VERES ANDRÁS: Szenvedés, megváltás, bűnbocsánat
Jézus üdvösségtörténete
Miután az elmúlt hónapokban igen sok újságcikk jelent meg Mel Gibson A passió
című filmjéről, nehéz tárgyilagos elemzést írni a műről. Nem is próbálkozunk
vele.
A korábbi feldolgozásokkal szemben ez a film nem a jézusi életművet átfogó módon
megörökítő, életrajzszerű elbeszélés, hanem Jézus életének csak az utolsó -
tegyük hozzá: a legfontosabb -, az üdvösségtörténet szempontjából legdöntőbb
néhány órájának filmre vitelével van dolgunk. A százhuszonöt perces filmben
a rendezőnek sikerült azt elérni, amit a korábbi filmeknek nem vagy csak nagyon
mérsékelten: a Megváltó szenvedésének érzékletes, valóságszerű megjelenítését.
Ez egyik erénye a filmnek. A mai ember hozzászokott ahhoz, hogy a filmekben
csak gyorsan futó képekben jelenítenek meg számára olyan eseményeket, amelyek
a történés középpontjában álló személy számára hosszú - esetleg, mint itt is,
elviselhetetlenül hosszú -, fájdalmas órákat jelentett. Jézus elítélésének,
megkínzásának, kereszthordozásának és keresztre feszítésének ilyen, sok részletet
megmutató megjelenítése a néző számára nagyobb beleélésre, megértésre, s ennek
következtében mélyebb együttérzésre ad lehetőséget.
A kínzások és a szenvedés néha túlzottnak tűnő, naturális ábrázolása valójában
a történet hitelességét hivatott szolgálni. Ezek fokozott jelenléte az egész
filmben sohasem tűnik öncélúnak. Minden művészet használ sajátos kifejezőeszközöket
céljának eléréséhez. Úgy gondoljuk, itt is erről van szó. Mel Gibson élt a filmművészet
korunkban használatos eszközeivel, hogy célját, Jézus szenvedésének valóságszerű
ábrázolását elérje.
Kétségtelen, sok embert megráz és felzaklat Jézus szenvedéstörténetének ilyenfajta
megjelenítése. Korunk embere fél és menekül a szenvedés és a halál valósága,
de még annak tudata elől is. A szenvedő vagy haldokló családtagot elűzi, távol
tartja a családi otthontól. Vélhetően azért, mert azt hiszi, hogy amit nem lát,
amiről nem tud, az nem is létezik. Nem hisszük, hogy valaki azt akarná állítani
- akár a film rendezője vagy akár a film nézői közül azok, akik elfogadják a
szenvedéstörténet ilyenfajta ábrázolását -, hogy Jézus szenvedése így történt.
De azt nyugodtan mondhatjuk, hogy az evangéliumi beszámolók alapján hitelesnek,
reálisnak, valószerűnek tűnik a passió filmbeli megjelenítése. Jézus szenvedése
és kereszthalála így is történhetett.
A szenvedés ilyen mértékű ábrázolása újra és újra arcul üti az embert, és nem
engedi, hogy elhessegesse magától a brutalitás és a szenvedés valós problémáját,
amely ma is körülvesz bennünket a mindennapi életben. A rendező ezzel is emlékeztet
bennünket arra, hogy Jézus minden szenvedővel azonosította magát; vagyis minden
emberi szenvedésben az ő szenvedése ismétlődik, ő maga az, aki szenved minden
egyes emberben. A szenvedés provokatívan tartós megjelenítése a filmvásznon
értelmezésünk szerint ezt a célt szolgálja. Vagyis nevelő, vagy vallásos terminológiával
élve: evangelizáló szándéka van.
Sajátos ábrázolási módnak tekinthető a Gonosz egész filmen végighúzódó megjelenítése.
Már az első filmkockáktól kezdődően jelen van, s végig Jézussal küzd. Ellentmondása,
örökös kísértése, állandó jelenléte nagyszerű érzékeltetése annak a küzdelemnek,
amelyet Jézushoz hasonlóan minden embernek, a hívő embernek különös módon is,
naponta meg kell vívnia. Ez a szembenállás még tovább fokozódik a filmben, amikor
a keresztúton Jézus egyre közeledik a végső pillanathoz, a keresztre feszítéshez,
s már nemcsak a Sátán vonul vele, hogy eltántorítsa küldetésétől, hanem a másik
oldalon a tömegben Mária is ott halad vele, aki Isten alázatos és készséges
szolgálója.
A filmben sikerült jól hangsúlyozni az evangéliumok azon üzenetét is, mely szerint
itt többről van szó, mint csupán egy átlagos emberi szenvedésről. Az Isten Fiának
kereszthalála, de még inkább a halálát követő feltámadása új időszak kezdete
az egész emberiség számára. Az Isten Fiának kereszthalála kellett a bűntől való
megszabaduláshoz. Ebből a felismerésből következik az a teológiai igazság,
hogy Jézusnak, az Isten Fiának elítélése minden ember bűnének a következménye,
így halála és feltámadása is minden ember számára az üdvösség forrása. Ezért
szerepel a filmben a keresztre feszítés pillanataiban az utolsó vacsora eseményére
való visszautalás, amelyben Jézus a maga önfeláldozásának célját és értelmét
a minden embert megváltani akaró szeretetével magyarázza meg (értetek és
mindenkiért, a bűnök bocsánatára).
Nem lehet tehát csupán egyetlen embert, népet vagy vallási közösséget felelőssé
tenni Jézus elítéléséért. Ő minden ember bűne miatt szenvedett és halt meg.
Halálában legyőzte a bűnt, és feltámadásában győzelmet aratott a halál felett,
minden ember javára és örök időkre.