PÉTER KATALIN: Két sógor: Gusztáv Adolf és Bethlen Gábor
AWittelsbach-családból származó brandenburgi választófejedelem egyik lánytestvérét
hozzáadták a svéd királyhoz, Gusztáv Adolfhoz, egy másik lánytestvérét pedig
Bethlen Gábor erdélyi fejedelemhez. Így került a két férfiú sógorságba.
Az eset rendkívüli és nehezen megmagyarázható. Hogyan házasodhatott a svéd nagyhatalom
koronás királya és az apró Erdély fejedelme ugyanabból a dinasztiából? Még meglepőbb
az eset, ha a korabeli felfogást ismerjük a két uralkodóról. Bethlen közkeletű
meghatározása korábban "Mohamedán Gábor", míg Gusztáv Adolfé "Észak
Oroszlánja" volt. A gúnynév azért ragadt Bethlenre, mert török támogatással
szerezte meg a fejedelemséget 1613-ban, sőt hatalomra jutása után is változatlan
maradt Erdély függése a török Portától. Gusztáv Adolf dicső ragadványneve pedig
onnan eredt, hogy a király az európai kontinens erőviszonyait gyökeresen átrendező
harmincéves háborúnak (1618-48) az egyik hőse volt. A svéd király egyik győztes
csatájában (Lützen, 1632. november 6.) kapott halálos sebet.
A felkelő csehek oldalán, 1620
Bethlen Gábor - a házasságkötés előtt nem sokkal - 1626 telén különbékével
zárta le a maga részéről a háborút. A fejedelem hallatlanul jó helyzetfelisme-
rési képességének köszönhette, hogy kívülállóból a háború egyik fontos bennfentese
lett. Egy jelentéktelennek látszó, a prágai várban lezajlott esemény helyes
megítélésével kezdődött ugyanis nemzetközi politikai pályafutása.
1618. május 23-án a Hradzsinban tanácskozó urak a Habsburg-kormányzat képviselőit
kilökték az ablakon. Az incidenstől nem sokan vártak messzire vezető fejleményeket.
Bethlen azonban tudta, hogy Prágában régi cseh hagyományt elevenítettek fel:
a közösség által hozott halálos ítélet végrehajtási rítusát gyakorolták. Azonnal
átlátta az ügy jelentőségét. Egyik rokonának így írt a prágai felkelésről: "A
Ãiãka támadásánál százszorta nagyobb dolog. Kivált, ha valamely
fejedelem egyetért velük, s nem is hihető, hogy mód nélkül ilyen nagy dolgot
indítottak." A "valamely fejedelem egyetértése" utalás a nemzetközi
támogatásra. Vagyis Bethlen előre látta, hogy a prágai felkelés a vallásügy
jegyében zajló nagy háború küszöbére sodorta Európát. Valóban: az egész
kontinenst elborító háború támadt a prágai felkelésből, a hamincéves háború,
amelynek egyik ösztönzője a protestáns- katolikus vallási ellentét volt.
A felkelés pillanatában azonban a cseheknek még nem volt nemzetközi támogatottságuk.
Bethlen Gábor követei szövetség ajánlatával jelentek meg Prágában. A tárgyalópartnerek
a követekben azt az érzést keltették, mintha Bethlent szándékoznák királlyá
választani a Habsburg uralkodó, II. Ferdinánd helyett. Aztán a csehek "jobb"
jelöltet találtak, az európai protestáns hatalmak vezérét, Pfalzi Frigyes választófejedelmet,
aki nem sokkal korábban vette el I. Jakab angol király lányát, Erzsébetet. Így
nagy, nemzetközi szövetségrendszert testesített meg.
Bethlen ugyan csalódott, de minden helyzetben realista volt, így tudomásul vette
az új fejleményeket. Jó viszonyt alakított ki a cseh királlyá választott Pfalzi
(V.) Frigyessel. (A király Prágában született fiának ő lett a keresztapja.)
Előzetesen belépett a Csehország mellett kialakult szövetségi rendszerbe. Amikor
azután II. Ferdinánd seregei 1620-ban elárasztották a felkelők országát, Bethlen
csapatokat küldött Csehországba. Igaz, katonái nem vettek részt a csehekre súlyos
vereséget hozó fehérhegyi csatában 1620. november 8-án. "Anyjukban voltak
akkor is prédálni" - írta róluk dühösen a fejedelem. De a csata kimenetelét
Bethlen hadai sem változtathatták volna meg.
II. Ferdinánd kíméletlen megtorlást rendezett: kivégzés, birtokelkobzás, száműzetés
lett ezrek sorsa a Cseh Korona országaiban. A Habsburg országok között évszázadokra
kiható törés következett be, és a történetírás a fehérhegyi csatát, illetve
következményeit a cseh történelem egyik fontos korszakhatáraként kezeli.
A Habsburgok hátában
Magyarországon Fehérhegy hatalmas rémületet keltett. Nem sokkal előbb ugyanis,
1620. augusztus 25-én Bethlen Gábort a rendek magyar királlyá választották II.
Ferdinánd helyett. Bethlen ugyanis a protestáns vallásszabadság és a nemzeti
királyság követelését hangoztatva lépett fel még 1619-ben. A királyi Magyarországon
a Bethlen-párti mozgalom terebélyesedett, a vezető magyar politikusok sorra
csatlakoztak hozzá. Zavarta ugyan őket az, hogy az erdélyi fejedelem uralma
török függéssel fenyeget, de amíg okuk volt Bethlentől engedékeny belpolitikát
várni, elfojtották aggályaikat.
Bethlen Gábor azonban nem alattvalói alattvalójának jött a királyságba. Keményen,
minden rendi önállósodást elfojtva szervezte uralmát. Az uraknak, akik nem ezt
a kemény kezű uralkodót várták, mind gyakrabban jutott eszükbe "a fejedelem
mögött leselkedő török". Azután a csehek fehérhegyi veresége 1620 novemberében
elindította a pálfordulást. Nem lehetett kétséges a magyar főurak előtt, hogy
mi vár a királyi Magyarországra, ha a császár kerekedik felül. Bethlen Gábor
hiába tartóztatta előzőleg oly odaadó híveit. Hanyatt- homlok siettek a béketárgyalással.
Végül úgy zárták le a hadjáratot 1621. december 31-én, hogy a vallásügyet -
az idő rövidségére hivatkozva - nem is érintették a II. Ferdinánddal kötött
béke szövegében.
Bethlen Gábor lehetőségeit és mozgásterét a harmincéves háborúban röviden így
lehet összefoglalni: az erdélyi fejedelem hadszíntere a Habsburgok hátában a
királyi Magyarország. Ott a nyugatiak szempontjából mintegy második frontot
tartott fenn. Itt azonban - ahogy ezt az 1620-21. év eseményei is tanúsították
- csak olyan mértékig tudott mozogni, amilyen mértékig a királyságbeli magyar
főrendektől támogatást kapott.
A Nyugat és a királyi Magyarország
A nyugati hatalmak képviselői 1620-ban találkoztak először
személyesen Bethlen Gáborral. A francia király követei békeközvetítőkként jöttek
Magyarországra. Meglepetten tapasztalták, hogy a Porta híveként számon tartott
fejedelem nem holmi barbár, hanem művelt és a nyugatias luxust kedvelő ember.
Természetesen nem emiatt a felismerés miatt fordult a Habsburg császár nyugati
ellenségeinek figyelme Bethlenre. Sokkal reálisabb okok mozgatták őket: Bethlen
a Habsburgok hátában az egyetlen számba vehető keleti szövetséges
volt.
1625 legelején Franciaország, Anglia, Dánia, Hollandia és Velence portai követei
közös felhívásban tudakozódtak Bethlen Gábor külpolitikai terveiről. Ezután
Erdélybe is mentek követek Franciaországból. Ez éppen akkor történt, amikor
Svédország belépett a háborúba, Bethlen pedig a Német-római Birodalomban kezdeményezett
kapcsolatokat. 1625 tavaszán úgy tűnt, egész Európa egy táborba gyülekezik a
Habsburg-dinasztia két - spanyol és osztrák - ágának túlhatalmával szemben.
Az egyes országok, illetve vezetőik közötti ellentétek azonban megakadályozták
a közös fellépést. Szövetségek keletkeztek, majd felbomlottak, újak alakultak.
Kicsit túlzón úgy lehetne fogalmazni: a harmincéves háború során valamikor mindenki
harcolt mindenkivel. Csak a végcél volt közös: a Habsburg-dinasztia megdöntése.
A nagyhatalmak követei sehol nem tárgyaltak egymással annyit, mint a Habsburgok
keleti ellenségének, a töröknek a fővárosában, Konstantinápolyban. A török Portán
Bethlen újabb hadba szállását készítették elő.
A nehézség abban volt, hogy a fejedelem nemzetközi tekintélyének emelkedésével
egy időben csökkent magyarországi támogatottsága. Az egyik ok: a királyi Magyarország
politikusai a csehek fehérhegyi veresége után már nem bíztak az erdélyi fejedelem
erejében. A másik ok: a királyságbeli uraknak Erdély csak mint jogaik korlátlan
játszótere lett volna elfogadható. Mivel azonban az első hadjárat során (1620-21)
már kiderült, hogy a fejedelem ugyan "vér a vérünkből", és - ha megválasztják
- nemzeti király, de erősebb központi hatalmat akar, mint az "idegen"
Habsburg uralkodó, a magyar főurak már nem kockáztattak többet.
Bethlen még kétszer kísérletezett megnyerni a magyar főurakat. Mind jelentősebb
nemzetközi szövetségrendszerek tagjaként jelent meg. Egyesek vonakodva bár,
de mellé álltak. Magyar királlyá választása azonban már szóba sem került. Amikor
pedig majd Bethlen Gábor második és harmadik hadjárata (1623-24, 1626-29) során
békebiztosai tárgyalóasztalhoz ültek II. Ferdinánd követeivel, a vezető magyar
politikusok távol maradtak a megbeszélésektől.
Házasság dinasztikus kapcsolatokkal
II. Ferdinánd elleni második és harmadik hadjáratára Bethlen
Gábor már mint Brandenburgi Katalin férje indult el. Bethlen egyik bizalmasa,
Kemény János szerint a fejedelem főként a "híres hadakozó király",
II. Gusztáv Adolf rokonsága miatt szorgalmazta ezt a házasságot. Csak növelte
a kapcsolat értékét, hogy felesége rokonsága, a Wittelsbach- dinasztia révén,
amely többek között Brandenburgban is uralkodott, Bethlen összeköttetésbe
került Európa minden protestáns hatalmával. A Wittelsbachok pedig azzal,
hogy Katalint hozzáadták az erdélyi fejedelemhez, egyben Erdély Habsburg-ellenes
szövetségrendszerbe tartozását pecsételték meg.
A házasság lebonyolítása körül sok protokolláris vita volt. Lényegesen több,
mint a házasságról szóló politikai döntésről. Mert Erdély annyira fontos volt
Katalin rokonságának, hogy nem törődtek azzal sem: egy huszonnégy éves lányt
hozzáadnak a negyvenhat éves fejedelemhez, akivel nyelvi nehézségek miatt beszélni
sem tudott. A házasságot végül is Rákóczi György, a királyi Magyarország Habsburg-ellenes
politikusainak vezére kötötte meg Bethlen nevében Brandenburgi Katalinnal. Õ
ment el - küldöttség élén természetesen - Berlinbe, és ő mondta ki a szertartáson
az igent. Majd, hogy a házasság legalább jelképesen a nyilvánosság előtt megmutatkozzék,
a szertartás után a "képviselő" Rákóczi György sok tanú jelenlétében
leült Katalinnal egy ágyra.
A valódi házasfelek Kassa határában találkoztak először; a hercegnő kiszállt
a hintójából, a fejedelem leszállt a lováról. Katalin és Gábor megcsókolták
egymást. Az itthoni szertartáson a lelkész már csak azt a kérdést tette fel,
akarják-e megerősíteni berlini jelképes házasságukat? A kettős igen elhangzása
után Bethlen, német szokás szerint, a menyasszony szép virágokból font koszorúját
kapta. Majd mindenki lakosztályába vonult. A fejedelmi pár az esti táncmulatságon
találkozott ismét. A bálról néhány bizalmas vezette őket közös szobába, és az
"ágyba kísérő szűz" magára hagyta Bethlen Gábort és Brandenburgi Katalint.
Másnap délelőtt, ahogyan a németeknél dívott, a fejedelem a nászéjszaka után
ajándékot nyújtott át az új asszonynak. Nem tudjuk, Katalin milyen szívvel fogadta
a sok drágaságot.
Az bizonyos, hogy Brandenburgi Katalin és Bethlen Gábor házassága szerencsétlenül
alakult. Alighanem az volt a baj, hogy a fejedelem megszerette aprócska, fiatal
feleségét, Katalin viszont, akit dinasztikus házasságra neveltek, nem tudott
mit kezdeni a férje érzelmeivel. Politikai célját ennek ellenére betöltötte
a kapcsolat. Biztosította a nyugati protestáns hatalmak és Erdély összeköttetését.
Miután a királyi Magyarországon Bethlen nem ért el áttörést, sógorával, Gusztáv
Adolffal a lengyel trón megszerzéséről tárgyalt. Ezt a tervet azonban felborította
Bethlen Gábor halála.
PÉTER KATALIN