianyaggyártás beindítása mellett már 1874-ben japán ellenőrzés alá vonták Tajvan szigetét, 1879-ben a Rjúkjú-szigeteket (Okinawa), valamint Kínával elismertették Japán "speciális" érdekeit Koreában (1884). Korea állandó konfliktus forrásává vált az új, terjeszkedni kívánó ázsiai hatalom és a régi rend nagyhatalma, Kína között.

"Alvó sárkányból döglött disznó"

A 19. század második felében Kínát felkelések osztották meg, és az uralmon lévő Csing-dinasztia nem volt képes megállítani a nyugatiak terjeszkedését. [...]
1871-ben Japán ugyanolyan kereskedelmi szerződést kötött Kínával, mint amilyet azelőtt a nyugati hatalmak kényszerítettek rá. Ez fordulópontot jelentett a két ország kapcsolatában: a kínaiak eddig lenézték a japánokat, "törpe kalózoknak" tekintették őket, a Kína-központú világrend perifériáján lévő kis országnak. Nyilvánvaló volt, hogy előbb vagy utóbb fegyveres harcban robban ki a két ország ellentéte, elsősorban Korea miatt, amelyet mindkét ország biztonsági területéhez számított. [...]
1894-ben azonban Koreában az évtizedes hatalmi harc polgárháborúba torkollott. A Tonghak-lázadás leverésébe - a koreai kormány Kína-barát csoportja kérésére - Kína is beavatkozott. Japán a tiencsini szerződés megszegésével vádolta Kínát, és 1894 júliusában megindította a háborút. [...]
A kínai-japán háborúnak az 1895. április 17-én megkötött shimonoseki béke vetett véget. Ebben Kína Japán javára lemondott Tajvan szigetéről, a közelében lévő Penghu-szigetekről és a Mandzsúria déli részén lévő Liaotung-félszigetről. Nagy jóvátételt fizetett, elfogadta Korea Kínától való teljes függetlenségét, és ugyanolyan egyenlőtlen diplomáciai és kereskedelmi privilégiumokat adományozott Japánnak, mint amilyeneket a nyugatiak is kicsikartak tőle. [...] Ázsia nagyhatalma Japán lett.
[...] Ennek jele volt, hogy az 1900-as kínai boxerlázadás leverésére indult nemzetközi intervencióban Japán is részt vett - a nyugati hatalmak oldalán, azok szövetségeseként, azaz akkor már egyenrangú partnerként.

Oroszország és Japán

Az ázsiai kontinensen való tervezett japán terjeszkedés az orosz expanzióba ütközött. 1898-ban szerződésben különítették el a japán és az orosz érdekszférákat: Oroszország elismerte Japán "különleges érdekeit" Koreában, Japán pedig az orosz érdekeket Mandzsúriában. A vetélkedés azonban már túlnőtt Koreán, a tét lassan a Távol-Kelet vezető hatalmi pozíciója lett, így az összecsapás csak idő kérdése volt. [...]
Japán a háborút 1904 februárjában indította meg. Hadüzenet nélkül rajtaütött Port Arthur erődjén, megbénította a kelet-ázsiai orosz hadiflottát, majd partra szállt Koreában. Májusban a japán csapatok megkezdték mandzsúriai előrenyomulásukat, augusztusban pedig már a Liaotung-félszigeten mértek vereséget az orosz erőkre. A japánok egyik győzelmet a másik után aratták. Port Arthur erődje tizenegy hónapi ostrom után kapitulált. Oroszország a Balti-tengerről Afrika megkerülésével (!) a Csendes-óceánra küldött európai flottáját a Csuzima-szorosban összevont teljes japán flotta Togo admirális vezetésével megsemmisítette. Mukdennél pedig Nogi tábornokkal az élen arattak döntő győzelmet a japánok.
Japán sikere a támadások meglepetésszerűségében és gyorsaságában rejlett, de a győzelemhez az ellenfél felkészületlensége is kellett. Oroszország az utánpótlást a transzszibériai vasúton próbálta megoldani, de a nemrég épült vonalon akadozott a szállítás. Bár Oroszország sokkal erősebb volt, mint Japán, de katonai erejét tovább gyöngítették az országban fellángolt forradalmi megmozdulások. [...]
Oroszországot belső problémái a sikertelen háború mielőbbi befejezésére ösztönözték. Japán sem ellenezte az amerikaiak békeközvetítési ajánlatát, hiszen az ország tartalékai felőrlődtek a 18 hónapos harcban. [...] 1905. szeptember 5-én a New Hampshire-i Portsmouthban megkötötték a békét. A megállapodás értelmében Oroszország elismerte Japán koreai érdekeltségeit, átruházta Japánra a Liaotung-félsziget és a Dél-Mandzsúriában épített vasútvonalak bérleti jogát, s kártérítés fejében átengedte Japánnak Szahalin-sziget déli felét.
Oroszország figyelme a vesztett háború után elfordult a Távol-Kelettől. 1907-ben megállapodást kötöttek Japánnal Mandzsúria felosztásáról. Japán érdeklődésének fő területe Korea és Mandzsúria lett. Koreában 1905-ben protektorátust létesítettek, majd 1910-ben - minden nemzetközi bonyodalom nélkül - annektálták az országot. [...]
A nemzeti büszkeség Japánban elsöpört minden más megnyilvánulást, a legyőzhetetlenség tudata tovább erősödött, megvalósíthatónak kezdett látszani a Japán-központú kelet-ázsiai világrend kiépítése, amely végül is a második világháborúba vezette Japánt.

Vissza a tartalomjegyzékhez