FARKAS Ildikó: A labdarúgás kultúrtörténetéből
A szórakozástól a politikáig
A labdarúgás (association football, soccer) a hasonló játékokhoz (kétféle rögbi, amerikai "futball", ausztrál és kanadai foci) képest az egyetlen, ahol csak lábbal lehet a labdához érni. És közülük ez az egyetlen, amely az egész világon elterjedt, mindenhol játsszák. Több mint 140 országban 18 milliónál is több játékost tartanak nyilván. (A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA büszkén állítja, hogy több zászlót tud felmutatni tagállamaitól, mint az ENSZ.)
A nép szórakozása
A labdarúgásról kiderítette a sporttörténeti kutatás, hogy már majdnem kétezer éves: a 2. századi Kínából találtak feljegyzést egy olyan labdajátékról, amelyben a résztvevőknek a lábukkal vezetgetett labdát kellett egy kapuba eljuttatniuk. [ ...]
Az ókori görögök és rómaiak is játszottak hasonlót, bár ott nem volt tiltott a labda kézzel való érintése. (Állítólag 217-ben Britannia provinciában egy falu csapata legyőzte a rómaiak csapatát egy ilyen játékban.)
A középkorban is több helyen (pl. Itáliában a "calcio", Angliában) létezett egy igen durva labdajáték a köznép körében, amelynek gyakorlatilag nem volt szabálya. Leírása 1175-ből, Angliából maradt ránk. Eszerint a londoni ifjak húshagyó kedden egy város melletti térre vonultak, hogy hírhedt labdajátékuknak hódoljanak, amelyet az idősebbek lóhátról néztek. A diákok szakjaik, a többiek szakmájuk szerint alkottak csapatokat. A labdarúgás (maga a "football" szó 1486-ban fordult elő először Angliában) évszázadokon keresztül a nép szórakozását jelentette. Szabályok híján a labdát bárhogyan meg lehetett szerezni és tartani, akármennyien játszhatták (ez néha több száz is lehetett!), akármekkora területen (néha az egész város területén, egymástól akár 4-5 km-re elhelyezett "kapukkal"). Ez persze gyakran vezetett komoly sérülésekhez.
A játék durvasága miatt, valamint hogy az "elvonja az ifjak figyelmét az olyan komoly testedzéstől, mint a hadi tudományok művelése", a futballt már 1304-ben betiltotta II. Edward király. (Majd 1363-ban III. Edward, 1388-ban II. Richárd, 1409-ben IV. Henrik és így tovább, még I. Erzsébet is.) A labdarúgás természetesen túlélt minden tiltást, így I. Jakab 1603-ban alattvalóit már a foci művelésére bátorította.
A csapatsport nagykorúvá válása
A játék 18. századi fejlődése tette aztán lehetővé, hogy Angliában az 1820-as években megalakuljanak az első fociklubok. A labdarúgás bekerült az angol iskolarendszerbe, és ezzel megkezdődött egységesítése és szabályainak rendszerezése. [ ...]
A 19. század közepére tehát a labdarúgás az angol elit középiskolák és college-ok testnevelésének része volt. Az angolok nagy hangsúlyt fektettek a sport és főként a csapatjátékok jellemformáló szerepére. A foci azonban csakhamar ismét kikerült az utcára, és a brit alsóbb rétegek közkedvelt időtöltése lett.
Európában alig néhány évtized leforgása alatt szinte mindenütt megjelent a labdarúgás, elsősorban angol mintát követve, először az iskolákban, majd a munkásegyletekben, városokban. Ugyanúgy alakultak a fociklubok, mint Angliában, és mindenütt létrejött a nemzeti labdarúgó-szövetség is.
A FIFA (Fédération Internationale de Football Association - Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) 1904-ben alakult Párizsban a francia, a belga, a dán, a holland, a spanyol, a svéd és a svájci labdarúgó-szövetség részvételével. Egy év alatt csatlakozott a német, az osztrák és a magyar szövetség. [ ...]
A foci volt az első olimpiai csapatsport, igaz, 1900-ban Párizsban még bemutató szinten, de 1908-ban Londonban már versenyszinten. (Anglia lett az olimpiai bajnok.) Az első világbajnokságot 1930-ban rendezték Uruguayban.
A brit világbirodalommal a labdarúgás mindenhová elkerült a világon. [ ...]
Világméretűvé a futball igazán csak a második világháború után kezdett válni, amiben nem kis szerepet játszott a televíziózás terjedése. Addig főként csak Európában és Dél-Amerikában volt igazán népszerű a foci. Az 1950- 60-as évektől kezdve a labdarúgás meghódította Afrikát és Ázsiát (a Közel-Keletet, majd a Távol-Keletet) is.
A globális kultúra része
A futball világméretű jelentőségét szociológiai tanulmányok egész sora elemzi. A labdarúgócsapatok kiválóan alkalmasak egy-egy közösséggel való azonosulásra, a legkisebb falutól kezdve egészen a nemzetig. Küzdelmük az egész közösségé, és ebben megnyilvánulhatnak a globalizálódó világban egyre inkább elhalványuló különbségek. A foci továbbra is nemzeti, sőt, leginkább az. [ ...]
Futball - amerikai módra
A focirajongók nagy kérdése, vajon az Egyesült Államokban miért nem tudott meghonosodni a labdarúgásnak az a formája, amely már az egész világon elterjedt és népszerű. (Az USA-ban a rögbin alapuló, de annál is keményebb játék, az amerikai futball alakult ki és lett nemzeti sport.) [ ...]
Ahol a labdarúgás politikai ügy: Dél-Amerika
"A foci Latin-Amerikában a politika eszköze, az oligarchák játékszere és a nép szórakozása" - olvasható a latin-amerikai futballt elemző írásokban. Ez az a kontinens ugyanis, ahol a labdarúgás - talán a volt szocialista blokkhoz hasonlóan - nemcsak nemzeti ügy lett, hanem a politikai hatalom is aktívan felhasználta legitimációjához.
A labdarúgást Dél-Amerikában is az angolok terjesztették el. [ ...] Kezdetben kellemes időtöltésnek számított, amatőr labdarúgóklubok szerveződtek, amelyeket templomok, iskolák, de akár vasúttársaságok is szponzoráltak. A volt gyarmati országok azonban hamar felismerték, hogy a sport, és főleg a futball, különösen alkalmas az új nemzeti identitás kifejezésére.
1916-ban. Itt rendezték az első világbajnokságot is (Uruguay, 1930). Itt épült fel a világ legnagyobb stadionja, a 200 ezer néző befogadására alkalmas Maracana Brazíliában.
Az 1920-as évek során a játék és maguk a játékosok is mind professzionálisabbá váltak. Az 1930-as években a foci Dél-Amerikában már üzlet is volt. [ ...]
A labdarúgás sport, üzlet és nemzeti ügy lett. A kormányok is foglalkozni kezdtek a focival ("government futbolismo"), beleavatkoznak a klubok és a nemzeti válogatott, a játékosok életébe, és gyakran kormányszinten döntöttek (döntenek) olyan kérdésekről is, mint pl. mikor játsszák a bajnoki meccseket. A labdarúgás a társadalmi integráció és a nemzeti azonosság kialakulásának és konszolidálásának fontos eszköze lett. A politikai hatalom - minél diktatórikusabb, annál inkább, és ez a helyzet Latin-Amerikában napjainkig aktuális - saját legitimációjához felhasználta a sportsikereket, és éppen ezért tevőlegesen részt is vett (vesz) a sport irányításában. [ ...]