BORHI LÁSZLÓ: A magyar-amerikai viszony változásai

1957-1978

Az 1970-es évek végéig a magyar- amerikai kapcsolatok elmaradtak az USA és a többi szocialista ország kapcsolatainak aktivitása mögött. Így értékelte azt mind a magyar, mind az amerikai diplomáciai és politikai vezetés. Ez azonban nem csak a hidegháborús viszonyok és a Rákosi-rendszer terhére írható.

A tehertételek

Az amerikai-magyar kapcsolatoknak több nagy tehertétele volt:

Washington részéről a két ország viszonyát sokáig megterhelte az 1956-os forradalom és szabadságharc öröksége. Magyar részről pedig a külpolitikát (is) meghatározó módon alakító kádári vezetésnek az USA iránt kimutatott mély ellenszenve. [...] Ugyanakkor Kádár számára a szovjet külpolitikai irányvonal követése megkérdőjelezhetetlen volt. Ennek megfelelően a magyar-amerikai kapcsolatok fejlődése bevallottan alárendeltségbe került a szovjet-amerikai viszonnyal. [...]
Hosszú éveken keresztül a vietnami háború (1964-73) szabott gátat a kétoldalú viszony vitás kérdései rendezésének. A magyar vezetés ellenségesen nézte Washingtonnak a szocialista tömb megosztására irányuló törekvéseit. [...]
Washington ugyanakkor kétlelkű volt Magyarország iránt. Egyrészt már az 1960-as évek elején észrevették, hogy Kádárék belpolitikai liberalizálással kísérleteznek. Ezért 1969-ben Puhan amerikai nagykövet már arra célozgatott, hogy Románia mellett Magyarország az egyetlen szovjet szövetséges, ahová Nixon ellátogatna.
Az amerikai külpolitika számára Kádár más értéket is képviselt. Kádár ugyanis a szocializmus győzelemre juttatásánál fontosabbnak tartotta a kelet- nyugati viszony enyhülését, "egymás létezésének tűrését", és mindennél fontosabbnak tekintette a nukleáris háború elkerülését. [...]
Ugyanakkor az amerikaiak azt is érzékelték, hogy Budapestet nem érdekli az Egyesült Államokkal való viszony javítása, és a nemzetközi politika nagy kérdéseiben szolgaian követi a szovjet vonalat. [...]

Nem létező kapcsolat

A két ország diplomatái és hivatalos személyei számára utazási korlátozások voltak érvényben. Az útnak indulóknak előzetes útitervet kellett adniuk, a zárt övezetekbe nem léphettek be. Külképviseleteik nem folytathattak tájékoztató tevékenységet, így nem rendezhettek kiállításokat, nem mutathattak be filmeket, nem terjeszthettek tájékoztató bulletineket. A vezetés láthatóan rettegett az amerikai tömegkultúra behatolásától. [...]
A budapesti követség épülete előtt állandóan civil ruhás detektívek posztoltak, a követségre betérőket zaklatták. Az USA még 1951-ben bezáratta a New York-i és clevelandi magyar konzulátusokat, és azokat csak 1974-ben nyithatták meg. Ebben az évben engedélyezték először magyar kereskedelmi alkirendeltség nyitását is. Magyarország volt az egyetlen szocialista ország, amely 1978-ig nem tartott fenn turisztikai képviseletet az USA-ban. Magyarország a világ három utolsó országa között volt, melynek csak követségi szintű kapcsolata volt az USA-val, de 1956 után még a követi posztot sem töltötték be. Nagyköveti szintre csak 1967-ben, az USA kezdeményezésére emelték a kapcsolatokat, de a magyar fél még egy évig halogatta a nagykövet kinevezését.

1956 és a Mindszenty-ügy

A két ország viszonyában voltak valóban mély konfliktusok, amelyek rendezése több évtizedet vett igénybe. Elsőként említendő a "magyar kérdés" napirendre tűzése az ENSZ-ben, illetve a magyar ENSZ-képviselet felfüggesztése. Mindkettőt megtorlásul szánta az USA a magyar, illetve a szovjet vezetés ellen az 1956-os forradalom leveréséért. [...] Végül a szankciók megszüntetéséért cserében az amerikai vezetésnek sikerült elérnie, hogy Kádár általános amnesztiát hirdessen az 1956-ért elítéltek számára (1963). [...]
Az 1956-os események folyománya volt a Mindszenty-ügy. Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek 1956. november 4-én politikai menedékjogot kért és kapott az USA budapesti Szabadság téri követségén. Akkor még nem sejthette, hogy az ottani lakosztálya másfél évtizeden át kényszerlakhelye marad. [...] 1958-ban, XII. Pius pápa halála miatt végre alkalom kínálkozott Mindszenty Rómába rendelésére. Ezt próbálta kiharcolni az amerikai diplomácia, de a magyar vezetés ekkor még elzárkózott a bíboros kiengedésétől. [...]
Az 1960-as évek végén azonban az amerikaiak már meg akartak szabadulni "ettől a torkunkon ragadt öreg csonttól". A magyar-vatikáni viszony rendezése lehetővé tette, hogy - Mindszenty ellenállását megtörve - 1971. szeptember 15-én a bíboros prímás a Vatikánba távozzék.

Vagyonjogi követelések

1964-ben megindultak a tárgyalások a két ország viszonyát súlyosbító harmadik nagy tehertételről, a vagyonjogi követelésekről. Ez elsősorban a magyar fél érdeke volt, hiszen enélkül Budapest nem kaphatta meg a "legnagyobb kedvezmény"-t és az ezzel járó gazdasági egyenjogúságot a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatokban.
Az amerikai követelések zömét az 1948-ban kártérítés nélkül államosított amerikai tulajdonok tették ki, ezzel szemben Magyarország az amerikai magyar javak 1948-ban felfüggesztett restitúciója miatt követelt kártérítést. [...] 1969-ben azután újrakezdődtek a tárgyalások. A magyar fél hozzájárult a dollár átváltási árfolyamának megemeléséhez, ami régi amerikai követelés volt. [...] Vagyonjogi ügyben azonban nem sikerült megállapodni. [...]
Terhelték a magyar-amerikai viszonyt a Horthy-korszakból visszamaradt "rendezetlen számlák" is. A Lebosz (a két világháború közötti földbirtokrendezés kapcsán felvett hitel), illetve az 1921-es eredetű relief credit (lisztvásárlás) rendezésére majd csak az 1970-es évek végén került sor. Ez volt a feltétele ugyanis, hogy Magyarország mentesüljön az amerikai pénzpiaci manővereket tiltó Johnson-tör- vény alól. ("Mellékesen" Kádárék kifizették a Horthy-korszakból származó tehertételeket.)
Lassan azonban mégis bővültek a kapcsolatok. Magyar-amerikai kulturális egyezmény híján is születtek megállapodások magyar, illetve amerikai intézmények között tudósok, művészek, oktatók kölcsönös cseréjéről, meghatározott kvóták alapján. [...]

A SALT I és a vietnami háború hatása

A kétoldalú viszonyban a szovjet-amerikai SALT I szerződés aláírása (1972. május) és a vietnami háború lezárása (1973. január) hozta meg a várt áttörést. 1972 nyarán Rogers külügyminiszter budapesti tárgyalásai eredményeként megnyílhattak az amerikai magyar konzulátusok és egy kereskedelmi kirendeltség New Yorkban. Vályi Péter miniszterelnök-helyettes pedig washingtoni útja során (1973. március) aláírta a vagyonjogi követelések zömét. [...]

A Szent Korona

A magyar-amerikai viszonylat tehertételét jelentette a Szent Korona visszatartása is. A Szent Korona a második világháborút követően került amerikai kézbe. Az amerikaiak azért nem adták vissza a koronát, hogy gyengítsék a hatalom politikai legitimációját. A magyar vezetés abban bízott, hogy Mindszenty kiengedésének fejében (1971) Washington visszaszolgáltatja a nemzeti ereklyét. Erre azonban nem került sor. [...]
Sokáig nem történt változás, bár az amerikaiak elismerték a magyarok érdekeit a koronázási ékszerek hazajuttatásában, de azt a bilaterális viszony javulásához kötötték.
1977-re vált kedvezővé a helyzet a korona visszajuttatására. Az USA úgy ítélte meg, hogy Magyarország megfelelően végrehajtja a helsinki egyezmény (1975) emberi jogokra, konkrétan a kivándorlásra és a családegyesítésre vonatkozó rendelkezéseit. [...]
A végső döntés Carter elnök kezében volt. [...] Az elnök döntését befolyásolta Kádár enyhüléspárti politikája. Olyannyira, hogy Carter tervbe vette a magyar pártvezető washingtoni meghívását. [...] Végső döntés a koronáról csak - bár már azt az 1977. év elejére várták - szeptemberben született, és november 4-én hozták nyilvánosságra. A döntés komoly tiltakozást váltott ki.
A belpolitikai nyomás miatt az amerikaiak ahhoz a feltételhez kötötték a koronaékszerek átadását, hogy Magyarország mindenki számára hozzáférhető helyen állítsa ki azokat. A fogadó bizottságnak pedig tükröznie kellett azt a tényt, hogy a koronát "az amerikai nép adja vissza a magyar népnek". Nem véletlen, hogy az 1978 januárjában sorra került átadási ünnepségre "szervezett" tömeget vezényeltek. Nem vett részt az átadáson Kádár János, akinek a távolmaradását belpolitikai okokból kérték az amerikaiak. Igaz, meg sem akart jelenni.

A legnagyobb kedvezmény elve és a normalizálás

1978-ra már csak egyetlen probléma maradt a kapcsolatok teljes normalizálásáig: a legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítése Magyarország irányában. [...] Az ezzel járó presztízsnövekedés elősegíthette egy Magyarország számára fontosabb előny kiépítését: Magyarország lehetőséget kaphatott arra, hogy az amerikai tőkepiacon kedvező feltételek mellett kölcsönhöz jusson.
A magyar fél 1973-ban még abban az - amerikai külügyminisztérium és a Fehér Ház által is táplált - reményben írta alá a vagyonjogi szerződést, hogy Washington a szocialista országokra is kiterjeszti a legnagyobb kedvezmény elvét. A Nixon-adminisztráció azonban nem tudta keresztülvinni akaratát a törvényhozáson. [...] 1978 februárban megindultak a kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások, július 7-én életbe lépett a megkülönböztetés- mentességet rögzítő kereskedelmi szerződés, új távlatokat nyitva a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok terén.

*
Lezárult a normalizálás két évtizedes folyamata, és az 1956 után megvetett, szovjet bábnak tartott Kádár János kül- és belpolitikájának elismerése jeléül Magyarország az USA egyik legprivilegizáltabb vasfüggöny mögötti partnere lett.
Vissza a tartalomjegyzékhez