VERES ANDRÁS: Szenvedés, megváltás, bűnbocsánat

Jézus üdvösségtörténete

Miután az elmúlt hónapokban igen sok újságcikk jelent meg Mel Gibson A passió című filmjéről, nehéz tárgyilagos elemzést írni a műről. Nem is próbálkozunk vele.
A korábbi feldolgozásokkal szemben ez a film nem a jézusi életművet átfogó módon megörökítő, életrajzszerű elbeszélés, hanem Jézus életének csak az utolsó - tegyük hozzá: a legfontosabb -, az üdvösségtörténet szempontjából legdöntőbb néhány órájának filmre vitelével van dolgunk. A százhuszonöt perces filmben a rendezőnek sikerült azt elérni, amit a korábbi filmeknek nem vagy csak nagyon mérsékelten: a Megváltó szenvedésének érzékletes, valóságszerű megjelenítését. Ez egyik erénye a filmnek. A mai ember hozzászokott ahhoz, hogy a filmekben csak gyorsan futó képekben jelenítenek meg számára olyan eseményeket, amelyek a történés középpontjában álló személy számára hosszú - esetleg, mint itt is, elviselhetetlenül hosszú -, fájdalmas órákat jelentett. Jézus elítélésének, megkínzásának, kereszthordozásának és keresztre feszítésének ilyen, sok részletet megmutató megjelenítése a néző számára nagyobb beleélésre, megértésre, s ennek következtében mélyebb együttérzésre ad lehetőséget.
A kínzások és a szenvedés néha túlzottnak tűnő, naturális ábrázolása valójában a történet hitelességét hivatott szolgálni. Ezek fokozott jelenléte az egész filmben sohasem tűnik öncélúnak. Minden művészet használ sajátos kifejezőeszközöket céljának eléréséhez. Úgy gondoljuk, itt is erről van szó. Mel Gibson élt a filmművészet korunkban használatos eszközeivel, hogy célját, Jézus szenvedésének valóságszerű ábrázolását elérje.
Kétségtelen, sok embert megráz és felzaklat Jézus szenvedéstörténetének ilyenfajta megjelenítése. Korunk embere fél és menekül a szenvedés és a halál valósága, de még annak tudata elől is. A szenvedő vagy haldokló családtagot elűzi, távol tartja a családi otthontól. Vélhetően azért, mert azt hiszi, hogy amit nem lát, amiről nem tud, az nem is létezik. Nem hisszük, hogy valaki azt akarná állítani - akár a film rendezője vagy akár a film nézői közül azok, akik elfogadják a szenvedéstörténet ilyenfajta ábrázolását -, hogy Jézus szenvedése így történt. De azt nyugodtan mondhatjuk, hogy az evangéliumi beszámolók alapján hitelesnek, reálisnak, valószerűnek tűnik a passió filmbeli megjelenítése. Jézus szenvedése és kereszthalála így is történhetett.
A szenvedés ilyen mértékű ábrázolása újra és újra arcul üti az embert, és nem engedi, hogy elhessegesse magától a brutalitás és a szenvedés valós problémáját, amely ma is körülvesz bennünket a mindennapi életben. A rendező ezzel is emlékeztet bennünket arra, hogy Jézus minden szenvedővel azonosította magát; vagyis minden emberi szenvedésben az ő szenvedése ismétlődik, ő maga az, aki szenved minden egyes emberben. A szenvedés provokatívan tartós megjelenítése a filmvásznon értelmezésünk szerint ezt a célt szolgálja. Vagyis nevelő, vagy vallásos terminológiával élve: evangelizáló szándéka van.
Sajátos ábrázolási módnak tekinthető a Gonosz egész filmen végighúzódó megjelenítése. Már az első filmkockáktól kezdődően jelen van, s végig Jézussal küzd. Ellentmondása, örökös kísértése, állandó jelenléte nagyszerű érzékeltetése annak a küzdelemnek, amelyet Jézushoz hasonlóan minden embernek, a hívő embernek különös módon is, naponta meg kell vívnia. Ez a szembenállás még tovább fokozódik a filmben, amikor a keresztúton Jézus egyre közeledik a végső pillanathoz, a keresztre feszítéshez, s már nemcsak a Sátán vonul vele, hogy eltántorítsa küldetésétől, hanem a másik oldalon a tömegben Mária is ott halad vele, aki Isten alázatos és készséges szolgálója.
A filmben sikerült jól hangsúlyozni az evangéliumok azon üzenetét is, mely szerint itt többről van szó, mint csupán egy átlagos emberi szenvedésről. Az Isten Fiának kereszthalála, de még inkább a halálát követő feltámadása új időszak kezdete az egész emberiség számára. Az Isten Fiának kereszthalála kellett a bűntől való megszabaduláshoz. Ebből a felismerésből következik az a teológiai igazság, hogy Jézusnak, az Isten Fiának elítélése minden ember bűnének a következménye, így halála és feltámadása is minden ember számára az üdvösség forrása. Ezért szerepel a filmben a keresztre feszítés pillanataiban az utolsó vacsora eseményére való visszautalás, amelyben Jézus a maga önfeláldozásának célját és értelmét a minden embert megváltani akaró szeretetével magyarázza meg (értetek és mindenkiért, a bűnök bocsánatára).
Nem lehet tehát csupán egyetlen embert, népet vagy vallási közösséget felelőssé tenni Jézus elítéléséért. Ő minden ember bűne miatt szenvedett és halt meg. Halálában legyőzte a bűnt, és feltámadásában győzelmet aratott a halál felett, minden ember javára és örök időkre.

Vissza a tartalomjegyzékhez