SERES ISTVÁN: Rákóczi Rodostója

Az 1716-18. évi török háborút követően a szultán Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül II. Rákóczi Ferenc és kísérete számára. A magyaroknak a város keleti részén, az örmény negyedben béreltek 24 házat. A tengerpartról felfelé vezető keskeny kis utca a mai napig a Magyar utca elnevezést viseli. Itt áll a fejedelem egykori ebédlőháza, a mai Rákóczi Múzeum, amit a helybéliek leginkább csak Magyar Múzeumként emlegetnek. Ebben az utcában volt Rákóczi háromszintes lakóháza, kápolnája, Mikes Kelemen háza, a bujdosók sütő- és mosóháza, de itt voltak elszállásolva a "magyar király" (ahogy Rákóczit nevezték) biztonságára ügyelő janicsárszázad tagjai is. Az utcában található házak egyikét-másikát Csáky Mihály és Forgách Simon tábornokok lakóházainak tartják. Az 1722. évi pestisjárvány után a török városnegyedben lakó Bercsényi Miklós is a Magyar utca közelébe költözött át háznépével.
II. Rákóczi Ferencet, végakarata szerint, az isztambuli Galata negyedben helyezték végtisztességre, édesanyja, Zrínyi Ilona hamvai mellé, de kíséretének legtöbb tagja Rodostóban lett eltemetve. Bercsényi Miklós, Esterházy Antal tábornok és Szarvaskendi Sibrik Miklós udvarmester a rodostói Panajia görög templomban nyugodtak a hazahozatalukig. A többiek - köztük Mikes Kelemen - azonban elfeledve, jeltelen sírban nyugszanak. A rodostói magyarok eleinte a görög és örmény temetőkben lettek eltemetve, többnyire attól függően, hogy melyik vallás tagjaival kerültek rokoni kapcsolatba. Évekkel az első bujdosók halálát követően kezdtek a fejedelem egykori kertjébe temetkezni. A rodostói anyakönyv ezt a temetőt eleinte a "magyarok kertjében levő temető", majd "magyarok temetője" s legvégül "katolikus temető" néven említi.

A fejedelem halála után

Rákóczi halála után az idősebbik fia, József vette át az emigráció vezetését. Bár a fiatal herceg még 1738 őszén elhunyt a Duna menti Csernavodában, kíséretének francia, magyar és olasz tagjai ugyancsak Rodostóban telepedtek le, akárcsak a hozzá átpártolt császári katonaszökevények egy része.
A fejedelemmel érkező bujdosó kurucok kihalása után, az 1740-es évektől már fokozatosan az újonnan jött emigránsok és azok leszármazottjai alkották a magyar közösséget. Mivel számukhoz képest aránytalanul kicsi volt a magyar nők száma, a bujdosók a Rodostóban és környékén élő görög, örmény lakosságból, valamint az itteni keresztény szírek és a két Rákóczi kíséretében ide érkezett franciák és olaszok közül választottak párt maguknak.
Mikes Kelemen 1761. október 2-án bekövetkezett halálával II. Rákóczi Ferenc utolsó kísérője távozott el az élők sorából. Az elkövetkező két évtizedben azok a bujdosók is kihaltak, akik Rákóczi József sikertelen betörési kísérletét követően telepedtek meg Rodostóban. Utoljára Mikes Törökországi leveleinek a hazajuttatója, a matuzsálemi kort megélt egykori gályarab, a magyarul élete végéig tökéletesen beszélő Horvát István hunyt el 1799-ben, állítólag 120 éves (!) korában. Ő volt az utolsó, még Magyarországon született rodostói emigráns. A bujdosók leszármazottjai azonban még sokáig éltek Törökországban, az utolsó magyar nevű rodostói lakos, a 94 évet megélt Kőszeghy Cecília pedig 1888-ban hunyt el.

Ereklyék, dokumentumok

A bujdosóktól visszamaradt ereklyéket, dokumentumokat sokáig a bujdosók leszármazottjai őrizték. Ma már azonban hiába is keresnénk ezeket, a helyi öregek egybehangzó állítása szerint ugyanis az egyre nagyobb számban ide érkező magyar kutatók mindent magukkal vittek. Így pl. Thallóczy Lajos az egyik emigráns kuruc felirattal ellátott pipáját, Szádeczky Lajos pedig Rákóczi ivópoharát hozta magával Magyarországra. A bujdosók emlékét az európai országok konzuli tisztségeit betöltő, és az eredetét Bercsényi egykori udvaroncától, Kőszeghy Jánostól vevő rodostói Kőszeghy család tagjai, majd a részben Kőszeghy-leszármazott Aslanok ápolták leginkább. Rákóczi csorgókútját Kőszeghy Gergely állíttatta helyre és látta el felirattal, a bujdosók hamvainak a hazahozatalában pedig a rodostói magyar konzul, Aslan Péter működött közre. Külön érdemes megemlékezni a katolikus templom olasz plébánosairól. Francesco Randozzo atya a hamvak hazahozatalánál és a rodostói magyar házak feltérképezésénél szerzett elévülhetetlen érdemeket, Padre Giuseppe Berni pedig Rákócziék rodostói életét bemutató ékes olasz nyelvű beszédével köszöntötte a magyar kormány 1933. október 24-én Rodostóba érkező küldöttségét.
 A magyar közvéleményt már Mikes Törökországi leveleinek az 1786 körüli hazajuttatása, majd azok első, 1794. évi kiadását követően élénken foglalkoztatta Rodostó, és az oda menekült magyarok emléke. Először az 1849 után török földre menekült egykori honvédek keresték fel a várost, 1862-ben pedig már hivatalos magyar kutatócsoport is érkezett Rodostóba, Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold és Kubinyi Ferenc akadémikusok részvételével. A későbbiekben egyre-másra érkeztek a magyar kutatók: Thallóczy Lajos, Thaly Kálmán, Edvi Illés Aladár, Szádeczky Lajos stb. Ők többnyire Törökországban időző honfitársaik, köztük a ’49-es emigránsból lett isztambuli antikvárius és könyvgyűjtő, Szilágyi Dániel, a turkológus Vámbéry Ármin és tanítványa, Kúnos Ignác segítségével igyekeztek feltárni a rodostói bujdosók életét. 1906-ban megvalósult Thaly Kálmán évek óta dédelgetett álma is, az emigránsok, köztük II. Rákóczi Ferenc hamvait hazaszállíthatták Magyarországra. (Megkezdődött a Rákócziemigráció történelmének feltárása is.) Egy évvel később pedig a magyar-török államközi egyezmény értelmében Karácson Imre, a győri kisszeminárium igazgatója engedélyt kapott, hogy feltárja az isztambuli levéltárak magyar vonatkozású adatait. Karácson négyévi kitartó munkájának köszönhetően, 1911-ben napvilágot látott a Rákóczi-emigráció török okmányai. 1717-1803 c. kötete, amely 174, Karácson által letisztázott és saját kezű jegyzeteivel ellátott eredeti irat fordítását tartalmazza.
Rodostóban és környékén ma is több néphagyomány őrzi a magyarok emlékét. A Magyar Múzeum mellett ismert a "Magyar utca" és a "Magyar csorgó" neve, a közeli Biyikali faluban sokáig mutogattak egy követ, amelyről állítólag Rákóczi szállt fel a lovára, Hayrabolu város határában pedig a "Magyarok tanyája" nevű határrészről mesélik, hogy a szultán ajándékozta a magyaroknak. A környék lakossága az átlagostól elütő színű teheneket a mai napig "magyar tehenek"-nek, a nagytestű lovakat pedig "magyar katonák"-nak nevezi!
A bujdosók emlékét sokáig őrző görög és örmény lakosok az anyaországokban, illetve Isztambulban telepedtek le, a rodostói "Magyar utca" utólag ide költözött török lakói pedig csak a gyermekkorukban itt élt öregek elbeszéléseiből tudnak a "magyar király" itteni életéről. Mára Rákóczi és kísérete emlékét a helyi magyar konzulátus és az ide utazó nyaralóvendégek által is sűrűn látogatott múzeum ápolja.

Vissza a tartalomjegyzékhez