SZABÓ Róbert: Volt egyszer egy mérkőzés

A meghívástól a diadalig

A helsinki olimpiai elődöntő mérkőzésén, 1952. július 28-án, Magyarország legjobbjai 6:0 arányban legyőzték a négy évvel korábbi címvédő, Svédország csapatát. A találkozót együtt tekintette meg Stanley Rous, az Angol Labdarúgó-szövetség főtitkára és Barcs Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke is, akiket már húszéves barátság kötött össze. Az angol sportdiplomata, aki régóta szerelmese volt a magyar futballnak, a látottak hatására egy barátságos mérkőzésre hívta meg a magyar csapatot. [...]

A magyar labdarúgók első számú vezetője a meghívás tényét rögtön jelentette hivatali felettesének - egyben országgyűlési képviselőtársának -, Hegyi Gyulának, a minisztertanács mellett működő Országos Testnevelési és Sportbizottság (OTSB) elnökének, aki 1951-től a szovjet mintára központosított magyar sportélet legfőbb állami vezetője volt.*

A hidegháborús politikai és sportéletben rendkívül szokatlan volt "az imperialisták" részéről, hogy egy szovjet befolyás alatt álló országot hívnak barátságos futballmérkőzésre. A magyar válogatott már 1948-49-ig is csak nagyon ritkán, 1949 után azonban már csak tétmérkőzéseken - az olimpián és az Európa Kupa hiatalos meccsein - találkoz(hat)ott nyugati ellenfelekkel. A magyar nemzeti tizenegy a szovjet zónába tartozó országok hasonló válogatottjain kívül csak semleges államok (Svájc és Svédország, Finnország), valamint a legrégibb ellenfél, Ausztria legjobbjaival mérhette össze tudását a zöld gyepen.

Magyarországon az 1950-es évekre a sport elvesztette autonómiáját, teljesen állami irányítás alá került. Mivel a hatalom a sportsikereket belső konszolidációs eszköznek tekintette, ezért a sport támogatására jelentős összegeket áldozott. Ugyanakkor a sport területén is minden döntést magához vont. Ezért nem is meglepő, hogy Stanley Rous meghívásának végleges elfogadásáról nem az OTSB, hanem maga a politikai vezetés döntött.

Az angol futball

A szigetország labdarúgásának vezetői - az angol politikai hagyományokat követve - az 1920-as évektől egészen a világháború végéig elzárkóztak a nemzetközi futballélettől. Kiléptek a FIFA- ból, nem vettek részt az 1930-as évek három világbajnokságán és az olimpiai tornákon sem. Ritkán fogadtak el külföldi meghívásokat, s ha mégis útrakelt a nemzeti tizenegy, a mérkőzések időpontját az Albionban szentnek tekintett ligabajnokság menetrendjéhez igazítva kötötték le. A külföldi meccseket az angol játékosok is afféle kiruccanásnak tekintették, amelyre szakmailag soha nem dívott a felkészülés. [...]

1945 után ismét nyitottak a világ felé, visszatértek a FIFA szervezetébe, 1950-ben részt vettek a brazíliai világbajnokságon. [...]

Látszólag az 1953. őszi dél-amerikai túrán elszenvedett vereségek sem jeleztek veszélyt, sőt az időközben olimpiai bajnokságot nyert magyar válogatott további sikerei sem keltettek aggodalmat. Még az első ünnepi mérkőzés, a FIFA válogatottja elleni 4:4 sem hatott figyelmeztetően. [...]

Az angol nemzeti tizenegy felkészülése a november 25-i mérkőzésre nem különbözött a megszokottól. Külön taktikai felkészítés és edzőtábor - a hagyományok és a bajnoki versenynaptár feszítettsége miatt - szóba sem került. Az angolok 324. válogatott mérkőzése előtt három nappal még bajnoki fordulót rendeztek. [...]

A válogató bizottság 1953. november 19-én kihirdetett angol kezdőcsapata rutinos játékosokból állt, az összeszokottságot helyezték előtérbe.

A magyarok

[...] A két világháború között idehaza erős bajnokságok zajlottak, ahol már sajátos stílus- és iskolateremtő labdarúgók tűntek fel. A klubcsapatok többször is diadalmaskodtak a korszak első nemzetközi kupája, a Közép-európai Kupa (KK) elnyerésére kiírt versenysorozatokban, neves cseh, olasz és osztrák gárdákat utasítva maguk mögé. Az 1930-as években a válogatott bekerült a kor futballelitjébe, legnagyobb nemzetközi sikerét 1938-ban a párizsi világbajnokságon az ezüstérem megszerzésével érte el.

A világháború után a hazai foci helyzete előbb konszolidálódott, majd 1948-tól, a sport teljes rendszerének átszervezésekor, államosították. A kommunista pártvezetés a legjobb játékosokat adminisztratív eszközökkel két csapatba - a Kispestből átkeresztelt Honvédba és az MTK-ba, illetve állandóan változó nevű jogutódjába - koncentrálta. A továbbra is magas színvonalú bajnokságok kitermelték azokat a klasszisokat, akikből szakavatott edzők egy erős nemzeti csapatot alakítottak ki.

Több nemzetközi mérkőzés és szüntelen kísérletezés után kialakult egy olyan csapat, amelynek eredményeire már mindenki felfigyelt. A 4-2-4-es felállást alkalmazó MTK játékrendszerét továbbfejlesztve új elemeket vittek a sportág technikai fejlődésébe. [...]

A magyar válogatott együttes 1950 júniusa óta nem szenvedett vereséget, 1953. november 25-e előtt 24 találkozón volt veretlen, ebből 18 mérkőzés után vonulhattak le győztesen a pályáról, miközben 102 adott góljukra csak 24-gyel válaszoltak 13 nemzet labdarúgóiból álló ellenfeleik. A hároméves veretlenségi sorozat alatt a szövetségi kapitány és segítőtársai 40 játékost próbáltak ki, belőlük alakult ki az a 15-16 futballista alkotta keret, amely bármikor bevethető stábot jelentett a szakvezetés számára. Már az 1952-ben olimpiai bajnokságot nyert együttesben világklasszisok játszottak, a külföldi szakértők különösen a támadófedezet Bozsik és a csatársor teljesítményét értékelték nagyra. (A csapatban öt, mások szerint hat világklasszis játszott.)

A magyar válogatott jó előjelekkel készülődhetett tehát a londoni megmérettetésre. [...]

A margitszigeti edzőtáborból - az előzetes terveknek megfelelően - 1953. november 17-én vonattal indultak el a francia fővárosba. Párizsban két bemutató jellegű edzőmérkőzést vívtak a francia amatőr első osztályban szereplő CO Billancourt és a Malakoff együttesével. November 22-én foglalták el szállásukat Londonban, a Hyde Park és az Oxford Street sarkán fekvő Hotel Cumbarland-ban, ahol később megtartott taktikai értekezleten kijelölték a pályára lépő tizenegyet. Az együttes 11 olimpiai bajnokból állt. Az "aranycsapat"- ahogy a helsinki olimpia óta a külföldi szaksajtó elnevezte őket - az állandó kísérletezések miatt egyébiránt csak harmadik alkalommal lépett fel ebben az összeállításban.

A mérkőzés

1953. november 25-ére az egész világot áthatotta a futballőrület. "Az évszázad mérkőzése" felfokozott érzelmeket váltott ki. Európa szinte valamennyi rádióállomása helyszíni közvetítést adott a Wembley-ből, még a brazíl rádió is tudósítót küldött a meccsre.

A felfokozott izgalom egész Magyarországot áthatotta, a mérkőzés napján Budapesten a mozik kiürültek, az éttermek a rádióközvetítés ígéretével csalogatták vendégeiket. A szurkolók a helyszíni közvetítés meghallgatása érdekében műszakcseréket próbáltak kieszközölni. Mindenki a rádiókészülékek mellett ült, a fővárosi utcák elnéptelenedtek. Az utazókat hangosbemondókon keresztül tájékoztatták a mérkőzés állásáról. A nemzeti tizenegy részére a mérkőzés kezdetéig mintegy nyolcezer támogató táviratot kézbesítettek. Az esemény fontosságát jelezte, hogy a Magyar Rádió még aznap este 20 óra 10 perces kezdettel az egész mérkőzés hangfelvételét újból műsorára tűzte.

Az öltözőkben és a pályára kivonuló mindkét csapaton érződött a feszültség, amikor londoni idő szerint 14 óra 17 perckor a holland játékvezető sípjelére megkezdődött a játék. A Wembley-ben rendezett mérkőzés minden mozzanatáról sokat írtak. Egyöntetű vélemény szerint a kiváló magyar taktika, a csatárok állandó helyzetváltoztatása, Hidegkuti játéka a hátravont középcsatár posztján, Bozsiknak a támadásvezetésben betöltött felül- múlhatatlan teljesítménye, a szélsők helycseréi és a védelmet kisegítő gyakori hátrafutásai mind-mind hozzájárultak a sikerhez. A magyar csapat a futball őshazájában mutatta be a sportág új játékstílusát. A mérkőzés mérföldkőnek számított a sportág fejlődésének történetében. (Az eredeti filmfelvételt az 1960-as években a Német Szövetségi Köztársaságban sportági oktatófilmként használták.)

A vesztesek

Anglia nemzeti válogatottja elvesztette a kontinentális csapatokkal szemben 90 éve tartó veretlenségét. A csapat első ízben kapott hat gólt, a közvélemény változást sürgetett. [...] A következő évben lejátszott visszavágón a Népstadionban 7:1 lett a végeredmény, amely mindmáig Anglia futballválogatottjának legsúlyosabb vereségét jelentette. A mítosz megsemmisült, az angol labdarúgás megtépázott tekintélyét csak az 1966. évi világbajnokságon tudta visszaszerezni.

A győztesek

A magyar csapat diadalát már a mérkőzés estéjét követően Kossuth-díjas költők és fűzfapoéták magasztalták. Az őszinte öröm érzését a propaganda rögtön aprópénzre váltotta, november 26-án az újpesti Magyar Pamut sztahanovista munkása kezdeményezésére 6:3-as műszakokat indítottak be.

A magyar válogatott diadalmenetben tért haza Párizs és Bécs érintésével. 1953. december 3-án 9 órakor több tízezer ember várta a Keleti pályaudvarra beérkező szerelvényüket. [...]

Öt nappal később Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke a tizenkét játékosnak és néhány szakvezetőnek a Munka Érdemrendet, Sebes Gusztávnak a Munka Vörös Zászló Érdemrendet adta át. (A politika később is megjutalmazta a találkozón részvevőket: 1993. november 24-én a még életben lévő játékosok Göncz Árpád köztársasági elnöktől a Magyar Köztársasági Érdemrend Közép- és Tisztikeresztje kitüntetést vették át.) A parlament 1943. január 23-i ülésén Nagy Imre miniszterelnök beszédében kijelentette: "Sportnagyhatalom vagyunk!"

A mérkőzés és az ünneplés mámora elfedte az éleződő társadalmi feszültségeket. A sportdiadal alkalmas volt a rendszer felsőbbrendűségének szimbolizálására is, de teret és lehetőséget adott a vesztes háború után mesterségesen el- és lefojtott nemzeti büszkeség újrateremtésére is.

A mérkőzésről készített 18 perces magyar dokumentumfilm évekig a hazai mozik sportfilmhíradóiban szerepelt, többször levetítették a televízióban és a játékosok szervezte közönségtalálkozókon is. A legendás mérkőzés teljes felvételét a magyar lakosság első alkalommal 1996. december 25-én láthatta, amikor a BBC-től ajándékba kapott kópiát az MTV 1 csatornája műsorra tűzte. A magyar válogatott 6:3-as győzelmével a következő évben rendezett világbajnokság első számú esélyese lett. Az 1954-ben folytatódó diadalmenete azonban a döntő mérkőzésen megszakadt. Az okok keresése azóta is tart...

Vissza a tartalomjegyzékhez