"A haza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt!"
Az 1949-ben meghirdetett
ötéves terv (1950-54) költségeinek - legalább részbeni - fedezésére a kormány
1949-től 1955-ig államkölcsönöket (ötéves tervkölcsönt és békekölcsönöket) bocsátott
ki.
A minisztertanács az ötéves terv megindításakor, 1949 októberében bocsátott
ki 750 millió forint értékben tervkölcsönt, ötéves futamidőre. Ezt követően
hat ízben fordult felhívással a kormány "Magyarország dolgozó népéhez",
hogy az ötéves terv beruházásainak (túl)teljesítéséhez, a "szocialista
építőmunka meggyorsításához" járuljon hozzá megtakarított forintjaival.
1950. szeptember 28-tól 1955. szeptember 27-ig minden év szeptember- októberében
sor került a békekölcsönnek nevezett államkölcsönkötvények kibocsátására. A
kölcsönnel kapcsolatos teendők - jegyzés, nyilvántartás, jegyzett kölcsönösszeg
beszedése, kölcsönök visszafizetése, sorsolás lebonyolítása - az Országos Takarékpénztárra
hárultak.
A kötvények lehettek kamatozó vagy nyereménykötvények, a harmadik békekölcsönt
és az azt követőeket már csak ez utóbbi típusban bocsátották ki.
A kamatozó kölcsönök után a kincstár a visszafizetés időpontjáig évi 5%-os kamatot
fizetett. A nyereménykötvények félévente tartott nyereménysorsoláson vettek
részt, ahol 200 forinttól 100 ezer forintig terjedő nyereményeket húztak ki.
A nyereménnyel ki nem sorsolt kötvények a kibocsátáskor meghatározott visszafizetési
idő - azaz 10, 15 vagy 20 év - alatt névértékben kerültek visszafizetésre.
A bemutatóra szóló kötvényeket általában 100 Ft névértékű alapcímletekben bocsátották
ki, de forgalomba hoztak 200 és 500 Ft névértékű összevont kötvényeket, továbbá
50, illetve 25 forintos fél-, illetve negyedkötvényeket az időközi elszámolásra.
A kölcsönösszeget
a lakosság készpénzzel vagy jövedelméből részlettörlesztésssel jegyezhette.
A készpénzjegyzések lebonyolítása a helyi tanácsok feladatkörébe tartozott,
a munka- viszonyban álló dolgozóktól, kisipari szövetkezetek tagjaitól (és a
nyugdíjasoktól) a munkáltató 10 hónap alatt vonta le a jegyzett összeget.
A jegyzés formálisan
önkéntes alapon történt, de mindenkitől elvárták, hogy jövedelméhez mérten jegyezzen.
A meggyőzésnek, propagandának változatos eszközeit használták fel. Előfordult,
hogy egy-egy vállalatnál hangosbemondón felolvasták a dolgozók névsorát, havi
keresetük összegét, és javaslatot tettek a jegyzés összegére. Másokat népnevelők
világosították fel arról, hogy a jegyzés "hazafias kötelesség", amely
"hazánk erősödését, békénk védelmét szolgálja".
A negyedik, ötödik,
hatodik békekölcsönt közvetlenül az életszínvonal emelésére szolgáló beruházások
- könnyűipar, élelmiszeripar és mezőgazdaság - fejlesztésére bocsátották ki,
s az önérdekeltség növelésére a tanácsok által összegyűjtött jegyzések 25, majd
50%-ával az adott település rendelkezhetett, fordíthatta azt szociális vagy
kulturális célokra.
A lakosságtól származó
bevételeknek általában egynegyede az államkölcsönökből folyt be, a hét év alatt
mintegy 7 milliárd Ft-ot jegyeztek az emberek "a haza javára".
Ne hallgass az ellenségre!
A kölcsönkötvényeket
Pesten kisorsolták,
Új jegyzésben vesz most részt
Egész Magyarország.
Ki hazáját szereti,
Új kölcsönt jegyez ma,
Készíti forintjait
Minden dolgos gazda
De nem nyugszik a kulák,
Súg-búg az ellenség,
Kendnek is, az országnak is,
Okozná ma vesztét. [...]
Pénzünkből csizma, ruha,
Kombájn, traktor készül,
Pénzünkből, mit jegyzünk, gyár
És iskola épül. [...]
Pénzünkből gyarapodjék,
Épüljön az ország,
Köszöntsön be minden házba
Öröm és boldogság.
Ki hazáját szereti,
Új kölcsönt jegyez ma,
Készítse forintjait
Minden dolgos gazda!
(G. M.)