RAINER M. JÁNOS: Szimbolikus sír Párizsban

Emlékhely Nagy Imre és társai tiszteletére

A Père Lachaise temető (nevét François de La Chaise jezsuita atyáról, XIV. Lajos gyóntatójáról kapta) Párizs legnagyobb és leghíresebb temetője. 1804-ben, a napóleoni városrendezés idején alakították ki a többi párizsi nagy temetővel egy időben. A francia politikai, tudományos és kulturális élet kiemelkedő alakjai nyugszanak itt, [...] Sokuk földi maradványait utólag helyezték ide.
Kevesen tudják, hogy 1988 óta a híres párizsi temető egy kiemelkedő jelentőségű magyar emlékhelyet is őriz. 1988. június 16-án avatták fel itt Nagy Imre és társai szimbolikus sírját.

Itthon: jeltelen sír

Az 1958. június 16-án kivégzett Nagy Imre és társai holttestét - éppen Nagy első miniszterelnöksége alatt hozott rendelkezés alapján - nem adták ki a hozzátartozóknak, hanem jeltelen sírokba temették a budapesti Új Köztemető 301-es parcellájában. Ez akkor már jó tízéves gyakorlat volt: a politikai okokból kivégzettek földi maradványait nem részesítették végtisztességben, nehogy sírjaik kultuszhelyekké, az ellenállás szimbolikus tereivé változzanak. A levert forradalom utáni megtorlás áldozataival is ez történt. [...]
1982-ben a Magyarok Világszövetsége felhívással fordult "a világ magyarjaihoz", hogy kutassák fel világszerte a magyar sírokat, ápolják és gondozzák azokat. A párizsi emigráns Irodalmi Újság 1982/4. számában szerkesztőségi cikkben reagált a felhívásra: "Otthon talán nincsenek olyan magyarok [...], akiknek sírjait még fel kell kutatni ahhoz, hogy el lehessen helyezni rajtuk a kegyelet virágait? Hol van Nagy Imre, Maléter Pál, Losonczy Géza, Szilágyi József, Gimes Miklós, hol van az 56-os forradalom után kivégzett több ezer fiatal és nem fiatal magyar sírja?"
A cikk írója, Méray Tibor akkor már húsz éve szerkesztette (eleinte Enczi Endrével közösen, később egyedül) a forradalom után Londonba "menekült", az 1960-as évek elején Párizsba költözött folyóiratot. [...] A párizsi szimbolikus sír Méray ötlete volt, és végig ő volt a megvalósítás motorja.
A Nagy Imre-per negyedszázados évfordulója (1983) jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a temetetlen halottak ügye megjelenjen a nyilvánosságban. Először a magyar nyelvű sajtóban. A 301-es parcella állapotát ugyancsak az Irodalmi Újságban írta le 1983-ban Vásárhelyi Miklós: "A talaj csupa láthatatlan, gazzal benőtt lyuk, üreg, s egy-egy beomlott gödör mélyén nyugszanak az 1956-os forradalom kivégzett mártírjai." A hazai demokratikus ellenzék Hírmondó című orgánumában Krassó György egy interjúban ugyancsak részletesen szólt az ügyről. A Beszélő című szamizdat folyóirat szerkesztői 1956-tal kapcsolatban hat "elvárható" ponttal fordultak a kormányhoz. Ezek közül az első a kivégzettek eltemetésére vonatkozott. 1986-ban világszerte megemlékeztek a forradalom 30. évfordulójáról. A 301-es parcella 1956 magyarországi hivatalos emlékezetének valóságos emblémájává vált: a nagy nyugati tévétársaságok évfordulós összeállításainak színterévé, világlapok címlapfotójává.
Méray Tibor az Emberi Jogok Magyar Ligája által 1986 októberében, a francia szenátus épületében rendezett emlékülésen javasolta, hogy a Liga vásároljon egy sírt a párizsi Père Lachaise temetőben Nagy Imrének és a forradalom minden kivégzettjének. "Ez a sír addig létezzék és váljék zarándokhellyé, amíg Nagy Imre és a forradalom minden halottja Magyarországon nem részesül nyilvános sírhelyben és tisztes temetésben" - mondotta befejezésül Méray. A sírhelyet az akkori párizsi polgármester, Jacques Chirac javaslatára a párizsi városi tanács ingyen bocsátotta a Liga rendelkezésére. Az emlékmű felállítására a magyar emigráció közadakozást indított. A tervezéssel a szervező bizottság Rajk Lászlót, a hazai politikai ellenzék egyik vezető személyiségét bízta meg, az emlékművet Nagy Ernő giromagnyi vállalkozó, az Irodalmi Újság kiadója és csapata építette fel. [...]

1988: az emlékmű

Az emlékmű felállítását 1988. június 16-ra, Nagy Imréék kivégzésének 30. évfordulójára időzítették. Védnöki testület alakult Fejtő Ferenc történész, a párizsi demokratikus magyar emigráció doyenje vezetésével. A szimbolikus sír ügye váratlanul hatalmas visszhangot keltett világszerte. A védnöki testületben szerepet vállalt 27 Nobel-díjas (köztük Saul Bellow, Joseph Brodsky, Desmond Tutu, Elie Wiesel), tucatnyi európai parlamenti képviselő, Mario Soares portugál köztársasági elnök, Alain Poher, a francia szenátus elnöke, két volt francia kormányfő (Raymond Barre és Laurent Fabius), olyan neves írók, tudósok és művészek, mint Eugene Ionesco, Danilo Kiš, Yves Montand és Paul Ricoeur. Nem hiányoztak a magyar és kelet-európai ellenzékiek és emigránsok sem[...] Az avatási ünnepségre több száz fő jelenlétében került sor. Méray Tibor bevezetője után az ünnepséget Fejtő Ferenc nyitotta meg, majd két személyes üzenet hangzott el: Simone Veiltől, az Európai Parlament liberális demokrata képviselőcsoportjának vezetőjétől - és Ronald Reagan amerikai elnöktől. Gilles Martinet a francia, Claudio Martelli az olasz szocialista párt, Pietro Fassino az Olasz Kommunista Párt nevében mondott beszédet. A Budapestről érkező Vásárhelyi Miklós egyszerre szólt a per egykori vádlottjaként és az 1988 tavaszán Budapesten megalakult Történelmi Igazságtétel Bizottság elnökeként. [...] A szimbolikus sír a 20. század végének stílusában viharban megrongált, tört hajóhoz hasonlít, amelynek félbetörött kopjafa-árbocáról az 1956-os lyuk mentén kettéhasadt, bronzból öntött magyar zászló lóg. A hajó testét egy háromszínű (piros-fehér-zöld) gránit-, illetve egy fekete márványtömb szimbolizálja. Az előbbin magyarul, az utóbbin franciául olvasható: "Legyen ez a francia föld jelképes sírhelye Nagy Imrének, Losonczy Gézának, Maléter Pálnak, Szilágyi Józsefnek Gimes Miklósnak és az 1956-os magyar forradalom minden kivégzettjének, akiknek saját hazájukban nincs sírjuk." Az emlékművön elhelyezték Beck András Nagy Imrét ábrázoló domborművét is.

A rendszerváltás része

Azt még 1988. június 16-án sem lehetett előre látni, hogy pontosan egy év múltán Nagy Imrének és mártírtársainak hazájukban is lesz sírjuk, azt pedig még kevésbé, hogy 1989. június 16-i budapesti újratemetésük a magyar demokratikus átmenet lélektani-politikai fordulópontjaként vonul be a történelembe.
A Père Lachaise-i ünnepséggel egy időben Budapest utcáin még rohamrendőrök verték szét a Nagy Imre-per évfordulójára emlékező ellenzéki tüntetést. De a párizsi szimbolikus sír felavatása, az esemény világvisszhangja elkerülhetetlenné tette a magyar vezetés számára, hogy szembenézzen azzal a kérdéssel, amely mintegy szimbolizálta a Kádár-rendszer születését: 1956-tal. A demokratikus magyar politikai emigráció pedig a párizsi emlékmű felállításával mintegy megkoronázta több mint három évtizedes emlékőrző munkáját - egyszersmind lökést adott a hazai rendszerváltó folyamatnak.

Vissza a tartalomjegyzékhez