Vatikánváros Állam (F. I.)

A közgondolkodásban tévesen összemosódik a "Vatikán" (Vatikánváros Állam) és az Apostoli Szentszék, azaz a római pápa (önmagában vagy a Római Kúriával együttesen) fogalma. Holott két különböző dologról van szó: a Vatikán állam, az Apostoli Szentszék pedig egyházi szerv, a nemzetközi jog sajátos alanya.
A 8. század közepén kialakult egyházi államot 1870-ben az egyesült olasz királysághoz csatolták. Róma ennek fővárosa lett. Ám ezzel megkérdőjeleződött a pápa szabadsága és függetlensége. Az olasz államtól felkínált "garanciatörvényt" (1871) a pápák nem fogadták el, a vele járó évi jövedelmet nem vették át és a Vatikánt nem hagyták el ("vatikáni fogság"). 1870-1929 között azonban bebizonyosodott, hogy a pápa nem csak államfőként szuverén, nem csak egy adott terület felett gyakorol hatalmat. A Szentszék ugyanis ebben az időszakban is számos nemzetközi szerződést kötött, diplomáciai kapcsolatait fenntartotta és bővítette (például az újraalakuló Lengyelországgal és 1920-ban a függetlenné vált Magyar Királysággal). A helyzetet az 1929. február 11-én kötött lateráni egyezmény oldotta meg, amely megerősítette az Apostoli Szentszék nemzetközi jogalanyiságát és a pápa szuverenitását Vatikánváros felett, így alig fél négyzetkilométeren létrejött az új, területében sérthetetlen és semleges egyházi állam (Stato della Citta del Vaticano).
A Szentszék a katolikus világegyház legfelső fóruma, élén a pápával, aki érvényesíti lelki hatalmát és ennek gyakorlásához szükséges uralkodói jogkörét, a nemzetközi közösségben védelmezi a katolikus egyház és az egyes nemzeti egyházak érdekeit. Vatikánváros Államnak pedig az a rendeltetése, hogy nemzetközileg biztosítsa a Szentszék függetlenségét és szuverenitását. Vatikánváros fölött a pápa kizárólagos és abszolút hatalommal, valamint államfői jogkörrel gyakorolja az uralmat.
A Vatikán mai területe a IV. Leó-féle falakon belül elhelyezkedő kertek és múzeumok, az Apostoli Palota, a Szent Péter-székesegyház, valamint a Szent Péter tér. Ezen kívül még néhány területen kívüli templom és palota (pl. a Lateráni bazilika és palota, a pápa nyári rezidenciája: Castel Gandolfo) tartozik a pápa tulajdonába. A Vatikán rendelkezik pályaudvarral, helikopter-leszállóval, postával, nyomdával, bankkal, rendőrséggel, tűzoltósággal és hivatalokkal, múzeummal és képtárral. A miniállamnak van zászlója, benne a pápai tiara és Szent Péter keresztbe rakott kulcsai, van önálló - egyedi vagy sorozatban kiadott - emlékérme és bélyege, tömegkommunikációs eszközei.
A Vatikán 44 hektáros területével a világ legkisebb állama. A Vatikánban tisztséget betöltők hivataluk idejére (ideiglenesen) vatikáni állampolgárságot kapnak (jelenleg 530 személy). A legfőbb hatalom a pápa kezében van, de a Vatikánnak van "kormánya" is: "Vatikánváros Állam Pápai Bizottsága", amelynek hét bíboros tagja évente több alkalommal ülésezik és dönt a városállam költségvetéséről. A mindennapos ügyek irányítását a Kormányzósági Hivatal (Governator, a városállam közigazgatási szervezete) végzi.
A pápát kormányzati ügyekben 50 "minisztérium és hivatal" (az egyházban "dikasztérium") támogatja, amelyek 9 kongregációba, illetve 11 tanácsba tömörülnek. A "minisztereket" legalább öt évre a pápa nevezi ki. Külön intézmény foglalkozik a hitbéli ügyekkel (Hittani Kongregáció, ezt vezette Ratzinger bíboros, a mostani XVI. Benedek pápa), a fejlődő országok segélyakcióival, a menekültek ügyeivel, az egyház gazdasági ügyeivel, a nemzetközi kapcsolatokkal. A Kúria apparátusának szálai a "miniszterelnökként" is funkcionáló bíboros államtitkár kezében futnak össze (Angelo Sodano), aki a Vatikán legnagyobb hatalmú tisztségviselője. Az államtitkárságon a Szentszék bel- és külügyeit intézik a bíboros államtitkár vezetésével.
A Vatikán követeket is küld az országokba, ők a nunciusok. 174 országban diplomatákként ismerik el őket (kivéve: Kína, Vietnam és egyes iszlám országok, pl. Szaúd-Arábia). Nemzetközi szervezetekbe is akkreditálják őket. [...]
A Vatikán pénzügyeit több szerv intézi. Vatikán állam nyereségesen működik (bár pénzügyei nem nyilvánosak), ebből jut a Szentszéknek is. A Szentszék vagyona nem ismert pontosan. Éves mérlege folyamatosan negatívumot mutat. Nem tudható ugyanis, mennyi bevétel folyik majd be, mert azok jó része adományokból tevődik össze. A kiadások egy része viszont - az állami és az egyházi apparátus fenntartása mellett - az egyházi tulajdonú épületek, műtárgyak megóvására megy el. A Pápai Vagyonkezelőség két alosztálya révén igazgatja a Szentszék pénzügyeit, utasítási jogkörrel. Az egyik alosztály intézi a befektetéseket: részvényekbe, kölcsönökbe és aranyba invesztál. (Az olasz újságok a tíz legsikeresebb honi befektető közé sorolják a Vatikánt, ugyanis pénzügypolitikája a biztonságra épül, ezért a nagy csődök idején is aránylag keveset veszít, megbízhatóságát viszont magasra értékelik.) A nyereséget a másik alosztályra irányítják, ahol a különböző ingatlanügyeket kezelik. A Vatikán Bank adományokból, alapítványokból származó pénzeket forgat, és rendek, püspökségek számláit vezeti. [...]
A biztonságra kétféle testület felügyel. A Vatikán rendjét egyrészt a vatikáni rendőrség vigyázza: 120, pisztollyal felfegyverzett rendőr, sötétkék egyenruhában, tányérsapkájukon a pápai címerrel. Őrhelyeikről videokamerával a Vatikán szinte minden pontját szemmel tartják. Másrészt a pápa testőrségének tartott, de a Vatikánt is védelmező hagyományos testület, a középkor óta fennálló svájci gárda. (A Cohors Pedestris Helvetorium 1507-ben jött létre II. Gyula pápa és a katolikus svájci kantonok között megkötött egyezmény értelmében, a pápa személyes védelmére.) [...]
A Vatikán napilapot is megjelentet, illetve egy rádióállomást is működtet. A vatikáni rádió 1931 óta sugároz műsorokat, negyven nyelven. A napilap, a L’Osservatore Romano az 1860-as évektől létezik, és legfőképp a pápa beszédei, vatikáni dokumentumok és kommentárok olvashatók benne.

Vissza a tartalomjegyzékhez