Királydombi pavilon Gödöllőn (F.I.)
A Gödöllői Királyi Kastélyban befejeződött a 18. század második felében kialakított
királydombi pavilon rekonstrukciója. A képeket magába foglaló pavilont I. Grassalkovich
Antal építtette a kastélykert északi oldalán emelt mesterséges dombra 1751 és
1771 között. A nemesi családok öntudatuk és történelemszemléletük képi megjelenítéseként
ősgalériákat - és ezzel párhuzamosan királygalériákat - alakítottak ki, ezzel
hangsúlyozva családjuk ősiségét, múltját. A gödöllői sorozat abban különbözik
ezektől a válogatásoktól, hogy megrendelője a magyar történelem egészét kívánta
megjeleníteni, ehhez önálló épületet emelt, és azt eredeti megoldással egy "királydombra"
állította, kiemelve, hangsúlyozva jelentését. (A királydomb - mint ismeretes
- a magyar királykoronázások kötött rítusában az a helyszín, ahová a koronázás
után az új magyar király fellovagol, s kardjával a négy égtáj felé vág. Kifejezve
ezzel, hogy megvédi Magyarországot bármely irányból jövő veszedelemtől.)
A pavilonban honfoglalás kori magyar vezérek, valamint a magyar királyok mellkép
kivágatú portréi voltak láthatók. E portrék vászonra festett olajképek voltak,
négyzetes formátumban. (Az 54 képből 14 eredeti maradt meg a Magyar Nemzeti
Múzeumban.) A szabadságharc idején a királypavilon megsérült, s képeit az új
tulajdonos, Sina Simon báró egészíttette ki 1857-ben. Ferenc József 1867-ben,
magyar királlyá koronázása után Gödöllő uradalmát és kastélyát a magyar nemzet
ajándékaként birtokba vette.
A pavilon további, 20. századi sorsáról már jóval kevesebbet tudunk. Erzsébet
királyné haláláig (1898) bizonyosan nem történt nagyobb változtatás. Ezt követően
azonban valamikor leszedték a pavilon festményeit, a háború után 14 portré átkerült
a Magyar Nemzeti Múzeumba. "A királyi család otthona" címmel jelent
meg 1896-ban az a gazdagon illusztrált album, melyben a mostani rekonstrukció
alapjául szolgáló fényképfelvételt és leírást is megtaláljuk a királypavilon
belsejéről.
F. I.