SIPOS PÉTER: Nemzetvesztő nemzetvezető

Szálasi Ferenc, 1897-1946

A német birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottja és követe, Edmund Veesenmayer, 1944. szeptember 26-án közölte Szálasi Ferenccel, a Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom vezetőjével, hogy kormánya Magyarországon minden vonatkozásban őt tekinti "felelős tényezőnek". Október 2-án a diplomata már arról beszélt, hogy Hitler eldöntötte: Horthy Miklóst az államfői tisztségből el kell távolítani, és a nyilaspárt vezetője vegye át a miniszterelnökséget, az államfői és a legfelsőbb hadúri hatalmi jogosítványokkal együtt. Szálasi számára ez volt a nagy elégtétel napja.

Nyilas bábkormány

A németeknek az addig követett felügyeleti jellegű megszállási rendszer fenntartásához szükségük volt egy magyar politikai erőre, amely hajlandó a magyar államgépezetet, hadsereget és gazdaságot a hadviselés érdekeinek megfelelően tovább működtetni. Ilyen utolsó tartalék volt a Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom, amelynek centralizáltan irányított - saját becslésük szerint ekkor már a másfélszáz ezres létszámot megközelítő - szervezetei behálózták az országot. Nyílt vagy titkos tagjai beépültek szinte valamennyi közigazgatási, honvédelmi, gazdasági, kulturális intézménybe, hivatásos tisztek által kiképzett karhatalmat állítottak fel, pontosan kidolgozott tervekkel rendelkeztek a hatalom átvételére s az új kormányzat tevékenységére.
A nyilasok persze a saját erejükből a mégoly alapos előkészületekkel sem juthattak volna hatalomra, ehhez 1944. október 15-16-án a németek közvetlen beavatkozására, katonai és politikai támogatására volt szükségük. [...]

Megszállott, elhivatott

Szálasi azokban az októberi-novemberi napokban úgy vélte, véget ért a várakozás és a készülődés ideje, és beköszöntött a tettek órája, végre a haza sorsát irányíthatja. [...]

Ősök, iskolák


Szálasi Ferenc 1897. július 6-án Kassán született. Családja jellegzetesen Monarchia-beli jelenség mind etnikai, vallási hátterét, mind a felmenők foglalkozását illetően. A genezis visszakövethető színhelye a Kisküküllő vármegyei Erzsébetváros, az ősi Ebesfalva (a mai román Dumbrëveni). Apafi Mihály erdélyi fejedelem ide örményeket telepített. Itt kötött házasságot 1825. augusztus 28-án egy bizonyos Szálosján Ferenc az örmény szertartású római katolikus egyház rítusa szerint Ripsime (Rebeka) Mechitarennel. A frigyből 1829. január 18-án született Szálasi Antal Kajetán, aki [...] részt vett a szabadságharcban. [...] Bécsben telepedett le és nősült, 1863-ban vette el Helmreich Julianna helybéli német nőt. 1866. február 18-án született fiuk, akinek Szálasi Ferenc néven állították ki születési bizonyítványát. Ő volt a későbbi nyilasvezér édesapja, édesanyja pedig az 1875-ben született görög katolikus Szakmár Erzsébet. Anyjától kapta mélyen vallásos neveltetését; 1944-ig vele lakott.
A társadalmi hierarchia közalkalmazotti-tisztviselői mezőnyében, a Monarchiában szokásos módon, Szálasi generációja az iskolázás révén lépett egy-egy lépcsőfokkal feljebb. [...] Id. Szálasi Ferencnek mind a négy fia a katonai pályát választotta: Béla és Károly tényleges tisztként, Rezső pedig tüzérszertári tisztviselőként szolgált. Ifj. Szálasi Ferenc "cőger" lett, a kőszegi k. u. k. német tanítási nyelvű katonai alreáliskola növendéke. Innen egyenesen vezetett az útja a wiener-neustadti (bécsújhelyi) katonai akadémiára, ahol 1915 szeptemberében hadnagyi rangban fejezte be tanulmányait.

Az első világháborúban

A világháború végéig folyamatosan frontszolgálatot teljesített. Megkapta a Vaskorona Rend III. osztályát, amit általában törzstiszteknek adtak, míg alantos tiszteknek csak kivételesen adományoztak.
1918-ban a tiroli császárvadászok, egy elit alakulat 2. ezredének főhadnagya, akit 1919 januárjában a magyar hadügyminisztériumban a külügyi futárszolgálatot teljesítő részleghez osztottak be. [...]
1918-19 viharos eseményein, a forradalmon és az ellenforradalmon Szálasi kívül maradt, nyilván sehová sem talált még kapcsolódási pontokat. Amúgy sem volt a hirtelen elhatározások, gyors cselekvések embere. [...]

Katonai karrier

1920-21-ben elvégezte a hajmáskéri "alantos tiszti tanfolyamot", Miskolcon szolgált a 13. honvéd gyalogezred kötelékében. Innen vonult be 1923-ban az akkor induló, a vezérkari tiszteket képző hadiiskolára. Jó előmenetelére tekintettel jutalmazták azzal, hogy 1924-ben soron kívül századossá léptették elő. 1925 decemberében vették át a vezérkar állományába. A vezérkari tisztek számára előírt csapatszolgálatot 1929-ben a debreceni 11. honvéd gyalogezrednél teljesítette századparancsnoki beosztásban. [...] Legénysége határozottan szerette.
Tiszttársai véleménye már megoszlott Szálasiról. Képességeit, felkészültségét ugyan mindannyian elismerték, de voltak olyanok is, akik tudálékos, önhitt személynek tartották, aki nem ismer el semmiféle tekintélyt és nem tiszteli mások tudását, nem ad a véleményükre. A többségnek viszont imponált az adott környezetben teljesen szokatlan olvasottsága, tájékozottsága olyan könyvekről, amelyeket társai még hallomásból sem ismertek. [...]
Szálasit 1930-ban visszahelyezték a fővárosba, ahol az 1. honvéd vegyesdandár parancsnokság vezérkari osztályának vezetőjévé nevezték ki. [...] 1933. május 1-jén Szálasi, 36 évesen, vezérkari őrnagy lett. Aligha kétséges, hogy katonai karrierje magasba ívelhetett volna, ha megmarad a hadimesterségnél. Szálasi azonban ezzel nem érte be, mert nemzetmegváltó ambíciók támadtak fel benne.

Hivatásos katonatisztből hivatásos politikus

Minden szabad idejét - s ezzel bőven rendelkezett, hiszen a szolgálat rendszerint csak a délelőttöket vette igénybe - olvasással és elmélkedéssel töltötte. Mintha világ- és hazafelelősi missziója lenne, s képessége is, hogy megtalálja a sorsproblémák nyitját.
Az 1920-30-as évek fordulóján Szálasi, a kiváló minősítésű, ígéretes fiatal vezérkari tiszt már tollforgatásra is vállalkozott. 1933 márciusában előzetes engedély nélkül megjelentette A magyar állam felépítésének terve című 46 oldalas könyvecskéjét, amit a nagyobb feltűnés érdekében eljuttatott számos közéleti személyiséghez is. A publikációja körül botrány robbant ki: egy katonatiszt nem politizálhatott.
Szálasit 1933-ban 20 napi állomásfogsággal büntették; kizárták a vezérkari testületből; áthelyezték Egerbe a 14. honvéd gyalogezredhez, ahol előbb lő- és fegyvertörzstisztként, majd első ezredsegédtisztként szolgált. 1934 októberében kérte nyugdíjazását, 1935. március 1-jei hatállyal helyezték nyugállományba.
Csakhogy Szálasi számára a nyugdíj nem visszavonulást jelentett. Éppen ellenkezőleg: a kötöttségekkel szakítva ezután akart csak igazán offenzívába lendülni a kormány és a rendszer ellen. A mind kiforrottabbá váló teóriáját 1935-ben Cél és követelések címmel mintegy pártprogramként újrafogalmazta és rögzítette. A kérdés csupán az volt, milyen keretet, szervezetet találhat készen vagy teremthet újonnan magának.

A magyar szélsőjobb

Már az 1920-as évek végén, majd különösen a következő évtized elején egyre-másra alakultak nevükben a "nemzetiszocialista" jelzőt viselő pártok. Alapítóik, vezetőik között akadt, aki a forradalmak után különítményes, fajvédő volt, történelmi nevet viselő arisztokrata, kalandor újságíró, izgága országgyűlési képviselő. Példaképükhöz, a német sikerpárthoz való erős kötődésüket kezdetben még a horogkeresztes jelvény és a barna ing átvétele is kifejezte. [...] 1933 körül jelent meg a szélsőjobboldali ellenzék általános jelképeként a nyilaskereszt (illetve egyetlen párt esetében s múló jelenségként a kaszáskereszt). Gondot okozott az egyening színe. [...] Így maradt meg egyetlen "használható" ruhadarab gyanánt a zöld ing. Ezt először 1928-ban Szász Zoltán és Csomóss Miklós Nemzeti Szocialista Pártjában, a többi hasonló szervezetben pedig 1933-tól öltötték magukra a hívek.
Az 1935. évi országgyűlési választásokon a szélsőjobb politikai erői, Meskó Zoltán, gróf Festetics Sándor és gróf Pálffy Fidél nemzetiszocialista pártjai együttesen is alig több, mint 50 ezer szavazatot (3,6%)  kaptak, még jellegzetesebb ez időben "erejükre" a budapesti eredmény: 1584 voks a mintegy 250 ezerből (0,03%).

Szálasi és pártjai

Szálasi elhatározta, hogy önálló pártot alakít. 1935. március 4-én a Hollán utca 10. sz. alatt lévő első emeleti lakásában megtartott értekezleten deklarálta a Nemzeti Akarat Pártja (NAP) megalakítását. A párt létezését a belügyminisztériumban május 1-jén bejelentette, a Cél és követelések című mű mint program egyidejű csatolásával.
Szálasi kezdettől arra törekedett, hogy a NAP-ot centralizált, mozgalmi pártként szervezze meg. A párttagok kötelesek voltak utasításait ellentmondás nélkül teljesíteni. A központosított struktúrát és a feltétlen engedelmességet, a katonai típusú szerveződés alapvető elveit első ízben Szálasi alkalmazta politikai szervezetben Magyarországon. A másik új vonása Szálasi tevékenységének a kettős szervezés, a legális és illegális tevékenység gyakorlata volt. A nyíltan fellépő párt mellett létrehozott egy titkos mozgalmat is. 1936-ban alakult meg a hungarista mozgalom, amely később időnként ugyan a felszínre bukkant, de tényleges működése és szerepe egészen az 1944. októberi hatalomátvételig szigorúan rejtett és álcázott maradt.
Szálasi - a rokonpártok alapítóitól eltérően - úgy vélekedett, hogy nem elegendő részleges reformokat hirdetni. Teljes rendszerváltozást, forradalommal felérő átalakulást sürgetett, melynek egyetlen garanciája saját pártjának totális hatalma.
A politikai rendészeti szervek attól tartottak, hogy a párt harcias jelszavai, a hatalom átvételét és rendszerváltozást hirdető programpontjai mind szélesebb rétegekre lesznek hatással. Különösen kockázatos lehetőségnek tekintették azt, hogy a NAP előbb-utóbb hozzáférkőzik az agrárproletariátushoz, a "három millió koldushoz". Mindennek megelőzése végett a [...] belügyminiszter 1937. április 16-án rendeletileg feloszlatta a Nemzeti Akarat Pártját.

A "vezér"

Szálasit 1937. április 15-25. között őrizetben s előzetes letartóztatásban a rendőrségen tartották. Majd szabadlábon védekezett a budapesti törvényszéken folyamatban lévő pereiben, amelyekben összegző jellegű jogerős ítélet csak 1938 nyarán született. [...] Többhetes előkészítő tárgyalás után 1937. október 24-én a budai Vigadóban rendezett gyűlésen nyilvánosan is deklarálták a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) megalakulását, amely hét kisebb-nagyobb frakció egyesüléséből jött létre.
A MNSZP létrejötte Szálasi komoly sikerének számított, mert ilyen széles körű egyesítés előtte még senkinek sem sikerült. Nem szólva arról, hogy első ízben volt alkalma több száz ember előtt beszélni, s az alakuló gyűlés után a kitóduló tömeg először kiáltozta fővárosi köztéren az "Éljen Szálasi!" jelszót. [...]
Szálasi meg volt győződve arról, hogy 1938 az ő esztendeje lesz. Álmait nem légüres térben, a világtól elzártan szövögette. A demokratikus Nyugat folyamatos visszavonulása és a fasiszta nagyhatalmak egymást követő sikerei a "koreszme" átütő erejéről tanúskodtak a kortársak szemében. [...]
1938. február 21-én a belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot - arra való hivatkozással, hogy azonos a betiltott Nemzeti Akarat Pártjával - feloszlatta. Szálasit és 72 társát a VIII. kerületi rendőrkapitányság rendőri felügyelet alá helyezte. [...]
1938 áprilisában Szálasi Nemzeti Szocialista Magyar Párt néven alakította meg régi-új pártját. A kormányzat két éven át "húzd meg-ereszd meg" taktikát folytatott Szálasival szemben. Ez nyilvánult meg a többszöri pártfeloszlatásban, majd az újraengedélyezésben. 1939. február 23-án feloszlatták a Nemzeti Szocialista Magyar Párt-Hungarista Mozgalmat, amely március 15-én Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom néven újjáalakult, s így vett részt a "pünkösdi" választásokon.
A Szálasi-párt 1938-39-ben érte el tömegbefolyása tetőpontját, mintegy 250-300 ezer tagja volt. Az 1939. májusi választásokon több mint 750 ezer szavazatot gyűjtött, 31 mandátummal került be a képviselőházba, a legnagyobb ellenzéki pártként. Tömegbázisának növekedését a már említett nemzetközi tényezőkön kívül az országban felhalmozódott szociális feszültség magyarázza. A nyilaspárt 1939-es ún. országépítő programja munkaállamot hirdetett a munkanélküliség felszámolásával, követelte a hadi- és energiaipar államosítását, a földreformot, a kisipar és kiskereskedelem szabadságát és védelmét, illetve az ún. élősdi jövedelmek felszámolását. Ez utóbbi kapcsán zsidómentes államot sürgetett. [...]

Fogolymítosz, 1938-40

Szálasi maga a választások idején már börtönben ült. Ellene 1937-38-ban két vonulatban zajlottak le perek. [...] A budapesti törvényszék 1940 februárjában az összes ítéletet egyesítve 3 évi, 1 hónapi és 23 napi fegyházat szabott ki összbüntetésül. 1940 szeptemberében Szálasi kormányzói amnesztiában részesült, és szeptember 17-én elhagyta a szegedi Csillag börtönt.
A nyilaspárt a börtönéveket a "népért szenvedő" Szálasi mítoszának megteremtésére használta fel. Az újsütetű fogolykultusz első lépéseként Málnási Ödön, aki 1938 nyarától mint "főszéktartó" a szervezési munkálatokat irányította, augusztus 30-án "mozgalmi gyászt" rendelt el. Az értekezleteken, gyűléseken egy a vezérnek fenntartott helyre lefordított széket és virágot helyeztek, szétoszlás előtt felemelt jobbkarral egyperces néma imát mondtak, a párthelyiségekben elhelyezték Szálasi arcképét, alatta a "Nagypéntek nélkül nincs Feltámadás!" felirattal. Szálasi mártírglóriájának kétségkívül jelentős szerepe volt pártja további erősödésében és sikerében az 1939. májusi választásokon.

Hungarista eszmerendszer, diktatúra

Szálasi a cellájában a nemzet sorsának irányítására készült, s ennek jegyében egészítette ki az 1930-as évek elejétől formálódó eszmerendszerét. Már az 1933-as írásában megfogalmazta az önkormányzatok felszámolásának gondolatát, az állam vezető szerepének erősítését. Emellett megjelent a "vezető politikus" is, aki mindent megtervez és irányít.
A Cél és követelések (1935) című programatikus füzetben még nagyobb hangsúlyt kapott a diktátor szerepe. A vezér tölti be a nádor tisztségét, amelynek viselője tíz évre rendkívüli és kivételes hatalmat kap minden alkotmányos megkötés nélkül. (Szálasi valószínűleg szándékosan hagyta homályban azt a kényes problémát, hogy mi legyen a még hivatalban lévő kormányzóval.)
Az állam legfontosabb feladata Szálasi felfogásában a trianoni szerződés megsemmisítésével az ún. Ősföld, vagyis a történelmi Magyarország helyreállítása, és a magyar szupremácia érvényesítése a "Hungária Egyesült Földek"-nek nevezett birodalomban. Ez magában foglalta volna a Kárpát-medencén kívül az Adria partvidékét, Boszniát és Dalmáciát is. Részföldekre tagolódna: Magyarföld, Erdélyföld, Ruténföld, Tótföld, Horvát-Szlavónföld és Nyugat Gyepű alkotnák a regionális egységeket.
A zsidókérdést illetően Szálasi "aszemitizmusa" elvetette a zsidósággal való együttélésnek még a gondolatát is, a teljes zsidótlanítást tűzte ki célul. Ennek módját az országból való eltávolításukban látta, de a nemzetiszocializmus majdani végső európai győzelme esetén nem zárta ki, hogy "a zsidóságot irmagostul kiirtják". [...]
A gazdaságot és társadalmat a "szociálnacionálé" alapján kívánta újjászervezni, a szocializmus s a nemzeti gondolat egyesítésével. Ezzel megszűnik az osztályharc és létrejön a korporációs társadalmi szerkezet, a "nemzetiszocialista munkaállam".
A hungarizmus nem ismerte el az egyén jogait, és mindenkit a "nemzetközösségnek" kívánt alárendelni.Szálasi a keresztény vallást a hungarizmus szerves alkotórészének tekintette. Elutasította viszont az egyház politikai törekvéseit, világi hatalmi igényeit. [...]

Hanyatlás, 1940-44

Amíg Szálasi a börtönben töprengett, pártja befolyása az 1939. májusi tetőzés után hanyatlásnak indult. A visszaesésben szerepe volt többek között a második világháború kitörésekor, 1939 szeptemberében bevezetett kivételes hatalomnak, a gazdasági konjunktúrának és a munkanélküliség megszűnésének, valamint a zsidótörvények ez időre már érezhető "előnyeinek" az őrségváltásban érdekelt keresztény kispolgári-alkalmazotti rétegek számára.
A nyilaspárt tagjainak száma 1943 végére 100 ezer alá csökkent. Szabadulása után Szálasi szervezési intézkedésekkel, országjáró agitációs körutakkal próbálta meg, csekély sikerrel, feltartóztatni a hanyatlást. Mégis, váltig bízott a hatalom átvételében, amelyhez a sorsdöntő támogatást a német beavatkozástól remélte. A németek Magyarország-politikája azonban 1944. március 19. után is, szeptember végéig, változatlanul Horthy Miklós kormányzóra épült. [...]
Még egy hónapot kellett várnia, amíg Hitler elszánta magát arra, hogy Magyarországon az utolsó tartalék gyanánt ráfanyalodjék a Szálasi kínálta megoldásra.

Hitler utolsó tartaléka

A nyilaspárt vezetője a személyesen Hitlertől származó döntés megvalósítására megbízott egy törzset a hatalomátvétel előkészítésére. A nyilas vezérkar a 22. SS lovashadosztály Pasaréti úti törzsszállásán dolgozott.
Október 15-én reggel a német Skorzeny-kommandó elrabolta ifj. Horthy Miklóst. Horthy kormányzó rádióban beolvasott fegyverszüneti proklamációja után letartóztatták a kormányhű vezetőket is. Kora délután a németek és a nyilasok megkezdték a stratégiai pontok megszállását a fővárosban. Este a rádióban elhangzott Szálasi kiáltványa a hatalom átvételéről és a háború folytatásáról. [...] A hatalomátvétel 16-án estére teljessé vált. Szálasi vezetésével megalakult az ún. Nemzeti Összefogás Kormánya.

Cél: a háború folytatása

Megkezdődött az új hatalmi rendszer kiépítése azzal a céllal, hogy mozgósítsa Magyarország még meglévő katonai és gazdasági tartalékait a háború folytatására. [...]
Hitler és magyarországi megbízottai ragaszkodtak a törvényességi forma kellékeihez a jogfolytonosság látszatának megőrzése érdekében. Szálasi [...]diktátori teljhatalommal rendelkezett a szovjet hadsereg előrenyomulása következtében egyre szűkülő kormányzati területén. A frontvonal november elején már Budapest közvetlen közelében húzódott.

A nyilas állam

A nyilasok azonban úgy viselkedtek, mintha korlátlan idő állna rendelkezésükre "országépítő" terveik megvalósításához. Rendeletet adtak ki az egész magyar társadalom hivatásrendekbe való tömörítésére. [...]
A Szálasi-kormány totális mozgósítást rendelt el. A nemzetvezető személyes utasítása szerint a 10 éven felüli gyermekeket a légoltalomban, a 16-18 éves ifjakat az egészségügyben és a belső karhatalomban, a 18-45 éves férfiakat a hadseregben, az idősebbeket pedig a közmunkában és a rendfenntartásban kell alkalmazni.
A polgári lakosság teljesen kiszolgáltatottá vált a nyilas terrorcsapatoknak. Senki nem érezhette magát biztonságban, hiszen a rendeletek felkoncolással fenyegettek mindenkit, aki nem tesz eleget a behívóparancsnak, nem engedelmeskedik az otthon elhagyását előíró kiürítési utasításoknak. Halálbüntetést vont maga után az üzembénítási, leszerelési intézkedések szabotálása. [...]

Anarchia, terror

A nyilas uralom a teljes anarchia és a fékevesztett terror időszaka volt. [...]
A vidéki zsidóság deportálása a haláltáborokba már a Sztójay-kormány (1944. március 22-augusztus 29.) idején végbement. A fővárosban még életben maradt mintegy 200 ezer főnyi izraelita lakosság száma 1945 februárjáig 105 ezer fővel csökkent a deportálás folytatása és a tömeges nyilas terrorcselekmények következtében.
Szálasi és kormányzata 1944. november végén "áttelepült" Nyugat-Magyarországra. A nemzetvezető maga előbb Farkasgyepűn (Gyepű I.), majd Brennbergbányán és Kőszegen helyezkedett el (Gyepű II.). [...]

Szellemi "örökség"

Szálasi nem adta fel azt a tervét sem, hogy spirituális örökséget hagyjon a nemzetre. Rajniss Ferenc szélsőjobboldali publicista, 1945. március 7-ig a nyilas kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere így jellemezte március 11-én Szentgotthárdon kelt naplóbejegyzésében Szálasi szellemi tevékenységét: "a szörnyű égzengés közepette leült az íróasztalához megírni hét kötetben saját dicsőségének történetét. [...] Hét kötet lesz, mindegyiknek más-más címe. Harcom, Bebörtönzésem, A Csillag börtönben, Újra szabadon, Harc a hatalomért, A hatalom birtokában, A győztes hungarizmus. [...] Akkor azután megtudja mindenki, hogy mi a hungarizmus. Így nevelem meg a magyar népet."
A nagy művet azonban Szálasi nem tudta befejezni. 1945. március 27-én továbbmenekült az ausztriai Mattseebe. Itt április 29-én feleségül vette Lutz Gizella tisztviselőnőt, aki 1927 óta a menyasszonya volt. Május 5-én amerikai fogságba került. Október 3-án kiadták és hazatoloncolták. Népbírósági pere Budapesten 1946. február 5-március 1. között zajlott le. Hét társával együtt háborús bűnösként halálra ítélték és március 12-én kivégezték.

Vissza a tartalomjegyzékhez