MAKAI Ágnes: Magyar rendjeltervek 1848-ban
A História szerkesztőségét több olvasó és szakértő kereste meg az állami és nemzeti jelképek témakörében. Folyóiratunk az év során rendszeresen közöl cikkeket a témakörből, és a következőkben is szívesen ad helyet hasonló témájú írásoknak. Alább a magyar kitüntetések monográfusának rövid írását közöljük egy meg nem valósult rendjeltervről.
Mészáros Lázár hadügyminiszter 1848. október-novemberében vetette papírra az első önálló magyar kitüntetési rendszer tervét. Erről a "katonai és polgári egyének érdemei megjutalmazására alapítandó díszjelről" egy korabeli - ma a Magyar Országos Levéltárban őrzött forrás - az alábbi leírást adta: "Hogy azon férfiak, kik a haza érdekében vagy a katonai vagy pedig a polgári pálján kitűnő hasznos szolgálatot tettek, a nyilvános elismerésnek díszjelével megjutalmaztassanak - az Országos Honvédelmi Bizottmány rendeletéből egy terv készíttetett, miszerint az említett két rend számára egyforma, de az érdemhez képest három fokozatú, s részben pénzbeli illetménnyel öszve kapcsolt díszjel, az az: Nagy-, Közép, és Kis-Kereszt - »Magyar érdem rend« név alatt azon megkülönböztetéssel alakíttassék, hogy a Katonai rend díszjele ‘Vitézségért’ ‘a hálás haza’, a polgári rendé pedig ‘érdemekért’ ‘a hálás haza’ felirattal légyen ellátva."
E sajnos nem túl bőséges leírásból, illetve Mészáros Lázár emlékiratainak bizonyos utalásaiból egy reprezentatív, két tagozatú s ezen belül a hagyományos nagy-, közép- és kiskereszt fokozattal differenciáltan adományozható érdemrendegyüttes képe bontakozik ki, amelynél a katonák vörös, a nem hadi érdemekért elismertek pedig zöld váll-, nyak-, illetve mellszalagon viselték volna rendjeleiket.
A kimagaslóan művelt, széles látókörű Mészáros Lázár, aki a francia utópista szocialisták nézeteivel szimpatizálva, mint a társadalmi folyamatokra érzékenyen figyelő ember, tisztában volt a kitüntetések társadalmi presztízsével, olyan rendjelegyüttest kívánt tervezni, amely külalakját tekintve nem silányabb az európai kortárs díszjeleknél, ugyanakkor elnyerhetőségének feltételrendszere azoknál demokratikusabb. Továbbá - nem utolsó szempont volt ez akkor sem - Mészáros magyar elismerést akart megvalósítani. Természetesnek tartotta, hogy az új rendjeleket magyar felirat ékesítse - abban az időben, amikor a Habsburg Birodalom 1764-ben alapított, igen előkelő lovagrendjének, a "magyar királyi" jelzővel és nemzeti színeinkkel felövezett Szent István-rendnek mind alapszabályai, mind feliratai latin nyelven íródtak! Mészáros érdemrendje lett volna tehát történelmünkben az első magyar feliratokat hordozó rendjelvény.
Ám Mészáros Lázár 1848 őszén készített tervezete ebben a formájában sohasem valósult meg. Katonai tagozatának alapszabályait felhasználták a későbbiekben a Katonai Érdemrend létrehozásakor, amelyet viszont a szabadságharc néhány hónapja alatt csak ideiglenes jelvények formájában adományoztak.
A megtorlás hónapjai, évei során, mialatt a szabadságharc vérbefojtásában jeleskedő Haynau táborszernagy mellére az ifjú Ferenc József a Mária Terézia Katonai Rend nagykeresztjét, majd a magyar királyi Szent István-rend (!) nagykeresztjét tűzte fel, Mészáros rendjele szinte feledésbe merült.
Az 1860-as években a Kossuth-emigráció tagjai csináltatták meg utólagos terv szerint néhány példányát, amelyek ma gyűjteményeink felbecsülhetetlen ritkaságait képezik. Különös érdekességük a magyar nyelvű feliratok mellett, hogy államcímerünk jobb- és baloldali mezője együttesen jelenik meg rajtuk, egyikükön koronával fedve, többségükön viszont korona nélkül.