BALOGH MARGIT: A Vatikán és Magyarország

Állam és egyháza

A pápák már a legrégibb korban küldtek követeket uralkodói udvarokba. Az állandó jellegű követküldés (nuncius) a 16. századtól kezdődik. A német-római császárhoz, I. Miksához az első nunciust 1514-ben küldte a Szentszék.

Legátusok, követek, nunciusok

A pápa követeit a helyi egyházakhoz küldi, bár ez a küldetés többnyire az államokhoz és a hatóságokhoz is szól. A Szentszék állandó képviselőjét apostoli delegátusnak nevezzük, ha küldetése kizárólag a helyi egyházhoz szól, és így nem szoros értelemben vett diplomáciai jellegű. Ha államokhoz és kormányokhoz is akkreditálva van, akkor címe: nuncius (amennyiben az illető országban joga van arra, hogy ő legyen a diplomáciai testület doyenje, de az 1990 óta létesített diplomáciai kapcsolataiban a Szentszék nunciusnak nevezi azon követeit is, akiknek a fogadó állam nem biztosítja a rangelsőséget), pronuncius (ha erre nincs joga, jellemzően 1965-90 közötti megnevezés) vagy internuncius. A diplomáciai jog szerint a nuncius és a pronuncius nagykövetnek számít, az internuncius fokozata: rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. [...]
[...] Az Apostoli Szentszék jelenleg 170 állammal és az Európai Unióval mint nemzetek fölötti szervezettel tart fenn diplomáciai kapcsolatot.

Pápai követek Magyarországon

A török veszedelem növekedésével a Szentszék több ízben is hosszabb ideig itt-tartózkodó követeket küldött Magyarországra, akik a védelem kiemelkedő szervezői, előmozdítói voltak. A neves tudós, Giuliano Cesarini bíboros pápai legátusként vett részt Hunyadi Jánossal a harcokban, s 1444-ben a Murad szultán hadai ellen vívott várnai csatában esett el Ulászló királlyal együtt.
Az ad hoc jelleggel, tehát konkrét ügy elintézésére küldött pápai legátusokat, vagy más rangú pápai követeket a középkori magyar állam bukása előtti évtizedben kezdte felváltani az állandó jellegű diplomáciai képviselet. Az állandó diplomáciai kapcsolatot 1516-ra lehet keltezni, amikortól Budán internuncius működött II. Lajos (1516-26) udvarában. A mohácsi csata előtt Antonio Giovanni da Burgio személyében állandó nuncius működött az országban, aki világi ember volt. Hazánk önállóságának megszűntével a bécsi nuncius volt illetékes Magyarországgal kapcsolatban. Ugyanakkor az is előfordult, hogy a lengyelországi nuncius Erdély területére is megbízást kapott. [...]
A Habsburg-korszak egészére jellemző volt, hogy a Nunziatura Germania - a bécsi pápai (nagy)követség - hatásköre kiterjedt a birodalomra, benne Magyarországra is. Ugyanakkor azonban a magyarországi és erdélyi püspököknek egészen az 1780-as évek elejéig (II. József tiltó rendelkezéséig) voltak saját ügyvivőik is Rómában, akik közvetítésével ottani ügyeiket intézték és a Kúriával kapcsolatot tartottak.

A magyar egyház különállása

A magyar államiság, különállás fenntartásának fontos részét képezte a magyar katolikus egyház különállása, az a tény, hogy nem lett része a birodalmi egyháznak. Ennek első számú letéteményese az esztergomi érsek-prímás volt. A prímás ugyanis egyben pápai követnek is számított. Kanizsai János volt az első esztergomi érsek, akit a pápa, IX. Bonifác a "született követ" méltóságával tüntetett ki 1394-ben. V. Miklós pápa 1452-ben örök kiváltságképpen adta meg ezt a hivatalt az esztergomi érseknek. (A magyar prímás ma is gyakorol bizonyos követi jogokat: palliumot viselhet, minden templomot vizitálhat stb.) A prímás a bécsi nuncius megkerülésével intézhetett országos ügyeket a Vatikánban, amiből azután évszázados vita alakult ki a bécsi nuncius és a magyar prímás jogköre körül.

Önálló magyar nunciatúra, 1920

Az önálló magyar-szentszéki diplomáciai kapcsolatok felvétele először a Rákóczi-szabadságharc idején merült fel, de nem valósult meg. A Monarchia széthullása után a Szentszék az utódállamokkal rövid időn belül felvette a diplomáciai kapcsolatokat. [...]
Az első nuncius Lorenzo Schioppa, addigi bajor nuncius lett, aki október 6-án adta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak. [...] A két világháború között ezen legmagasabb szintű diplomáciai kapcsolat lehetővé tette a kényes egyházpolitikai kérdések tárgyalásos megoldását.
Különösen kényes területnek minősült a főkegyúri jog kérdése. A református Horthy Miklós kormányzó ugyanis nem gyakorolhatta a főkegyúri jogokat, a Szentszék 1918-tól magához vonta azt. A vita gyakorlati értelme az volt, ki és hogyan nevezze ki a főpapokat. Végül 1927-ben egy magas szintű "szóbeli megállapodás"-ban Róma beleegyezett, hogy a kinevezések előtt bizalmas tárgyalásokat folytasson a magyar kormánnyal, amely a Vatikán jelöltjével szemben ellenvetést tehet. A magyar-szentszéki kapcsolatok másik fontos kérdése volt az új államhatárok által szelt egyházmegyék megosztásának kérdése, és az utódállamokba került magyar kisebbségek védelme.
Magyarország és a Szentszék közötti szoros kapcsolat jele, hogy az 1938-as Szent István-évben Budapest nyerte el a soron lévő Eucharisztikus Világkongresszus rendezésének lehetőségét. Ekkor igencsak felértékelődött a Vatikánban Magyarország szerepe: az ateista bolsevizmus és a pogány nácizmus között Európa közepén a katolicizmus védőbástyája szerep várt volna rá. Ennek szellemében beszélt a pápai legátusként jelenlévő Pacelli bíboros államtitkár, aki egy év múltán már XII. Pius néven lépett Szent Péter trónjára.

A kapcsolatok megszakadnak

A második világháború után Magyarország a szovjet érdekszféra része lett, és ezzel lényegében megszűnt az ország külpolitikai mozgástere. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése értelmében Angelo Rotta nunciust 1945. április 4-én kiutasították Magyarországról. [...]
Pedig hamarosan szükség lett volna az érdemi kapcsolatra, mert Serédi Jusztinián hercegprímás 1945. március 29-én bekövetkezett halála miatt megüresedett az esztergomi érseki szék. A magyar kormány a SZEB-hez folyamodott, hogy az érseki szék betöltése kérdésében érintkezhessen a Szentszékkel, de Puskin szovjet követ utasítására július végén le kellett állítania minden lépést. [...] A Vatikán nem a kormány jelöltjei közül választott, amikor Mindszenty József veszprémi püspököt nevezte ki esztergomi érsekké.

Mindszenty érseksége

A háború utáni koalíciós években állandóan napirenden volt Magyarország és a Szentszék kapcsolatainak rendezése. Már a dálnoki Miklós Béla vezette ideiglenes kormány készségesnek mutatkozott helyreállítani a diplomáciai kapcsolatokat. Mindszenty József, az új hercegprímás 1945. október 27-én írt levelében közölte a miniszterelnökkel, hogy személyesen kívánja a Szentszéket felkérni a diplomáciai kapcsolat sürgős felvételére és hozzá kíván szólni az első vatikáni követ személyének kiválasztásához. [...]
Mindszenty hercegprímás az amerikai katonai misszió gépén 1945. november 29-én Rómába utazott. XII. Pius pápa december 8-án fogadta őt. Mindszenty élénk színekkel ecsetelte a hazai helyzetet, rávilágítva az oroszok fosztogatásaira, a kommunisták visszaéléseire, illetve a kisgazda többségű kormány közömbösségére. Szerinte a nuncius megjelenését a szovjetek és a magyar kormány saját legitimálásukra akarják felhasználni, leplezve az egyházellenes törekvéseket. [...] Mindszenty helyzetértékelését XII. Pius megalapozottnak vélte, így nem engedélyezte Rottának, hogy ismét felvegye hivatalát Budapesten. [...]
A proletárdiktatúra bevezetése (1948) után a magyar állam és a Szentszék közötti kapcsolatok teljesen megszakadtak, normalizálásuk Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek-prímás életfogytiglanra szóló elítélésével (1949. február 8.) lehetetlenné vált.

Kádári konszolidáció, 1963-77

Változás az 1960-as évek közepén következett be. Mindezt részint az általános nemzetközi enyhülés, Magyarországon a konszolidálódó Kádár-rendszer, részint az egyházban a II. vatikáni zsinat (1962-65) és az "új keleti politika" tette lehetővé. (Mindszenty József személye is kevésbé terhelte a diplomáciai kapcsolatokat: már nem börtönben ült, mert 1956. november 4. hajnalától az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségén kapott menedéket.) 1962. október 4-én Hamvas Endre csanádi, Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspökök és Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó kiutazhattak Rómába a zsinat első ülésszakára, majd a többi ülésszakra is. További gesztusértékű lépésekre került sor: 1963. március 22-én az Elnöki Tanács közkegyelmi rendelete (1963:4 tvr.) nyomán 54 börtönbüntetésre ítélt pap és szerzetes, illetve több világi személy nyerte vissza szabadságát.
1963. május 7-9. között az Apostoli Szentszéket képviselő Agostino Casaroli vatikáni helyettes államtitkár és a magyar állam megbízottja, Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnöke között Budapesten megindult egy tárgyalássorozat, amit a következő hónapokban további megbeszélések követtek. 1964. szeptember 15-én Magyarország és a Szentszék között egy új modus vivendi jött létre. Több időszerű kérdésről döntöttek, így a püspöki kinevezésekről, a papok állampolgári esküjéről, a római Pápai Magyar Intézet helyzetéről. Ez volt az első államközi megállapodás, amelyet a Vatikán szocialista országgal kötött. Bár a diplomáciai kapcsolatok felvételére nem került sor, ám évente kétszer tárgyalásokat folytattak Budapest és a Vatikán között a vitás kérdésekről. [...]
1977. június 9-én VI. Pál pápa még Kádár Jánost is fogadta, ő volt az első pártvezető, aki állami hivatal nélkül lépte át a Vatikán küszöbét.

Rendszerváltó kormány

Magyarország és a Szentszék kapcsolataiban minőségi változást a rendszerváltozás hozott. Ennek előjátékaként 1988. augusztus 20-án Paskai László bíboros magyarországi látogatásra hívta meg II. János Pál pápát. A Németh- kormány gyors ütemben bontotta le az egyházak működését és a vallásszabadságot korlátozó intézkedéseket. [...] A tárgyalások felgyorsultak, és 1990. február 9-én helyreálltak a Magyar Köztársaság kormánya és az Apostoli Szentszék közötti, 1945-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatok nagyköveti, illetve nunciusi szinten. (Ez időben született az 1990. évi IV. törvény, amely az egyház szabadságát deklarálta.)
A két fél között jelenleg három megállapodás van érvényben. Az elsőt 1990. február 9-én írták alá Budapesten. Ez a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása mellett rögzítette, hogy az egyházat érintő kérdések alapvetően rendezettek Magyarországon, illetve hatályon kívül helyezte az 1964. évi részleges megállapodást. Kétoldalú megállapodás született a Honvédségnél és a Határőrségnél végzendő lelkipásztori szolgálatról (1994. január 10.) és a katolikus egyház közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról (1997. június 20.) is.

II. János Pál pápa és Magyarország

II. János Pál pápa megválasztása után alig másfél hónappal, 1978. december 2-án már levelet intézett Magyarország főpásztoraihoz, majd az 1980. április 6-i húsvéti levelével sürgette a magyar püspököket és papságot az iskolai és templomi hitoktatás végzésére. [...] 1990-ben a Mindszenty József bíborosról történt esztergomi megemlékezés alkalmából, és első magyarországi látogatása évében külön újévi üzenettel fordult a magyar néphez. A magyar millenniumot üzenetben (2000. augusztus 20.), majd apostoli levélben (2001. július 25.) köszöntötte.
[...] II. János Pál kétszer is fogadta Miklós Imre államtitkárt, az ÁEH elnökét (1984, 1986), majd 1987-ben Lázár György miniszterelnököt. A rendszerváltás után, a diplomáciai kapcsolatok 1990-ben történt újrafelvételét követően, több alkalommal is találkozott a magyar állami vezetőkkel - Göncz Árpád és Mádl Ferenc köztársasági elnökökkel, illetve Antall József, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökökkel. [...]
II. János Pál pápa kétszer is ellátogatott Magyarországra. 1991-ben szabadtéri szentmisét tartott Esztergomban, Máriapócson, Pécsett és Budapesten, ökumenikus istentiszteletet Debrecenben, találkozott a magyar fiatalokkal a Népstadionban, a szeminaristákkal a Mátyás-templomban, a betegekkel a budapesti Bazilikában, továbbá a tudomány és a művészet képviselőivel az MTA-n és a zsidó hitközségek delegációjával. Szent István ünnepén, a Hősök terén mondott miséjén mintegy kétszázezren vettek részt. 1996-ban a millenniumát ünneplő Pannonhalmát kereste fel, és meglátogatta Győrt, ahol a város határában celebrált szentmise után imádkozott Apor Vilmos sírjánál - akit a következő évben boldoggá avatott. E két rangos esemény jelezte, hogy a katolikus egyház a legmagasabb szinten is elismeri a magyar demokratikus átalakulás eredményeit.
II. János Pál pápa nevezte ki a teljes mai magyar katolikus egyházi hierarchiát. Két magyar bíborost is kreált: 1988. június 28-án a Lékai bíboros helyére lépő Paskai László esztergomi érseket, majd 2003. október 21-én Erdő Péter esztergomi prímás-érseket.
A Magyarországot érintő rendelkezései kapcsán meg kell említeni az egyházmegyei határok rendezését. Először az elszakított egyházmegyék Magyarországon maradt területeit rendezte (1982), kiterjesztette a görög katolikus egyházmegye joghatóságát az ország egész területére (1980), majd 1993. május 30-i Hungarorum gens kezdetű apostoli konstitúciójával átszabta az egyházmegyei határokat és megalapította a kaposvári, valamint a debrecen-nyíregyházi püspökséget, továbbá érsekség rangjára emelte Veszprémet.

Magyar szentek és boldogok

II. János Pál pápasága alatt öt boldoggal "gyarapodott" a magyar egyház Apor Vilmos (1997), Romzsa Tódor (2001), Batthyány-Strattmann László, Aviánói Márk (2003) és IV. Károly (2004) személyében, de hat szentet is "kaptunk": 1989-ben Prágai Ágnest (II. András királyunk unokahúgát), 1995-ben a kassai vértanúkat, 1997-ben Hedvig lengyel királynét (Nagy Lajos lányát), 1999-ben pedig Árpád-házi Kingát (IV. Béla lányát). Számos további magyar és magyar vonatkozású boldoggá avatási eljárás van folyamatban jelenleg is.

Magyar művészet a Vatikánban

A Vatikáni Múzeumban 2001. októberben nyílt meg A magyar kereszténység ezer éve című kiállítás, amely több mint kétszáz magyar tárgyi emlék felvonultatásával mutatta be a keresztény Magyarország ezer esztendejét és kapcsolatát az Apostoli Szentszékkel. E kapcsolat egyik kiemelkedő építészeti eleme a római Szent Péter-bazilika altemplomában található Magyarok Nagyasszonya-kápolna, amelyet 1980. október 8-án maga II. János Pál pápa szentelt fel. [...] A kápolna apszisának egész felületét Varga Imre szobrászművész aranyozott krómacél lemez domborítása tölti ki a honfoglalás kori magyar tarsolylemezek életfamotívumával és 3-3 szkíta aranyszarvassal. Ezen a háttéren függ a gyermekét tartó, kunarcú Madonna mint az ősi, pogány magyar Nagyasszony-tisztelet keresztény beteljesítője. A kompozíció másik alakja Szent István király, aki népét és önmagát elkötelezi Rómának és a kereszténységnek. A kápolna hátsó zárófalát a Rómában élő, magyar származású Amerigo Tot mintázta. Az oldalfalakon 19 dombormű ábrázolja a magyar szenteket, illetve a hazánkkal kapcsolatba került szentek életének egy-egy jelenetét.

Vissza a tartalomjegyzékhez