SZENTESI GYÖRGY: Az atomfegyverek hat évtizede

Hadászati támadófegyver-rendszerek

Hatvan évvel ezelott, a második világháború végso szakaszában, három hónappal a Németország feltétel nélküli kapitulációját követoen, 1945. augusztus 6-án és 9-én az Egyesült Államok bevetette két rendelkezésre álló atombombáját Hirosima és Nagaszaki japán városok ellen. [...] Bebizonyosodott: az atomfegyver-nehézbombázó repülogép kombinációval az amerikaiak egy olyan képességu támadófegyver-rendszert hoztak létre, melynek harcértéke, pusztító képessége minden korábbiét meghaladta.
Az atom támadófegyver-rendszer napjainkban is meghatározó. Hangsúlyozandó, hogy a pusztító eszközzel, azaz az atom-robbanótöltettel mindig együtt kell számításba venni a célba juttatásra szolgáló hordozóeszközt, azaz a repülogépet, illetve a ballisztikus rakétát. Sot mindezen túl a fegyverrendszer kiegészíto elemeit: a bevetéshez, a harckész állapotban tartásához, az alkalmazáshoz szükséges muszaki eszközök sokaságát is.

Rombolóképesség

A támadófegyverek hadászati jellegét tehát két tényezo - a romboló hatás és a hatótávolság - határozza meg. [...]
Az 1945 augusztusa óta eltelt hatvan év az atomfegyverek sokirányú fejlodését eredményezte. Az eredeti bombák rombolóképessége 20 kilotonna (húszezer tonna trotiléval egyenértéku) volt. A minoségi fejlodés egyik jellemzojeként, kezdetben "csak" 10-15-szörösére, majd az újabb, ún. kétfázisú változat, a hidrogénbomba megjelenésével, az 1950-es évek közepétol akár 500-szorosára is megnövelhetové vált.
A technikai korszerusödést jellemzi, hogy a hatóero nott, ugyanakkor csökkent a tömeg és a méret. Az elso, 20 kt hatóereju atombomba 5500 kg-os szerkezeti tömegével szemben az 1980-as évek közepére egy 200 kt - tehát tízszer erosebb - hatóereju hadászati robotrepülogép atomtöltetének a tömege mindössze 123 kg. (Tehát a tömeg majdnem ötvenszer kisebb.)

Atomklub

Eközben - az amerikaiak eredeti várakozásával ellentétben - viszonylag gyorsan bovült az "atomklub", azaz az atomfegyverek eloállítására képes államok köre. 1949-ben második atomhatalomként megjelent az akkori Szovjetunió, de az 1960-as évek közepére már az ENSZ Biztonsági Tanácsának mind az öt állandó tagja - vagyis az Egyesült Államokon és a Szovjetunión kívül már az Egyesült Királyság, Franciaország, sot Kína is - rendelkezett atomfegyverekkel. Ezeket az országokat az 1990-es évek végén követte India és Pakisztán, továbbá már az 1980-as években - titokban, sohasem deklaráltan - atomhatalommá vált Izrael is. Megfigyelheto volt több fejlodo ország határozott atomfegyver-fejlesztési törekvése, közülük Észak-Korea már jelenleg is valószínusíthetoen atomhatalom, és Irán is azzá akar válni.

Hordozóeszközök: repülogép, rakéta

A hordozóeszközök területén a legjelentosebb fejlodésnek tekintheto, hogy az 1950-es évek elejétol megjelentek, egyre növekvo mennyiségben és hatótávolsággal, a ballisztikus rakéták. Ezek a pilóta nélküli, egyszer felhasználható, sajátos röppályájú repüloeszközök talán legfontosabb jellemzoje a rendkívül egyszeru, technikailag könnyen kifejlesztheto és gyártható szerkezet. Egyebek között e tulajdonságuk teszi igen vonzóvá a ballisztikus rakétákat a közepesen fejlett és fejlodo országok számára. [...]
A ballisztikus rakétát az aktív röppályaszakaszon a fedélzetén levo berendezés irányítja, az indítást megelozoen betáplált program szerint. Ez az irányítási mód teszi lehetetlenné e rakéták repülésének megzavarását, a beprogramozott röppályáról való kitérítését, de lehetetlenné teszi az elindított rakéta "visszahívását" is. Az autonóm-program irányítás - megfelelo technikai szinten - igen pontos célba vezetést tesz lehetové. A tervezett röppályától való eltérés 8-12 ezer km hatótávolság esetén sem haladja meg a 150-300 m-t. [...]
A jelenlegi atomhatalmak hadászati támadófegyver-rendszereinek dönto hányadában ballisztikus rakéta a célba juttató eszköz. E hadászati fegyverrendszereket a rakéta hatótávolsága alapján 1000-3000 km között közepes, 3000-5500 km között közbenso, 5500 km felett pedig interkontinentális kategóriába sorolják.

Földrol, tengerrol, levegobol indítás

A hadászati rakétarendszereket a telepítés, vagyis az indítás helye alapján is megkülönböztetik.
Az elso csoportba a szárazföldi indítóbázisúak tartoznak. Közülük a legnagyobb hatótávolságú amerikai, orosz, valamint a kínai interkontinentális típusok többségét föld alatti indítóberendezésbol, ún. rakétasilóból indítják. [...]
Ugyanakkor egy-egy orosz és kínai szárazföldi telepítésu interkontinentális, valamint az összes többi 1000-5500 km hatótávolságú hadászati ballisztikus rakéta indító berendezéseként - kamionszeru, esetleg nyerges utánfutóra vagy többtengelyes, összkerékhajtású - közúti jármure épített, vagyis mozgatható (mobil) szerkezetek szolgálnak. Ezeken a rakétát az elindításhoz a vízszintes tárolási-szállítási helyzetbol függolegesbe kell fordítani, fel kell állítani.
Az indítás helye alapján a második csoportba a tengeralattjárók fedélzetén hordozott, s e hajókról induló, néhány ezer kilométernél nagyobb, illetve az újabb változatokat tekintve interkontinentális hatótávolságú ballisztikus rakétákat sorolják. [...]
A hadászati támadófegyver-rendszerek harmadik - jelenleg már legkevésbé jelentos - csoportjába az 1000 km-nél nagyobb hatósugarú közepes vagy vadászbombázó, valamint a kizárólag amerikai és orosz tulajdonban meglévo interkontinentális (5500 km-nél nagyobb) hatósugarú nehézbombázó repülogépek tartoznak. E típusok fedélzeti fegyvere vagy 600 km-nél nagyobb hatótávolságú, légi indítású, atomtöltetu robotrepülogép, vagy ugyancsak atomtöltetu, 1000 km-nél nagyobb hatótávolságú, azonban nem ballisztikus röppályájú, levego-föld osztályú rakéta, illetve ritkábban atomtöltetu, gravitációs légibomba. Közülük az amerikai és az orosz nehézbombázó repülogépek, a legnagyobb valaha épített pilóta vezette repülo harceszközök óriási méretu és tömegu szerkezetek, hiszen - az általuk hordozott atomtöltetu fedélzeti fegyverekkel - felszálló tömegük rendszerint 200 tonna körül van

Vissza a tartalomjegyzékhez