ZÁGONI MIKLÓS: Klíma és kultúra
Az emberi őstörténet kutatásának nagy rejtélye, vajon mi történt az emberiséggel Cro Magnon-i ébredése (30-40 ezer éve) és civilizációnk 8-10 évezreddel ezelőtti elindulása között?
Azt ugyanis tudjuk, hogy az emberiség genetikai értelemben lényegében 30-40 ezer év óta "készen" van - miért nem kezdte hát meg a kultúrát, az öntözéses földművelést, a városias letelepedést, a bronzművességet előbb? Miért ütközik mind a folyóközi, mind a Gangesz menti, mind a kínai őstörténet-kutatás falba a 7-8-10 ezer évvel ezelőtti koroknál?
Azt gondolom, a válasz elsősorban nem kultúrantropológiai ("a fejlődés sajátos üteme", "előkészületek, meglódulások és megtorpanások" a korai civilizálódás során stb.), hanem paleoklimatológiai. Vagyis röviden az, hogy bár az emberiség a civilizációra már érett volt, a környezeti, elsősorban az éghajlati feltételek ezt nem tették lehetővé. Itt elsősorban nem a jégkorszak általános feltételeire, a jég birodalmának kiterjedtségére gondolok, hanem az egymást 6-8 évszázadonként követő, erőteljes és alapvető éghajlati átalakulások sorozatára. (A gyors és hirtelen változások felfedezése a klímatudomány elmúlt évtizedének legfontosabb eredményei közé tartozik).
A felismerés - amely grönlandi mély-jégminták elemzéséből és egy sor más forrásból együttesen adódik - lényege az, hogy a "jégkorszak" nem egy hosszú, egyenletes, a mainál hidegebb időszakot jelöl. Ellenkezőleg, jelentős hőmérsékleti ingadozások játszódtak le benne, amelyek azonban, szemben az első föltételezésekkel, nem "sima" hullámzásokkal (egy-egy emberélet alatt alig észlelhető elmozdulásokkal) történtek, hanem hirtelen, erőteljes melegedésekkel és lehűlésekkel, amelyek akár három-öt fok hőmérséklet-emelkedést vagy -süllyedést okoztak néhány év-évtized alatt. E változásoknak a Föld átlaghőmérsékletében a széljárások, a csapadékrend és a vegetáció teljes és gyökeres átalakulásai kíséretében kellett végbemenniük, bizonyosan a folyók járásának megváltozásával, medrük elkanyarodásával.
E hirtelen fordulatok a Föld éghajlati rendszerében, együtt az általános hőmérséklet egyszeri és egyenletes megemelkedésével, mintegy 8-10 ezer évvel ezelőtt egyszer csak megszűntek. Amennyire nincs pontos magyarázatunk a gyors változások bekövetkezésére, ugyanúgy nincs válaszunk ezen ugrások elmaradására sem. Tény, hogy jó 10 évezreddel ezelőtt a hőmérséklet megemelkedett (véget ért a jégkorszak), s ezzel együtt az éghajlat addig tapasztalt, pár száz évenként visszatérő fordulatai is megszűntek. Azt lehet mondani, az emberiség kapott egy ajándékot: meleg és stabil éghajlatot, mellyel azonnal élni is tudott - mindaz, amit ma civilizációként, földműves kultúraként ismerünk, a folyók járása kiszámíthatóságának, az évszakok rendje zavartalanságának, a meleg és az esős idők váltakozása egyenletességének és átláthatóságának következménye. Az előtte levő korok végletes időjárását az utolsó nagy áradás, az "Özönvíz" legendája őrizte meg kollektív emlékezetünkben. Ilyen özönvizek azelőtt pár száz éves "rendszerességgel" újra és újra előfordulhattak, elpusztítva a letelepedésnek, földművelésnek, a civilizáció megkezdésének reménytelenül nekiveselkedő őseink próbálkozásait.
Ma, amikor a klímavédelem fontosságáról, az olaj- és széntüzelés visszaszorításáról szólunk, ez kell hogy a fejünkben járjon. Az emberiség nem "csupán" néhány fokos felmelegedést kockáztat. Nem arról van szó, hogy legfeljebb megemelkedik kicsit a tengerek szintje, viszont banánt és fügét termelhetünk majd az Alföldön. Azt kockáztatjuk, hogy kibillenthetjük különös, nyugvó állapotából a klímaváltozások okozóját, s visszatérhetnek a gyors, pusztító, hirtelen éghajlati átalakulások. Ez együtt járhat lehűléssel és melegedéssel, a széljárások és így a csapadékrend gyökeres átalakulásával, amelyhez sem a természet, sem az emberi szervezet, sem a társadalom (a gazdaság és az agrárium) nem tud időben és eredményesen alkalmazkodni.
Tény mindenesetre, hogy ma a légköri szén-dioxid-tartalom magasabb, mint 400 ezer éve bármikor, így igen valószínű, hogy ennek következtében az éghajlati rendszer a következő ötven évben további 2-3 fok melegedést produkál. Ezáltal Földünk átlaghőmérséklete magasabbra emelkedhet, mint 120 ezer éve bármikor. Fogalmunk sincs, hogy ez a fél évszázad alatt lezajló hirtelen melegedés milyen ellenreakciókat vált ki bolygónk éghajlati rendszeréből. Épp ezért lenne létkérdés ezt a "kísérletet" elhalasztani, s épp ezért elfogadhatatlan az a politikai pozíció, amely nem az alternatív energiahordozók fejlesztését és a kőolaj-kitermelés fékezését célozza, hanem épp ellenkezőleg, akár a globális nemzetközi rendet is hajlandó felrúgni a gazdagabb olajforrások birtoklásáért.
Vékony jégen táncol az a civilizáció, amelyik néhány éven belül nem mutat fel működőképes alternatívát ezzel a gazdasági világtrenddel szemben. A jövő, meggyőződésem, azon múlik, sikerül-e egy humánusabb, szociálisabb, környezetileg és klimatikusan tisztább és biztonságosabb globalizációt kidolgozni, s alternatívaként felmutatva, sikeresen elterjeszteni.