PANDULA ATTILA: Állami kitüntetések a történelemben

I. A kitüntetések világtörténelméből

Már az ókori Egyiptomban ismerték a viselhető kitüntetéseket: a Bibliában arról olvashatunk, hogy a fáraó Józsefet arany lánccal és gyűrűvel tüntette ki. Az ókori görögök szintén ismertek kitüntetéseket.

Ókor: phalerák

A Római Birodalomban már erősen tagolt kitüntetési rendszer létezett, elsősorban katonai téren. A legjellegzetesebb kitüntetések az ún. phalerák voltak. [...]

Középkor: lovagrendek jelvényhasználata

A középkori jelvényhasználat elterjedésében az egyházi lovagrendeknek jutott meghatározó szerep. Ôk látták el a Szentföldre áramló zarándoktömegek védelmét, gondoskodtak sebesültjeikről, betegeikről, szociális intézményeket, ispotályokat tartottak fenn. A rendekhez tartozást ruházat, jelvényviselés hangsúlyozta. (Általában valamilyen keresztet viseltek.)

Az egyházi lovagrendek mintájára egyes uralkodók, fejedelmek és esetenként főurak is világi lovagrendeket alapítottak. E szervezeteknek a fő célja az volt, hogy egy-egy terület nemességét, lovagságát magukhoz "láncolják", a rendtagokat kiemeljék, megkülönböztessék. Többnyire igen exkluzív, kis létszámú csoportok voltak. Különleges rendi szervezettel bírtak, amelyek élén nagymester, rendszerint az adott állam uralkodója állt. A jelvények adományozását rendkáptalan intézte. E rendek jelvényei többnyire szimbolikus állatalakok voltak (bárány, elefánt, sárkány, sündisznó, hattyú), s nyakláncon viselték őket ("láncrendek"). [...]

Kezdetben e rendjelvények még nem valódi kitüntetések, csupán az adott rendközösséghez tartozást jelezték. Egészen a 18. század közepéig egy ember csupán egy rendnek lehetett tagja ("hűség elve"). A kialakuló, elterjedő világi lovagrendek az uralkodók kezében erősen variálható eszközzé váltak a katonai, állami, udvari szolgálatban szerzett érdemek elismerésére.

Különösen a 16. és 17. században (pl. a német fejedelemségekben) terjedtek el egyes sajátos kitüntetésféleségek, az ún. kegyelmi érmek, kegyelmi láncok (más elnevezésekkel díszfillérek, kegyelmi fillérek).

A 17. és 18. században Európa-szerte - egymást akár a részletekben is követve, utánozva - alapítottak rendeket (érdemrendek), elsősorban katonai érdemek jutalmazására. [...]

A 17. századtól kezdődően női rendeket is alapítottak. Kezdetben csak az uralkodóházak, illetve legfelsőbb körök hölgytagjai jótékonysági érdemeinek jelölésére. Ezeknek sajátos - ún. női csokorszalagon - való viselése terjedt el. [...]

Újkor: érdemrendek, emlékérmek

[...] Az elismerésekben a feudális időszakban döntően a (fő)nemesség részesült. A magasabb kitüntetésekkel sokszor jártak kiváltságok, akár rangemelés is.

A 18. század legvégétől azután megjelentek olyan elismerések is - először a vitézségi kitüntetések -, amelyeket az alsóbb társadalmi osztályok képviselői nyerhettek el. Hamarosan általánossá váltak a tömegkitüntetések is, elsősorban különféle emlékérmek, emlékkeresztek, amelyeket egy-egy háború, hadjárat, ütközet valamennyi résztvevője megkapott, rangkülönbségre való tekintet nélkül. Ezek a 18-19. század fordulójától kezdődően, a napóleoni háborúk idején terjedtek el. [...]

A 19. század elejétől további elismerési formák is, így díszjelek is megjelentek. Ilyen a nagy hírnévre emelkedett, 1813-ban lérehozott, mindenki által elnyerhető porosz hadikitüntetés, a Vaskereszt.

Becsületrend, Akadémiai Pálma

1802. május 19-én Napóleon (akkor első konzul) javaslatára hozták létre a francia Becsületrendet. A polgári korszakban ez lett a meghatározó, általánosan követett rendalaptípus. A korábbiakkal ellentétben öt osztályra tagozódott (nagykereszt, nagytiszti kereszt, parancsnoki kereszt, tisztikereszt, lovagkereszt). A korabeli társadalom legkülönbözőbb képviselőinek differenciált elismerését tette lehetővé egy renden belül az átlagembertől az uralkodóig (akár időről időre ismételt, magasabb fokozatokkal való kitüntetéseken keresztül is).

A 19. század során az elismerések közötti folyamatos, további differenciálódás figyelhető meg. Létrejönnek kizárólag művészeti-tudományos érdemeket elismerő kitüntetések. [...]

Egyes Európán kívüli birodalmak, országok ugyancsak a 19. században (elsősorban külkapcsolataik ápolása érdekében) hoztak létre az európai példákat követő ("modern") kitüntetéseket, szakítottak addigi eltérő kitüntetési gyakorlatukkal (Török Birodalom, Japán, Kína, Perzsia, Sziám, Tunisz).

Világháború és forradalom

Az első világháborúban mindkét oldalon óriási tömegű, különféle karakterű elismerést adományoztak. [...]

A háború végén tömegesen osztogatták az ún. antant győzelmi érmeket a háborúban részt vett katonák számára. E gyakorlat sajátos ellensúlyozásaként értékelhető a vesztes Németországban a Weimari Köztársaság gyakorlata: a rendjel- és kitüntetésellenesség miatt nem voltak (viselhető) elismerések, illetve német állampolgárok nem fogadhattak el külföldi rendjeleket és kitüntetéseket. A háború alatt és után terjedtek el az elvétve addig is megtalálható vöröskeresztes és jótékonysági kitüntetések.

Szovjetunió

Az 1917. októberi oroszországi forradalom győzelme után drasztikusan megszüntették a cári korszak nagy hagyományokra visszatekintő kitüntetési szisztémáját. Már a polgárháború időszakában új elismerések jelentek meg (Orosz Föderáció Vörös Zászló Rendje, 1918). Ám csupán az 1920-as évek végétől került sor a Szovjetunió egyre differenciáltabb kitüntetési rendszerének létrehozására (Munka Vörös Zászló Rendje, 1928; Lenin-rend, 1930; Vörös Csillag Rend, 1930; Dicsőség Jele Rend, 1935). Itt az érdemszerzők egyenlőségét hangsúlyozandó, mindvégig általános maradt az egyosztályos "szocialista" érdemrendek alaptípusa. A második világháború időszakától kezdődően azonban háromosztályos (katonai-vitézségi) elismeréseket is létrehoztak.

Nemzetiszocializmus

Németországban 1933-tól, Hitler hatalomra jutásától kezdődően szakítottak az addigi gyakorlattal. A nemzetiszocialista rendszer részben újszerű, részben korábbi hagyományokra  támaszkodó elismerési gyakorlatot alakított ki. A rendszerben természetesen tükröződött a nemzetiszocialista értékrend (Vérrend, 1933; Német Vöröskereszt Díszjelvény, 1934; Német Olimpiai Díszjel, 1936; Német Sas Rend, 1937; Német Anyák Díszkeresztje, 1938). A háború alatt  megújították és kiegészítették a Vaskeresztet (1939) és létrehozták a Német Keresztet (1941). Nagyszámú teljesítményjelvény (amelyek megszerzése sokszor a rendjeleknél is nehezebb volt) szintén jellegzetessége a korabeli német kitüntetési rendszernek.

A szovjet megszállási övezet

A háborút követően jött létre és a rendszerváltás időszakáig maradt domináns a szocialista államok kitüntetési gyakorlata. Ezek elsősorban az addigi szovjet gyakorlatot, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom hagyományait, szimbólumait vették figyelembe, ugyanakkor alapvetően visszaszorult az adott államok korábbi falerisztikai, nemzeti tradíciója (pl. Albánia, Bulgária, Románia, NDK kitüntetési rendszere). Mindettől teljesen különbözött Lengyelország hagyományait megtartó kitüntetési rendszere s részben a csehszlovákiai elismerési szisztéma is.

Az 1990-es évek rendszerváltásai során megszűntek a szocialista kitüntetési szisztémák. Általában a korábbi, tradicionális kitüntetési rendszerekhez tértek vissza.

II. A magyar elismerések múltjából

Szent György-lovagrend

Károly Róbert 1326-ban alapított Szent György-rendje nemzetközileg is a legkorábbi olyan világi lovagrend, amelynek fennmaradt az alapítási dokumentuma.

Zsigmond 1408-ban alapította a Sárkány Rendet, ami Európa-szerte becsült világi lovagrenddé vált. Két csoportba voltak sorolhatók a tagjai: egyrészt igen szűk körben a hazai világi elit képviselői, illetve legmagasabb külföldi körök képviselői Angliától Litvániáig. Másrészt szélesebb körben elterjedt a "lovagi változata".

Magyarországon és Erdélyben is ismeretes az uralkodói kegyelmi érmek, kegyelmi láncok adományozása, pl. a török elleni harcok idején.

A Habsburg Birodalomban

A 16. századtól kezdődően a királyi Magyarországon a Habsburg Birodalom elismerési rendszere érvényesül. [...]

A Rákóczi-szabadságharc időszakában különféle hadi érdemeket elismerő kitüntetések ("nomizmák") léteztek.

A Habsburg Birodalom kitüntetési rendszere csak a 18. században formálódik erőteljesebben. 1757-ben Mária Terézia királynő alapította a Katonai Mária Terézia-rendet. Ez kezdetben két, majd 1765-től három osztályból állt (nagykereszt, parancsnoki kereszt, lovagkereszt). Mindvégig igen nagy - mintegy egyharmad - volt az e rendet elnyert magyarok aránya. 1764-ben alapította Mária Terézia az ugyancsak három osztályú Magyar Királyi Szent István-rendet, ami hangsúlyozottan magyar elismerés volt. [...]

1789-től kezdődően adományoztak (később egyre több fokozatú) vitézségi érmeket ("érdempénzek") altiszteknek, illetve a legénység tagjainak. Ezeknek a mindvégig nagyrabecsült kitüntetéseknek is nagyon sok magyar tulajdonosa volt.

A 19. század elejétől a Habsburg Birodalom kitüntetési rendszere új elemekkel gyarapodott. 1808-ban alapították a Lipót-rendet, 1815-ben vették át, megváltoztatott formában a (1805-ben Napóleon által létesített) Vaskorona Rendet.

1848-49-ben felmerült önálló magyar kitüntetések létrehozása. 1849. március 2-án jelent meg a Magyar Katonai Érdemrend alapszabálya. A háromosztályos rendet a szabadságharc katonahősei nyerték volna el. Néhányszor adományoztak egy hasonló jellegű Általános (Hadi-Polgári) Érdemrendet is.

A kettős Monarchia

Az Osztrák-Magyar Monarchia kitüntetési rendszere Ferenc József (1848- 1916) korában teljesedett ki, vált Európa egyik legkomplexebb, legjelentősebb elismerési szisztémájává. Erre az időszakra estek bizonyos modernizációs törekvések is, illetve a 19. század végétől felmerült, hogy  a teljes társadalom részesülhessen kitüntetésekben.

1849-ben alapították a Ferenc József-rendet, 1850-ben az Arany és az Ezüst Érdemkeresztet. Ezek újszerű kitüntetéseknek számítottak, katonai és polgári érdemekért is adták őket. [...] 1890-ben hozták létre a Katonai Érdemérmet (Signum Laudis). Sokféle emlékérmet, emlékkeresztet alapítottak, és tömegesen adományozták őket. A legkülönfélébb elismerések tulajdonosai között mindvégig magas volt a magyarok aránya.

Az első világháborúban is tömegesen adományozták a legkülönfélébb elismeréseket. [...]

A Horthy-korszak kitüntetései, 1919-45

A Horthy-korszakban viszonylag lassan alakult ki Magyarország elismerési rendszere. Kezdetben vitatták az államfő kitüntetés-alapítási (adományozási) jogát is. Az 1920-as években meginduló elismerés-alapítások révén az 1930-as évek közepére erősen differenciált kitüntetési rendszer valósult meg Magyarországon. Erősen kötődött az 1918 előtti időszak elismeréseihez, tükrözte a magyar szimbólumkincset, hagyományokat, de egyes elemei nemzetközi összehasonlításban is igen korszerűnek számítottak.

Igen jellegzetes, bizonyos értelemben "nemességpótló" intézményként hozták létre 1920-ban a Vitézi Rendet. Az 1920:I. törvénycikk fenntartotta a Szent István-rendet, de csak 1938 után adományozták. 1922-ben alapították a Magyar Érdemkeresztet [...] Polgári személyekre is kiterjesztették a Signum Laudis adományozását. 1930-ban hozták létre a korszak reprezentatív kulturális elismeréseként a Corvin-láncot, -koszorút és díszjelvényt. 1936-ban alapították a Toldi Miklós-érdemérmet, a világ egyik első és legrangosabb sportkitüntetését (I-III. fokozat). 1943-ban létesítették a csak külföldieknek adományozott Magyar Szent Korona Rendet (I-VIII. o.), 1939-ben változott formában újították meg a Vitézségi Érmet (Magyar Vitézségi Érem). A korban különféle emlékérmek, emlékkeresztek is kiadásra kerültek. [...]

A demokrácia kora, 1945-48

Az 1945-48 közötti időszakban (Tildy-korszak) nagyobbrészt még a korábbi hagyományok domináltak a magyar kitüntetési rendszerben, de megjelentek radikálisan új tendenciák is. Mindvégig rányomta bélyegét e rövid időszak elismeréseire az 1848-as centenáriumi hangulat. 1946-ban (ellenállási érdemek elismerésére) alapították a Magyar Szabadság Érdemrendet (I-II. fokozat). 1946-ban jött létre a Magyar Köztársasági Érdemrend (I-VII. fokozat), illetve a Magyar Köztársasági Érdemérem (I-III. fokozat). 1948-ban Kossuth-díjat és Kossuth-rendet (I-III. fokozat), illetve Magyar Munka Érdemrendet (I-III. fokozat), Magyar Munka Érdemérmet, Magyar Köztársasági Sport Érdemérmet (I-III. fokozat), valamint 48-as Díszérmet alapítottak.

Szocialista elismerések, 1949-90

1949 után 1953- ig tartott a szocialista kitüntetési rendszer első szakasza. Gyökeresen szakítottak a hagyományokkal, s a kitüntetési rendszerben központi helyet kaptak a szocialista szimbólumok. [...]

1953-ban teljesen átalakították az addigi magyar kitüntetési rendszert, s ezt követően fokozatosan létrejött s a rendszerváltásig domináns maradt - a szocialista országok összehasonlításában is - a Szovjetunió kitüntetési rendszerét legteljesebben követő korabeli elismerési hierarchia. 1953-ban létesítették a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, a Vörös Zászló Érdemrendet, a Munka Érdemrendet, a Vörös Csillag Érdemrendet, a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét. Ugyanekkor hozták létre a Szocialista Munka Hőse kitüntető címet és kitüntetést.

Igen jellegzetesek a kor szocialista építési törekvéseit dokumentáló emlékérmek, pl. Dunai Vasmű Emlékérem (1951-54), Földalatti Vasút Emlékérem (1952), Diósgyőri Vasmű Emlékérem (1952), a Komló Építéséért Emlékérem (1952). Megemlíthető a Magyar Partizán Emlékérem (1954), a Zalka Máté Emlékérem (1956).

Az 1956-os forradalom leverését követően ismét adományozták a Magyar Szabadság Érdemrendet, illetve létrehozták a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet (1957). Viselésüket ma már törvény tiltja. Némiképpen követte a nemzetközi gyakorlatot, kissé a korábbi hagyományokat is a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1956, I-V. fokozat, ez később többször változik).

A későbbiekben további szocialista elismerések alapítására került sor. [...]

A létező szocializmus idején hol csak igen kis számban, hol tömegesen adták ki az egyes elismeréseket, ám a szocialista országok korabeli gyakorlatával összevetve a hazai adományozási adatok alatta maradnak a "testvéri országok" többségében kiadott kitüntetéstömegnek.

Rendszerváltás

A rendszerváltás időszakában megszűnt a korábbi elismerési szisztéma. Egyes elemeit (megváltozott néven) rövid ideig még adományozták. 1991-ig létezett a Magyar Köztársaság Zászlórendje és a Magyar Köztársaság Csillagrendje.

A korábbi falerisztikai hagyományokhoz kötődő, nemzeti jellegű elismerési rendszer 1991-ben jött létre: Magyar Köztársasági Érdemrend (I., I-V. fokozat), Magyar Köztársasági Érdemkereszt (I-III. fokozat), 1956-os Emlékérem.

Vissza a tartalomjegyzékhez