GLATZ FERENC: Nemzetegyesítések az Európai Unióban
Kulcsmondatok. A közép-kelet-európai nemzeti konfliktusok feloldását - így a trianoni konfliktus feloldását - csak az Európai Unió keleti kiterjesztésétől várhatjuk. Ha Magyarország, Szlovákia és Szlovénia után Románia, majd Horvátország és Szerbia-Montenegró is tagja lesz az Európai Uniónak, fokozatosan oldódik az 1919-20-ban létrehozott és 1991-92-ben átalakított nemzetállami határok népeket elválasztó jellege. Megszűnnek a magyar-magyar, szlovák-szlovák, román-román, délszláv-délszláv személyi és kollektív érintkezés akadályai. A következő másfél évtizedben új nemzetpolitikai elveket kell kialakítaniuk a térség népeinek.
1. Mit hoz az Európai Unió? Reményt, hogy végleg feloldjuk az ezeréves konfliktust: Európában a területigazgatási egységek határai (államhatárok) és a nemzetek szállásterületének határai nem esnek egybe. Oldódik a nemzetállami rendszer és oldódik az állampolgári identitás kétszáz éves egyeduralma. Az azonos pénzrendszer, az azonos törvénykezés, az anyagi és szellemi értékek szabad mozgása nemcsak nemzettől és államtól független vállalkozások sorát, hanem etnikailag különböző baráti és szellemi közösségeket, "vegyes házasságokat" segítenek életre, tömegesen. Mindig is élő asszimilációs és disszimilációs folyamatok erősödnek föl.
2. A térség nemzeti kapcsolatrendszerében lezáródik az 1920-2004 közötti
periódus: a szlovák, szlovén és a magyar állam polgára az EU polgára is
lesz.
- A térségben is megszűnik az állami "röghöz kötés", és Nyugat-Európa
mintájára a polgár "szabad költözködési" jogot nyer. A szabad mozgás
és a szabad munkavállalás megváltoztatja az etnikai, illetve nemzeti hovatartozás
súlyát. A következő generáció már elsősorban európai polgár lesz, egy
etnikailag, vallásilag nem közömbös, de teljesen kevert közösség tagja. A 20.
század etnikai intoleranciája, amelyet nem kis részben a nemzetállami középosztályok
gerjesztettek, a vallási toleranciához hasonlóan, a mindennapok szintjén nemzeti
toleranciává válik.
- Fölerősödnek a regionális együttműködések, követve a piackörzetek, a munkaerőigény
követelményeit. Az ezt jelenleg hátráltató nemzetállami adminisztráció súlya
csökken.
- Ahogy a vallási, úgy a nemzeti önazonosság intézményei is függetlenednek az
államtól, és a (különböző) államoktól szabadon támogatott intézményekké válnak.
- "Kárpát-medencei hazafiság", "Kárpát-medencei otthontudat"
alakulhat ki. Ez az ember-ember és ember-természet új típusú viszonyát eredményezheti.
A folyók, a hegységek karbantartását nem akadályozza az, hogy a nemzetállami
adminisztrációk egymás ellen fenekednek.
3. Az állam feladatai a magyar-magyar kapcsolatrendszerben:
- Az egyoldalú folklorisztikai (néprajzi) szemléletet ki kell egészíteni
egy szociális, gazdasági szemlélettel. Ápolni kell továbbra is az államhatárokon
kívül élő magyarság nyelvi, kulturális hagyományrendszerét, de figyelni kell
szülőföldjük termelési adottságait, az emberek munkavállalási lehetőségeit.
Ahogy figyeljük a magyarországi emberek életminőségének tényezőit. (Kérdés:
az Európai Unió, illetve a helyi állam jogszabályai mennyire engednek "belenyúlni"
e folyamatokba?)
- Aktív kulturális szülőföld-politikát kell folytatni: segíteni abban,
hogy szülőföldjükön megtarthassák magyarságukat. Ezért szülőföldjük magyar nyelvű
intézményeit kiemelten kell támogatni. (Kérdés: belenyúlhat-e az állam abba
a szabad versenybe, amely a magyarországi könyv-, lap-, filmipar benyomulását
hozza magával a szomszédos országok területén, és tönkreteheti az ott 1920 óta
kialakult magyar kisebbségi kulturális intézményrendszert?)
- Új, uniós normákat követő állami szomszédságpolitikára van szükség.
Az alap a közös érdek: minden állampolgári közösségnek érdeke, hogy az adófizetők
a maguk anyanyelvén a legteljesebb képzésben részesüljenek, és így minél több
hasznot hozzanak az adófizetői közösség részére. (Kérdés: mennyire tudjuk a
térségben a kettős állampolgárságok tartalmát közös nevezőre hozni?)