GLATZ FERENC: Az utolsó uralkodó
Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó császárát, egyben az utolsó magyar királyt,
Habsburg Károlyt 2004. október 3-án boldoggá avatták. Halála után 82 évvel.
Uralkodott két évig (1916-18).
Uralma alatt omlott össze a Habsburg Birodalom, amely összeomlásnak része
volt az ezeréves magyar állam szétesése, a magyar nemzet szétszakadása
öt államba. Az összeomlás egyben a közép-kelet-európai új kis államok létrejötte:
Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Ausztria, Magyarország mint önálló
államok megalakulása, Románia megnagyobbítása. Károly nem tett semmit sem az
új államalakulásokért, sem azok ellen. Így azután Károlyt egyik utódállam történetírása
sem tekintette "magáé"-nak, sem "ellenségnek". Még csak
azt sem firtatták: tehetett volna-e valamit 1916-18 között? S ha ezt elmulasztotta,
minősítsék netán gyengének. Vagy ha felismerte a bomlás feltartóztathatatlanságát,
minősítsék netán okosnak.
Uralmához kötődik az első világháború elvesztése, a szociális és nemzeti
ellentétek, a forradalmak kirobbanása, amely a térségben intézményesítette a
társadalmi rétegek és nemzetek ellentéteit. Károly, igaz, tett próbálkozásokat
a háború békés befejezése érdekében, de ezeket jobbára ügyetlen akcióknak minősítik.
Azt sem vizsgálták: kínálkozott-e reális alternatíva a háború lerövidítésére.
"Elődjé"-hez kötődik a térség népeinek utolsó békés periódusa, ezért
minden állam történetírása Ferenc Józsefnek szentel nagy teret. És az "előd"
komoly kritikát alig kap. Nem is firtatják: vajon mekkora szerepe volt Ferenc
József tehetetlenségének, politikai elöregedésének abban, hogy a térségben a
nemzeti-szociális konfliktusok kiéleződtek, s hogy elmaradtak az 1910 előtt
még nem irreális reformok. Mert ha 1916-ban már nem is, 1910-ben még volt reális
alternatívája a nemzetállamokra bomlásnak. Az "örökös", Ottó fényes
közéleti pályát futott be, bizonyította kiváló személyi képességeit. Így Károly
emlékezete a "nagy előd" és a "tehetséges utód" közé szorult.
*
A boldoggá avatás alkalmat ad nemcsak egyéniségének, történelmi szereplésének taglalására, hanem a Monarchia felbomlásának összehasonlító vizsgálatára is. Most, amikor már talán a térség népei nem tekintik a nemzetállami kereteket az egyetlen lehetséges életkeretnek, és amikor a térség történészei körében uralkodóvá válik az itt élő népek, egyének, társadalmi-kulturális intézmények összehasonlító vizsgálata