HARASZTI GYÖRGY: A kivételezettek vonata

Az 1944. évi magyarországi embermentések kapcsán elhíresült Kasztner-akció(k) egyik kiemelkedő mozzanata az úgynevezett Kasztner- vonat története. Mint ismeretes, az 1942-ben illegálisan alapított Budapesti Segély- és Mentőbizottságnak (héber nevén Váádát Ezrá ve-Hácálá), személy szerint Kasztner Rezsőnek (1906- 57) 1944 júliusában sikerült megállapodnia Kurt Becher Obersturmbahnführerrel (alezredes), Himmler személyes pesti képviselőjével (s persze a háttérben Adolf Eichmannal), hogy egy - a többrendbeli tárgyalások eredményeképp - 1685 főre növekedett szerelvényt a deportálások alól kivonva, 1944. június 30-án a Kelenföldi pályaudvarról - az SS "jóindulatának" bizonyítékául - útnak indítsanak egy semleges országba.
Az ország különböző részeiből összegyűjtött csoport tagjait az indulásig a zuglói Kolombusz utcában a Devecseri László (Devecseri Gábor költő másod-unokatestvére) építési vállalkozó által felállított barakkokban helyezték el. A csoport a cionista Kasztner kolozsvári rokonaiból (apósa az ottani neológ hitközség világi vezetője volt), barátaiból, ismerőseiből, cionista és vallási vezetőkből, a magyar szellem jeleseiből (köztük Zsolt Bélával, Komlós Aladárral vagy az akkor már nemzetközi hírnévnek örvendő Szondi Lipóttal) és olyan gazdag emberekből állt, akik képesek voltak (maguk, családtagjaik és esetenként az előbbi kategóriákba tartozó társaik után) a fejenként eredetileg több tízezer dolláros váltságdíjat megfizetni.
A szerelvény végül Ausztrián és Morvaországon áthaladva, július 8-án megérkezett a németországi bergen-belseni koncentrációs táborba. A csoport első részét, 317 embert augusztus 21-én elbocsájtották Bergen-Belsenből, és Svájcba szállították. Egy nagyobb alku keretében folytatott megbeszélések (1944. szeptember, november-december) részeredményeképp 1944. december 7-én az ún. Kasztner-csoport második, 1368 főből álló része is Svájcba érkezett.
A történteket illusztrálandó az elmúlt évtizedekben a nagyvilágban és Magyarországon - így legutoljára a História múlt évi számában - gyakran megjelent egy kép, amely azt állította, hogy a Kasztner-vonat utasait ábrázolta. Ez azonban tévedés volt. A képen ugyanis nem az 1944-es vonat látható!
A gyakran leközölt - és itt látható - fotográfián valójában egy Pullman luxusvagonokból álló szerelvény látható, amellyel a svájci állami vasút 1946 júniusában 250 Svájcba menekített zsidó gyermeket vitt Montreaux városából nyaralni. (Mint ismeretes, a "semlegességét" szigorúan őrző Svájc a második világháború alatt több mint 25 ezer zsidó menekültet fordított vissza, s lökött ekképpen a nemzetiszocialista hatóságok, s így áttételesen a halál, karjába. Ezt igyekeztek kompenzálni e módon is az ottani hatóságok.
A Kasztnerakció vonatának kocsijai a valóságban éppúgy marhaszállításra tervezett vagonok voltak, mint bármely más deportáló vonaté; egy-egy vagonba az SS-legények "keményen, de ütlegelés nélkül" 70 főt zsúfoltak össze, majd - mint Devecseri László (*Dés, 1907), az Isten különleges kegyelme folytán ma is köztünk élő túlélő írja - "az ajtókat lezárták azzal a jellegzetes zajjal, ami ma is a fülembe cseng, rádöbbentve, hogy barmok lettünk és visznek a vágóhídra".
Az viszont igaz, hogy a képen megtalálható a korábbi Kasztner-csoport néhány tagja. Így a vonat előtt álló, a gyerekeket kikísérők közül az első Devecseri László édesanyja, Devecseri Emilné, született Feldmann Szidónia. Mellette áll lánya, dr. Weissné, született Devecseri Anna, akinek két gyermeke Weiss Mária (utóbb a kiált lelki traumák következtében öngyilkos lett) és a New Yorkban mai is élő Kaufmanné, született Weiss Zsuzsanna a vagon első ablakában látható. Ismert az álló sorban található egyetlen felnőtt férfi neve is, ő Moskowitz József, az Erdélyi Bank volt kolozsvári igazgatója.

Vissza a tartalomjegyzékhez