GERGELY ANDRÁS: Apáczai-emléktábla Harderwijkben
A hajdan tengerparti, ma már - a polderesítések révén - csak csatorna parti
ódon holland kisvárost, Harderwijket évente meglátogató hárommillió turista
közül bizonyára sokan felfigyelnek a városközpontban lévő Katalin-konvent falán
2001-ben elhelyezett különös domborműre, amely nem is annyira dombormű: a plakettből
kinyúló kezek az emléktáblát háromdimenzióssá teszik. A kezek könyvet tartanak,
s a nyitott könyv félig eltakarja a mögötte lévő arcot. A művész így oldotta
meg, hogy akire emlékeztetni akart, annak nem maradt fenn hiteles arcmása. A
hajdan itt járt Apáczai Csere Jánosé az emlék - olvasható a tájékoztató táblán
hollandul, magyarul.
De hogyan került Apáczai a kisváros egyházi épületébe, s miért örökítették ezt
meg az emlékjelekkel (is) fukarkodó hollandusok?
Harderwijk szerény kereskedőváros volt a középkorban Amszterdam árnyékában,
bár a Hanza városszövetség büszke tagja, a balti kereskedelem szerény részese.
A holland szabadságharc, az ún. nyolcvanéves háború (1568-1648) megtépázta a
város gazdasági erejét. 1648-ban, a vesztfáliai békekötés idején, amely Hollandia
számára meghozta a függetlenség elismerését, a négyezer lakosú városka új megélhetési
források után nézett. Adott volt a modell: a protestáns ország városai egymás
után alapítottak egyetemeket (amelyhez immár nem kellett császári vagy
pápai jóváhagyás), s ezzel öregbítették is városuk hírnevét, gazdasági létalapjukat
is gyarapították. Hiszen a diákok százai tandíjat, albérletet fizettek, a professzorok
tucatjai a városi termékek és szolgáltatások biztos fogyasztói voltak. A kisebb
és szegényebb Gelderland tartomány sem akart lemaradni. 1648-ban itt is egyetemet
alapítottak, s a tartományi egyetemet Harderwijkben helyezték el.
A régi, a reformáció óta üres kolostorból tanulmányi épület lett. Gótikus nagytermük,
a nevét megőrzött Katalin-konvent lett az egyetem aulája, ahol a doktori disputációkat
(védéseket) is megrendezték. Az akkor csupán egymillió lakosú Hollandiában immár
ötödik egyetem két módon szerezhetett diákokat: nagynevű professzorok
odacsábításával (ezek leghíresebbje a növényvilágot rendszerező svéd Linné
volt) és a kisváros olcsóságával. Nem csoda, hogy a magyar diákokat -
az északi Frízföldön lévő Franeker egyeteme mellett - mágnesként vonzotta a
központibb fekvésű, de kisvárosként olcsó Harderwijk. (A magyar diákoknak egyébként
a Staaten General, a holland parlament határozata folytán az egész országban
sem beiratkozási, sem tandíjat nem kellett fizetniük, számukra csupán a megélhetési
költségek olcsósága volt a fontos.)
Az 1625-ben született s Hollandiába éppen 1648-ban került Apáczai még nem hallhatott
erről az új egyetemről. Mint annyi más magyar, először az északi, zord klímájú
Franekerbe ment (itt egyébként holland-magyar-fríz nyelvű emléktábla őrzi a
magyar diákok emlékét), majd a központi, gazdag, előkelő Leidenben, az ország
legrégibb egyetemén folytatta tanulmányait, s innen rövid idő múltán továbbment
a közeli Utrecht nemrégiben, 1635-ben alapított egyetemére. (A vándorló magyar
diákok, a peregrinusok emlékét az egyetem aulájában szép dombormű örökíti
meg.)
Apáczai öt évet élt Utrechtben, itt írta és adta ki magyar nyelvű összefoglaló
tankönyvét, a Magyar Enciklopédiát, itt is házasodott. Felesége nevét
- Aletta van der Maet - Magyarországon Áprily Lajos szép verse, a Tavasz
a házsongárdi temetőben örökítette meg. Mégsem Utrechtben doktorált - s
ennek nem tudománypolitikai, hanem anyagi okai voltak.
A doktori eljárás, a promóció költségeitől már a magyar diákok sem voltak
mentesek. Emellett, középkori hagyomány szerint, a tanárokat, diákokat ilyenkor
lakomán kellett vendégül látni. Harderwijkben mindez olcsóbb volt: így érthető,
hogy amíg e kisváros egyetemének fennállása alatt, 1648-1811 között hétezer
diákja volt, ugyanakkor négyezren szereztek itt doktori oklevelet.
Szó sincs persze arról, hogy minden második diákjuk teljes körű végzettséget
szerzett volna. A doktoránsok többsége máshol tanult, s egyszerűen csak itt
nyújtotta be néhány oldalas téziseit, amelyeknek megvédésével doktori
fokozatot lehetett szerezni.
Apáczai nem csupán e négyezer doktoráns egyike volt, hanem a legelső, aki
a harderwijki egyetemen - 1651-ben - doktori címet szerzett. A kötelezően kinyomtatandó,
latin nyelvű, huszonkét lapos értekezés a Disputatio theologica inauguralis
de primi huminis Apostasia címet kapta, vagyis az első ember (Ádám) bűnbeeséséről
értekezett. Apáczai tehát teológiából doktorált. (A nyomtatványnak sokáig csak
egyetlen ismert példánya volt, amelyet Sárospatakon őriztek addig, amíg "hadizsákmányként"
sokezredmagával 1945-ben a Szovjetunióba nem szállították. Szerencsére azóta
Cambridge-ben is felfedeztek egy példányt.)
Apáczai ünnepélyes disputációjára a Katalin-konventben, az akkori
egyetemi aulában került sor. A további részletekről nem tudunk. Nyilván a máig
élő hagyományok érvényesülhettek: "hora est" - kiálthatta már
akkor is a másfél óra leteltével a paedummal koppantó pedellus.
Az egyetem saját hagyományai elsorvadtak. Harderwijk kicsiny egyeteme nem
tudott olyan támogatásra szert tenni, hogy folytonosan működjék, s még kevésbé,
hogy megállja a konkurenciát a gazdag holland egyetemekkel. A 17. század végén
egy ideig szünetelt működése. Amikor pedig Napóleon Hollandiát birodalmához
csatolta, a franciák sokallották a holland egyetemek számát, s a kisebbeket,
így a franekerit és a harderwijkit, 1811-ben bezárták. A 19. század holland
egyetemei pedig sorra áttértek a latinról az anyanyelvi oktatásra: a külföldi
diákok így elmaradoztak.
Apáczai Enciklopédiájával, disszertációjával, fiatal hitvesével 1653-ban
hazatért Erdélybe. Néhány éve maradt csak arra, hogy felsőbb iskola, netán egyetem
létesítésével próbálkozzék. Harmincnégy éves korában, 1659-ben elragadta a halál.
*
Doktori védésének 350. évfordulóján, 2001. október 17-én helyezte el a magyar nagykövetség és Harderwijk városa a Katalin-konvent falán a magyar állam adományozta emléktáblát.