HORVÁTH Zsolt: Kinizsi, Bástya, Vörös Lobogó

A sportegyesületek államosítása, 1949-51

Az 1953. évi első osztályú labdarúgó-bajnokság élén a Budapesti Vörös Lobogó csapata végzett, megelőzve a Budapesti Honvédot és a Budapesti Vasast. A tabellát böngészve, a tizennégy csapatos első osztály klubnevei között még jó néhány, a mai fülnek ismeretlenül csengő elnevezést találunk: Budapesti Kinizsi SE, Szombathelyi Lokomotív, Sztálin Vasmű Építők. Emellett az is feltűnhet, hogy Bányász - Dorog, Salgótarján - egyesületből kettő, Honvédból szintén kettő - a fővárosi klub mellett a szegedi -, míg Vasas Sportegyesületből összesen három - budapesti, győri, csepeli - található a mezőnyben. De hol szerepelt akkor - például - a Ferencváros, amely, ahogy a klub krónikái büszkén hangoztatják, a mai napig egyszer sem esett ki az első osztályból?

Államosítás, centralizálás

A magyar sportmozgalom nagyarányú átalakítása 1949-ben vette kezdetét. [...] A magántulajdon felszámolása a tradicionális, a korszakban használt kifejezéssel "társadalmi" egyesületek anyagi ellehetetlenülését is magával hozta. A klubok addigi támogatói elvesztették vagyonukat, a vezetőket adminisztratív, erőszakos eszközökkel eltávolították. De ha ez nem így történt volna is, az üzleti vállalkozás elvi alapon volt összeegyeztethetetlen a "dolgozó nép sportmozgalmával", hiszen az az ideológia által sulykolt magasabb erkölcsiség alapján állott. Az államosított sportélet ugyanis többek között alkalmat teremtett a társadalom egészére kiterjedő tömegsportmozgalom bevezetésére is (szemben az elmúlt rendszer részint üzleti alapú, részint az elitre korlátozódó sportjával).

A sport államosítása a sportirányítás centralizálásában is megmutatkozott. Az első központi sporthatóság, az Országos Sporthivatal már 1948. márciusban megalakult. [...]

A még fokozottabb központosítás következő lépése az 1951. évi 2. törvényerejű rendelettel megalakított Országos Testnevelési és Sportbizottság (OTSB) életre hívása volt. Ez a szervezet immáron közvetlenül a minisztertanács felügyelete alá tartozott. A központi akarat végrehajtásának eszközei az OTSB alá rendelt megyei testnevelési és sportbizottságok lettek. Az OTSB élén Hegyi Gyula államtitkár állt; helyettesei a szakszervezeti sport korábbi irányítója, Sebes Gusztáv, aki emellett a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi tisztét is betöltötte, valamint az MDP Sportkollégiumából érkezett Tapolczai Jenő. Az államigazgatási szervezetre azonban - a rendszer működésének megfelelően - továbbra is csak a végrehajtás maradt. A legfontosabb döntések az MDP vezető testületeiben - politikai bizottság, titkárság, szervezőbizottság, sportkollégium - születtek, itt hozták meg azokat a határozatokat, amelyek a sportmozgalom egészét az MDP politikai céljainak megvalósítása, "a szocializmus építése" szolgálatába állították. [...]

Tömegszervezeti alapokon

A sportegyesületek átalakítása a központi irányításéhoz hasonlóan szintén 1948-49-től vett nagyobb lendületet. A szakszervezeti rendszer átszervezésével együtt tömeges méreteket öltött a különböző helyi - önkormányzati és üzemi - klubok összevonása, szakmaközi egyesületek alakítása.

Központi útmutatók alapján, gyakran a budapesti hivatalok kiküldöttei jelenlétében bonyolították le a fúziót kimondó közgyűléseket, amelyek egyúttal alkalmat teremtettek a szükséges politikai tisztogatásokra is. A régi, "reakciós, demokráciaellenes elemekből" álló vezetőségek helyett politikai szempontok szerint összeállított testületek vették át az irányítást. Ezek egyik javasolt típusa, az ún. hetes bizottság összetétele a következő volt: szakmaközi sportfelelős, ifjúsági felelős, nőfelelős, technikaisport-felelős, MHK- (Munkára, Harcra Kész) felelős, propagandista, gazdasági felelős. [...]

1949-től kezdődően mindenkit, akit a sport területén alkalmaztak, az OSH káderosztálya is ellenőrzött. A tömeges egyesülések közepette érkeztek ellenkezésről tanúskodó jegyzőkönyvek is. A központi akarat azonban nem sok mozgásteret hagyott. [...]

A versenysport nagy klubjai: MTK, FTC, UTE

Az átalakítást a legnagyobb klubok sem kerülhették el. A "kapitalista erkölcsöt és kispolgári hagyományokat" őrző, ugyanakkor a minőségi sport terén komoly eredményeket felmutató egyesületeket - az előterjesztések tükrében - a szakszervezetek és az állami szervek minőségi egyesületeivé kívánták átszervezni. Ennek a vezető klubok tekintetében is voltak előzményei.

A kommunista párt már 1948-tól igyekezett saját megbízottaival felváltani a tradicionális csapatok vezetőit. [...]

Az 1949-ben rohamléptekkel kiteljesedő folyamat azonban csak a kezdetet jelentette. A végső cél a sport területén is a teljes centralizáció, a szovjet minta tökéletes lemásolása, és nem utolsósorban a tradíciókkal való szakítás volt.

E központosító szándék szellemében már 1949 nyarán készült olyan előterjesztés, amely a sportélet egészét kizárólag a szakszervezetek alá rendelte volna. Ez az elképzelés szakszervezeti csúcsegyesületi rendszer és ehhez kapcsolódó országos csapathálózat kialakítását javasolta. A tervezet szerint a hagyományos egyesületek közül a Ferencváros - a környék nagyszámú élelmiszer-ipari üzeme miatt, a már korábban létrejött támogatói kapcsolatok folytatásaként - az élelmezési ágazathoz, az örök rivális MTK a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezetéhez, a Kispesti AC az építők szakszervezetéhez, az Újpesti Torna Egylet az Egyesült Izzóval kialakult kapcsolatok miatt a vasasokhoz, a III. Kerületi TVE a dohányipari, az Erzsébeti TC a textiles szakszervezethez került volna. [...]

Kiemelt csapatok

Az MDP Titkársága 1949. november 23-i, a sportmozgalomról szóló határozatával összefüggésben kiadott 52.858/1949 számú honvédelmi miniszteri rendelet a katonai sportegyesületek központi irányítására életre hívta a Honvéd Sportközpontot, majd a Kispest 1949. december 18-i közgyűlésén - reprezentatív központi egyesületként - felvette a Budapesti Honvéd elnevezést.

A Belügyminisztérium sem sokkal maradt le a saját klubhálózat kialakításában: 1950. április 1-jén alakult át a belügyi sportegyesülettel egyesülő UTE Budapesti Dózsává. (A név mezre kerülő "D"-betűjének formája megegyezett a vasfüggönyön inneni Dinamó-egyesületek kezdőbetűjével.) Ezzel együtt létrejött a Belügyi Sportközpont is.

1950 elején a többi régi egyesület - az 1949. nyári tervek szellemében, de azoktól némileg eltérve - is sorra került. Az MTK 1950. február 24-én került szakszervezeti irányítás alá, de az eredetileg javasolt kereskedelmi szakszervezetet ekkorra felváltotta a textilipari dolgozók szakszervezete. A klub elnevezése Budapesti Textilesre változott.

Az örök rivális Ferencváros sem tarthatta meg a nevét, az 1950. február 16-i közgyűlés után, az Élelmezési Dolgozók Országos Szövetsége egyesületeként ÉDOSZ SE néven folytatta működését.

A vasutasklubok szakszervezeti sporttitkárságuk ajánlása nyomán - igaz, ekkor még korántsem egyöntetűen - már 1948-tól Lokomotív néven szerepeltek a bajnokságokban. [...]

Még szinte meg sem száradt a tinta az átalakulási jegyzőkönyveken, a pártvezetés máris kifejezésre juttatta elégedetlenségét az átszervezés eredményességét illetően. A kritika szerint az egyesületek szakszervezeti átvételét "a legtöbb helyen nem követte megfelelő megtisztítás és szervezeti átalakítás". [...] A hibák okát elsősorban a fúziók ellenére még mindig széttagolt szakszervezeti egyesületi rendszerben, illetve a sportolók, különösen a vezetők politikai képzetlenségében látták.

A pártvezetés utasítására a szakszervezeti és a sportmozgalom is több adminisztratív lépést tett, hogy kiküszöböljék a "szocialista sporthoz méltatlan jelenségeket". Összhangban azzal, hogy a rendszer első számú klubjának a Honvédot szánták, továbbá a "fasiszta" FTC-ÉDOSZ gyengítésére a csapat legjobb játékosai közül Kocsist és Budai II Lászlót hatalmi szóval behívták a katonacsapathoz, míg Henni Géza kapust és Deák Ferencet a másik fegyveres testület klubjához, a Dózsához igazolták. (Czibor Zoltán nem akart a kivételezett Honvéd játékosa lenni, ezért felsőfokú tanulmányokba kezdett, egyúttal Csepelre igazolt, majd amikor 1952-ben már nem kerülhette el a sorkatonai szolgálatot, inkább az ÁVH-hoz, azaz a Budapesti Bástyához akart kerülni. Balszerencséjére - visszaemlékezések szerint Farkas Mihály honvédelmi miniszter személyes utasítására - mégis a Honvédhoz vezényelték.) Ugyancsak a klubokhoz kapcsolódó hagyományok megszakításának szándékával magyarázható a <O*>tradicionális egyesületi színek hatalmi szóval történő megváltoztatása, így például a Kispesti AC piros-fekete meze helyett a Honvéd piros-fehérben, az ÉDOSZ az FTC zöld-fehér szerelése helyett fehér-pirosban játszott.

Szovjet tanácsadók

Ezek az intézkedések azonban, együtt a sportirányítás további központosítást jelentő átszervezésével, még mindig nem elégítették ki a sport kérdéseibe is rendszeresen közbeavatkozó pártvezetés igényeit. [...] Két szovjet tanácsadó 1950 tavaszán meg érkezett Budapestre; részvételükkel a sportirányítás különböző testületeiben - MDP Sportkollégium, OSH, SZOT sportosztály - hozzáláttak a sportmozgalom teljes centralizálását célzó tervek kidolgozásához.

A szovjet minta átvétele a központi sportegyesületi rendszer bevezetését jelentette. Az életre hívott tízegynéhány iparági, mezőgazdasági, állami és oktatási sportegyesület lefedte a társadalom egészét, az ágazatok sportközpontjainak vezetése irányította a területi, városi szintek és az ágazatonként azonos nevű helyi sportkörök munkáját is. [...]

A sportegyesületi rendszer nemcsak szerkezetében, elnevezéseiben is a mechanikusan követett szovjet mintát idézte. A kezdeti elképzelések szerint a bányász és vegyipari dolgozók a Szikra SE-ben, a textilipariak és a bőrösök a Vörös Lobogóban, az építőmunkások az Építők SE-ben, a vasutasok, egyéb közlekedésiek és postások a Villám SE-ben, a kereskedelmi, pénzügyi alkalmazottak, vendéglátó-ipariak a Lendületben, a közalkalmazottak, pedagógusok, egészségügyi dolgozók a Vörös Csillag SE-ben, míg a gépállomások, tszcs-k, állami gazdaságok dolgozói a Traktor SE-ben találnak otthonra. A fémipari dolgozók számára megmaradt a megszokott Vasas elnevezés. [...]

A tervezetről, amely megkapta a SZOT Elnöksége elvi támogatását, a döntő szót az MDP KV Szervezőbizottsága mondta ki. Csak ennek jóváhagyása után hozta meg a SZOT a végső határozatát 1951 januárjában. Újabb módosítások után végül a következő szakszervezeti sportegyesületek alakultak meg: Vasas, Bányász (átmenetileg felbukkant a Tárna név is), Vörös Lobogó, Építők, Lokomotív, Előre, Szikra, majd a már korábban tervbe vett Traktor. A kereskedelmi és pénzügyi ágazat klubja végül a Vörös Meteor, a közalkalmazotti egyesület a Petőfi SE elnevezést kapta, míg az ÉDOSZ nevét Kinizsire változtatták. (1944-ben, egy másik szélsőséges politikai kurzus idején a Vasas viselte kényszerűségből ezt a nevet.) A két fegyveres klub és a felsőoktatási Haladás mellé hamarosan felállították az ipari tanulók számára a Munkaerő-tartalékok Hivatala SE-t. Májusban újabb szakszervezeti klubok alakultak, ekkor jött létre az Egészségügyi Dolgozók Sportegyesülete, a Postás SE, továbbá a pedagógus Fáklya SE. Az így kialakított rendszer, amelyben az egyöntetűséget a szigorúan centralizált irányításon túl a központilag kiadott, mindenütt egységes alapszabály is biztosította, többé-kevésbé stabilan fennmaradt 1956-ig. Az átalakulások nyomán lebonyolított közgyűlések a tisztségviselők körében végzett újabb személycserékre is alkalmat teremtettek.

"Alulról jövő kezdeményezés"

Az apparátusok az elhatározott átszervezés során semmit sem bíztak a véletlenre. A központosítást spontán, alulról jövő kezdeményezésként kívánták feltüntetni; azt sugallták, a sportolók maguk kérik, hogy a Szovjetunió gyakorlatát követő egyesületekben sportolhassanak. [...]

"Erős bástya"

A bevezetőben említett klubnevekről tehát kiderült, hogy valójában a hagyományos egyesületeket takarják. (Egyedül a Sztálin Vasmű Építőket kell még feloldanunk: ez a sztálinvárosi, eredetileg dunapentelei, később dunaújvárosi - akkor még épülő - vasmű csapatát jelentette.) A cikk címében szereplő Bástya név azonban, szemben a kezdeti elképzelésekkel, végül nem az építők egyesületének jutott. Az 1950-51 fordulóján véglegesített sportegyesületi rendszer a harmadik fegyveres testület, az ekkor önálló, a minisztertanács közvetlen felügyelete alá tartozott Államvédelmi Hatóság klubjával egészült ki. [...]

Az MTK-ból átalakított Textiles SE élsportolóiból, köztük a megerősített Honvéd egyedüli ellenfelének számító labdarúgócsapatból 1951 februárjában létrehozták a piros-fehér Budapesti Bástyát, amelyik ezen a néven rögtön meg is nyerte a futballbajnokságot. A klub azonban nem bizonyult tartósnak, már 1953 augusztusában - a fenntartó szervezetnek a Belügyminisztérium alá történő újbóli rendelése nyomán - megszüntették, így a labdarúgók Vörös Lobogó néven visszakerültek a textiles szakszervezethez.

Az ÁVH rövid életű csapata előrevetítette a többi, ideológiai-politikai okból átalakított egyesület sorsát. Az 1956-os forradalom napjaiban a Kinizsi visszatért az FTC névhez és hagyományos színeihez; ezt a Kádár-kormány tudomásul vette. Az MTK 1956. december 10-i közgyűlésén szintén a tradicionális elnevezés és kék-fehér színek mellett döntött. A Budapesti Dózsa neve, utalva az előd UTE-ra, Újpestire változott. A végletekig központosított szakszervezeti sportegyesületi rendszert, amely a forradalom következtében szétesett, az új hatalom nem kísérelte meg feléleszteni. A végső szót a SZOT 1956. december 16-i feloszlató határozata mondta ki felettük.

Vissza a tartalomjegyzékhez