DÖMÖTÖRFI TIBOR: A bukás
Új német film Hitler utolsó napjairól
"Uraim, száz év múlva egy szép színes filmet forgatnak ezekről a borzalmas
napokról, amelyeket átélünk. Nem akarnak ebben a filmben szerepet játszani?"
- Joseph Göbbels, a náci Németország propagandaminisztere szólt így állítólag
1945. április 17-én, néhány nappal a Harmadik Birodalom összeomlása előtt.
2004. szeptember 16-án került a német mozikba Bernd Eichinger producer és Oliver
Hirschbiegel rendező 155 perces monumentális filmalkotása, "A bukás"
(Der Untergang), Hitler és a birodalom végnapjairól. A mű kísérletet tesz a
berlini "vezérbunkerben" 1945. április végén történtek hiteles rekonstrukciójára.
A forgatókönyv alapjául Joachim C. Fest hasonló című "dokumentumvázlata"
és Traudl Junge, Hitler két éve elhunyt volt titkárnőjének emlékiratai szolgáltak.
A film alkotói mind a környezeti háttér, mind a színészvezetés tekintetében
törekedtek a történeti körülmények pontos megjelenítésére. A birodalmi kancellária
kertje alatt kiépített 250 m2 kiterjedésű bunker stúdióváltozata
- az egykori szemtanúk szerint is - imponálóan sikerült. A párhuzamos cselekményként
bemutatott berlini utcai harcok külső jeleneteit - anyagi megfontolásokból -
Szentpétervárott forgatták. (A német katonákat és civileket orosz statiszták
játszották - sajtójelentések szerint némely idős szovjet háborús veterán felháborodását
kiváltva.) Különösen szuggesztív a Hitlert megformáló svájci színész, Bruno
Ganz alakítása. A Führer gesztusait, mimikáját, hanghordozását a legapróbb részletekig
tanulmányozva szinte feloldódik szerepében. A film számos jelenete felismerhetően
meglévő történeti hang- és képanyagokra támaszkodik.
Mivel játékfilmről van szó, természetesen szerepet kap az alkotók szubjektivitása,
fikciója. Főként azokról az eseményekről van szó, amelyekről nem tudósítanak
a szemtanúk visszaemlékezései. Hitler és Eva Braun öngyilkossága ezért zárt
ajtók mögött történik; a film legdrámaibb részének tartott jelenetek - a Göbbels-gyerekek
meggyilkolása szüleik által - a valóságban minden bizonnyal nem így játszódtak
le.
A Harmadik Birodalom végnapjait számos filmben feldolgozták már, kezdve a német
G. W. Pabst 1955-ben forgatott "Az utolsó felvonás" c. művétől az
elmúlt évtizedek angolszász produkcióiig (Alec Guinness és Anthony Hopkins főszereplésével),
melyek nem voltak igazán sikeresek. Az új Hitler-film autentikus voltával (és
14 millió eurós rekordköltségvetésével) emelkedik ki a hasonló vállalkozások
sorából. "A történelmet mi elmesélni akarjuk, nem kommentálni" - jelentette
ki Bernd Eichinger producer a film bemutatóján. Hasonló törekvések vezéreltek
az elmúlt időszakban több alkotót is, így a 2004. év a német filmvásznakon és
képernyőkön szinte a nemzetiszocialista múlttal való szembenézés jegyében telik.
Neves rendezők és dokumentumfilmesek (Volker Schlöndorff, Lutz Hachmeister,
Heinrich Breloer) állítják reflektorfénybe a Harmadik Birodalom híres és hírhedt
alakjait (Stauffenberg, Speer, Göbbels).
Viták folynak az újabb keletű érdeklődés okairól. Tény: kettős értelemben is
generációváltás zajlik. Az egykori szemtanúk köréből immár csak kevesen
vannak életben (így a Führerbunkerben szolgálatot teljesítettek közül egyedül
a 87 éves Rochus Misch, Hitler testőre). Felnőtt viszont egy generáció - a Hitler-
filmben főszerepet játszók jó része -, amelynek már nincs személyes élménye
a háborúról, de betöltve az akkori főbűnösök átlagéletkorát, egyfajta elgondolkodásra
érettek.
Hitler személyes bukása mindig is sajátos érdeklődést váltott ki. Nem véletlen,
hogy Winston Churchill 1945 júliusában a helyszínen kísértette magát végig,
a Führer halálának pontos körülményei felől érdeklődve. A filozófus Ludwig Wittgenstein
már 1945 áprilisában így kiáltott fel: "Micsoda borzalmas helyzetben lehet
most a Hitler nevű ember!" Ez a látszólag naiv, kimondottan antropológiai
megközelítés rávilágít a diktátor életútjának bizarr paradoxonjára: a zsarnok,
aki hatalmának zenitjén embermilliókat küldött a halálba, most saját pusztulásával
szembesül. És az utolsó pillanatig játssza démoni szerepét.