Az ÁVH

1945-ben a Budapesti Rendőr-főkapitányság keretében jött létre a Politikai Rendészeti Osztály, Péter Gábor vezetésével. Ez volt az ÁVH legkorábbi intézménye, az első egységes állambiztonsági szervezet. Célja a háborús bűnösök felkutatása, előállítása. Ezt a szervezetet az 1946 októberében kiadott 533.900/1946. sz. belügyminiszteri rendelet Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) néven a belügyminiszter közvetlen felügyelete alá helyezte. Az ÁVO-n 13 alosztály látta el a hírszerzéssel, elhárítással, a politikai pártok, egyházak, társadalmi egyesületek, a magyar emigráció figyelésével kapcsolatos feladatokat. Ekkor kezdtek kiépülni az államvédelmi osztályok a vármegyeszékhelyeken működő kapitányságokon és az egyes nagyobb forgalmú kapitányságokon. Habár az ÁVO rendeletileg előírt feladatköre elsősorban a demokratikus államrend védelméről szóló 1946. évi VII. tc-be ütköző, valamint a háborús és népellenes bűncselekmények felderítése, az államrendészeti vonatkozású bel- és külföldi adatok gyűjtése és nyilvántartása volt, a szerv működésének kezdete óta adatokat gyűjtött a koalíciós pártok vezető politikusaira, lehallgatta a kommunisták politikai ellenfeleinek telefonját stb.
Kádár János belügyminiszterré történt kinevezését követően, 1948. szeptember 10-i hatállyal a szerv önállósodásának újabb fontos lépéseként a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága néven, kiszélesített hatáskörrel a BM közvetlen alárendeltségébe került. Az ÁVH hatáskörébe kerültek ekkor az Államrendőrség határrendészeti, folyamrendészeti és légi közlekedési rendészeti hatóságai, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH), az útlevelek kiállításának joga is.
A Belügyminisztériumtól is szervezetileg függetlenített, közvetlenül a minisztertanácsnak alárendelt Államvédelmi Hatóságot az 1949. december 28-án megjelent 4.353/1949. MT. sz. rendelet hozta létre. Az új szervezetbe olvadt bele az 1945-től előbb HM Katonapolitikai Osztály, majd HM Katonapolitikai Főcsoportfőnökség néven működő, szervezetileg önálló katonai elhárítás és a Honvéd Határőrség. A totális ellenőrzést biztosítani kívánó szervezet szigorúan hierarchikus rendbe szervezett, alárendelt egységei és kiterjedt ügynökhálózata az ország egész területét "lefedte".
A szervezet létrehozásakor az MDP KV Titkárságának ülésén "státusát" úgy határozták meg, hogy az "ÁVH egy speciális szerv, a KV szerve", gyakorlatilag azonban a szervezet közvetlen irányítását és felügyeletét Rákosi Mátyás, illetve a pártvezetés legszűkebb köréhez tartozók látták el.
Az 1953. júniusi moszkvai konzultáció idején a törvénysértések felszámolásának igényével indokolta Berija a Belügyminisztérium és az ÁVH egyesítésének szükségességét. Az egységes Belügyminisztérium létrehozása s az önkényeskedések felszámolása tehát éppúgy szovjet ösztönzésre és részben szovjet minta alapján történt, mint a törvénysértések korábbi gyakorlata. A minisztertanács 1953. július 17-i ülésén hatálytalanította a minisztertanács 4.353/1949. sz. rendeletét és 500/6/1953. sz. határozatával előírta az ÁVH mint önálló szerv megszüntetését és a BM-mel történő összevonását. A határozat nem került nyilvánosságra, a döntés titokban tartása így különféle félreértéseket okozott, még az államapparátuson belül is. A zavarhoz feltehetően az is hozzájárult, hogy bár az ÁVH szervezeti önállóságát formálisan valóban felszámolták, az államvédelmi rendfokozatok mindvégig használatban maradtak, s az államvédelmi osztályok különállása az egységes Belügyminisztériumon belül is szembetűnő volt. Ez magyarázhatta azt a tényt, hogy Nagy Imre 1956. október 28-án rádióbeszédében annak az Államvédelmi Hatóságnak a feloszlatására tett ígéretet, amely három évvel korábban, de jure, éppen az ő miniszterelnöksége idején szűnt meg működni.

(B. M.)

Vissza a tartalomjegyzékhez