CSORBA LÁSZLÓ: Kossuth Ferenc emlékei

A mérnöki végzettségű Kossuth Ferenc ötvenhárom éves korában, 1894 márciusában veszítette el édesapját, Kossuth Lajost. Ezután hazatért Olaszországból, és a Függetlenségi Párt vezetője lett, majd idővel miniszter. Életútjának későbbi elemzői egyetértenek abban, hogy messze távolodott apja eszméitől.

Van azonban egy tája a világnak, ahol Kossuth Ferenc mindmáig nagy ember, és joggal az: az olaszországi Cesena városától délre elterülő kénbányavidéken. 1873-ban ugyanis - az édesapa kapcsolataitól bizonyára nem függetlenül - Kossuth Ferenc megbízást kapott Londonból, a Cesena Sulphur Company Limited vezetőitől, hogy vegye át a vállalat 12 Cesena környéki bányájának igazgatását. A vidék bányatörténetének kutatói hangsúlyozzák a Kossuth-fiúnak az iparszerű termelés megszervezésében, a kitermelés és az ércfeldolgozás modernizálásában elért jelentős érdemeit. A mérnök fiatal angol feleségével, Emily Hogginsszal beköltözött a városka egyik legszebb palotája, a reneszánsz eredetű Palazzo Guidi termeibe - erre a manapság konzervatóriumként működő épület bejárati csarnokában kőtábla emlékezik.

A Hentaller Lajos szerkesztette, 1906-ban kiadott életrajza drámai színekkel festi civilizátori tevékenységét a durva, fékezhetetlen, csupán az ököljog és az osztályharc világát ismerő, félvad munkástársadalom körében.

A történetek nemcsak Ferenc tudásáról, hanem imponáló férfibátorságáról is szólnak. A legérdekesebb "sztorit" megerősíteni látszik Kossuth Lajosnak 1879. november 2-án kelt, Helfy Ignáchoz intézett levele. Ebben a büszke apa elmeséli, hogy "Ferencnek két tisztviselőjét gyilkolták meg azon egy napon - egyiket tőrrel, másikat golyóval, - s a két gyilkos 3000 munkás szeme láttára elmenekült. - Feri azt mondta: ha így van, nem adok kenyeret. Bezáratta a bányákat, 500 frank jutalmat tűzött ki a gyilkosok feladóinak. - Ez is hathatott, még jobban a keresethiány nyomában járó koplalás. Volt rimánkodás jó zajosan. - Feri nem az az ember, aki meghátrál. Azt mondta: ide a gyilkossal és lesz kenyér, ha nem, nem. Végre akadt két munkás, aki nyomra vezetni igérkezett [...] az indicatióik nyomán kocsira ülve, kocsisával, inasával maga ment a gyilkosok egyikét felkeresni, saját kezével fogta el, saját kezével kötözte meg, behajtatott véle saját házába és megizente a rendőrségnek: legyen szerencsém, elfogtam én, vigyétek el!"

Természetesen a történet apai változatának is maga Ferenc volt a forrása, így egybecsengése a Hentaller-féle feldolgozással aligha véletlen. Ám Forliban, a prefektusi levéltárban fennmaradt hősünk korabeli (1879) levele, amelyben közölte: Eugenio Cugniolio felügyelő gyilkosának, Pasquale Cavolinak elfogatása a Boratella-telep bányamunkásaiból alakult önkéntes rendfenntartó osztagnak köszönhető, mi több, a politikai-szociális hangulatviszonyok javítása érdekében egy kis pénzjutalmat kért számukra az elöljáróságtól... Hiúság, férfi a neved! - mondhatnánk, de cesenai élete végén oly sok szomorúság sújtotta Kossuth Ferencet, hogy nem lenne rendjén gúnyolódni rajta. A szicíliai kén konkurenciája következtében a romagnai kénbányászat az 1880-as évek közepére gazdaságtalanná vált, így az eladósodott vállalatot fel kellett számolni. 1887-ben, váratlan betegségben elhunyt szeretett felesége, Emily is. De Firenzében, az Allori (babérlombok) temetőben még ma is ciprusok állnak őrt a kis neogótikus sírkápolna körül, melynek a férj igaz bánatát megörökítő felirata felett a család címerállata, a csavart szarvú kos ágaskodik.

Vissza a tartalomjegyzékhez