Bethlen Gábor (1580-1629)
Bethlen 16 éves uralma Erdély aranykorának számít. A Bethlen család nemes volt,
de nem tartozott az arisztokráciához. Bethlen Gábor korán árvaságra jutott,
13 éves korától apród volt Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem udvarában, 15
éves korától már a csatákba is elkísérte urát. Magasabb iskolákat nem járt.
Az ismeretlenségből lassan emelkedett az erdélyi fejedelmek udvarának ranglétráján.
Bocskai (fejedelem 1604-06) egyik bizalmas embere lett, ő közvetített a törökökkel,
és így aktívan közreműködött a Bocskai-szabadságharc célkitűzéseinek megvalósulásában.
Bocskai halála után Báthory Gábor (1608-13) fejedelem legfőbb tanácsadójaként
Erdély védelmét szervezte a királyi Magyarországról induló támadásokkal szemben.
A Báthory Gáborral elégedetlenkedő rendek 1613-ban a kolozsvári országgyűlésen
- török támogatással - Bethlen Gábort választották fejedelemmé. (Báthory Gábort
néhány nap múlva ellenségei Váradon megölték.) Bethlen ekkor 33 éves volt, az
időben már nem számított fiatalnak. Tapasztalt volt nemcsak a hadszíntéren -
34 csatát járt meg addigra -, hanem a diplomáciában is.
Bethlen korában a török szultántól való függés névleges volt. Erdély a vazallusi
helyzetben is megőrizte szuverenitását. Bethlen jól alakította viszonyát a magyar
koronához is. 1615-ben Bethlen és II. Mátyás német-római császár és magyar király
megbízottai között megegyezés jött létre, miszerint a király elismeri Erdély
önálló fejedelemválasztó jogát, Bethlen pedig elismerte Erdélynek a magyar koronához
való tartozását. Fejedelmi székhelyét, Gyulafehérvárt európai műveltségű és
színvonalú uralkodói központtá tette. Gazdasági intézkedései nyomán Erdély virágzásnak
indult.
Bethlen bekapcsolódott a korabeli Európát megosztó harmincéves háborúba. A harmincéves
háború több szakaszra osztható (cseh, dán, svéd, francia), attól függően, hogy
melyik ország vezette a Habsburgok elleni (protestáns) erőket. Az első szakaszban
(1618- 24) a cseh-morva rendek felkelése zajlott, ebbe kapcsolódott be Bethlen
a csehek oldalán, sikerekkel. Győzelmei megnövelték személyének súlyát az európai
politikában, a csehek még királlyá választását is fontolgatták, mindenesetre
Bethlen tényező lett a szövetségeseket kereső protestáns országok számára. Bár
a csehek felkelését a Habsburgok leverték, de Bethlennek sikerült II. Ferdinánd
császárral előnyös békeszerződést kötnie (Nikolsburg, 1621). Hadaival Bethlen
a királyi Magyarország ellen indult, de jelentősebb sikereket már nem ért el
(lezárásai: 1623: bécsi béke, 1626: pozsonyi béke). A háború “dán” szakaszában
(1625--29, ekkor a Habsburg-ellenes erőket IV. Keresztély dán király vezette)
Bethlen 1626-ban csatlakozott a protestáns hatalmak hágai szövetségéhez (1625),
bár “tevőlegesen” nem vett részt a hadi cselekményekben. 1626-ban kötött házasságot
a brandenburgi választófejedelem húgával, Katalinnal, s e házasság révén került
“sógorságba” II. Gusztáv Adolf svéd királlyal, aki a Habsburg-ellenes protestáns
szövetség vezetője lett a harmincéves háború következő, “svéd” szakaszában.
A svéd királlyal lengyelellenes szövetséget terveztek, de Bethlen halála megakadályozta
ennek megvalósulását.
Bethlen kiváló hadvezér és diplomata volt. Hadseregének fegyverzeti és szervezeti
elmaradottságát ügyes haditervekkel ellensúlyozta, katonai akcióit a meglepetésre
és gyorsaságra építette. Mindhárom Habsburg-ellenes hadjáratát Erdély számára
előnyös békével tudta lezárni.
F. I.