Az ÁVH
1945-ben a Budapesti Rendőr-főkapitányság
keretében jött létre a Politikai Rendészeti Osztály, Péter Gábor vezetésével.
Ez volt az ÁVH legkorábbi intézménye, az első egységes állambiztonsági szervezet.
Célja a háborús bűnösök felkutatása, előállítása. Ezt a szervezetet az 1946
októberében kiadott 533.900/1946. sz. belügyminiszteri rendelet Magyar Államrendőrség
Államvédelmi Osztálya (ÁVO) néven a belügyminiszter közvetlen felügyelete alá
helyezte. Az ÁVO-n 13 alosztály látta el a hírszerzéssel, elhárítással, a politikai
pártok, egyházak, társadalmi egyesületek, a magyar emigráció figyelésével kapcsolatos
feladatokat. Ekkor kezdtek kiépülni az államvédelmi osztályok a vármegyeszékhelyeken
működő kapitányságokon és az egyes nagyobb forgalmú kapitányságokon. Habár az
ÁVO rendeletileg előírt feladatköre elsősorban a demokratikus államrend védelméről
szóló 1946. évi VII. tc-be ütköző, valamint a háborús és népellenes bűncselekmények
felderítése, az államrendészeti vonatkozású bel- és külföldi adatok gyűjtése
és nyilvántartása volt, a szerv működésének kezdete óta adatokat gyűjtött a
koalíciós pártok vezető politikusaira, lehallgatta a kommunisták politikai ellenfeleinek
telefonját stb.
Kádár János belügyminiszterré
történt kinevezését követően, 1948. szeptember 10-i hatállyal a szerv önállósodásának
újabb fontos lépéseként a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága néven, kiszélesített
hatáskörrel a BM közvetlen alárendeltségébe került. Az ÁVH hatáskörébe kerültek
ekkor az Államrendőrség határrendészeti, folyamrendészeti és légi közlekedési
rendészeti hatóságai, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH),
az útlevelek kiállításának joga is.
A Belügyminisztériumtól
is szervezetileg függetlenített, közvetlenül a minisztertanácsnak alárendelt
Államvédelmi Hatóságot az 1949. december 28-án megjelent 4.353/1949. MT. sz.
rendelet hozta létre. Az új szervezetbe olvadt bele az 1945-től előbb HM Katonapolitikai
Osztály, majd HM Katonapolitikai Főcsoportfőnökség néven működő, szervezetileg
önálló katonai elhárítás és a Honvéd Határőrség. A totális ellenőrzést biztosítani
kívánó szervezet szigorúan hierarchikus rendbe szervezett, alárendelt egységei
és kiterjedt ügynökhálózata az ország egész területét "lefedte".
A szervezet létrehozásakor
az MDP KV Titkárságának ülésén "státusát" úgy határozták meg, hogy
az "ÁVH egy speciális szerv, a KV szerve", gyakorlatilag azonban a
szervezet közvetlen irányítását és felügyeletét Rákosi Mátyás, illetve a pártvezetés
legszűkebb köréhez tartozók látták el.
Az 1953. júniusi moszkvai
konzultáció idején a törvénysértések felszámolásának igényével indokolta Berija
a Belügyminisztérium és az ÁVH egyesítésének szükségességét. Az egységes Belügyminisztérium
létrehozása s az önkényeskedések felszámolása tehát éppúgy szovjet ösztönzésre
és részben szovjet minta alapján történt, mint a törvénysértések korábbi gyakorlata.
A minisztertanács 1953. július 17-i ülésén hatálytalanította a minisztertanács
4.353/1949. sz. rendeletét és 500/6/1953. sz. határozatával előírta az ÁVH mint
önálló szerv megszüntetését és a BM-mel történő összevonását. A határozat nem
került nyilvánosságra, a döntés titokban tartása így különféle félreértéseket
okozott, még az államapparátuson belül is. A zavarhoz feltehetően az is hozzájárult,
hogy bár az ÁVH szervezeti önállóságát formálisan valóban felszámolták, az államvédelmi
rendfokozatok mindvégig használatban maradtak, s az államvédelmi osztályok különállása
az egységes Belügyminisztériumon belül is szembetűnő volt. Ez magyarázhatta
azt a tényt, hogy Nagy Imre 1956. október 28-án rádióbeszédében annak az Államvédelmi
Hatóságnak a feloszlatására tett ígéretet, amely három évvel korábban, de jure,
éppen az ő miniszterelnöksége idején szűnt meg működni.
(B. M.)