MADIEVSKI, SAMSON: A zsidók és az orosz forradalom

Viták a nemzetközi történetírásban

A századfordulón az Orosz Birodalom több mint ötmilliós zsidó lakossága nyílt diszkrimináció, üldözések, megaláztatások célpontja volt. Ennek oka a vallási türelmetlenségben és a vele kapcsolatos előítéletekben rejlett: a félelem a gazdasági és egyéb konkurenciától, a kételkedés abban, hogy a zsidók lojálisak “a trón és a haza iránt”.

Letelepedési övezet, tanulási korlátozás

A diszkrimináció a lakóhely megválasztásával kezdődött. Az oroszországi zsidók túlnyomó többségének csak az ún. “letelepedési övezet” határain belül volt joga élni. Ezek a nyugati és déli kormányzóságok voltak, ahol őseik akkor éltek, amikor ezeket a területeket Oroszországhoz csatolták, vagy ahol eleinte szükség mutatkozott a pusztán maradt földek betelepítésére és művelés alá vételére. Csakhogy még az “övezeten” belül is számos korlátozás létezett. […]

Az 1860–70-es évek liberális reformjainak a korában a "zsidó hitvalláshoz tartozó lakosok” közül is csak kevesen kaptak jogot arra, hogy Oroszország egyéb területein éljenek: az első osztályba tartozó kereskedők, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, az akkor éppen csekély létszámban lévő kézművesek. Ideiglenesen ott élhettek az egyetemi hallgatók, a kézművestanoncok, az alsóbb osztályokba tartozó kereskedők. […]

A zsidók számára tilos volt az állami szolgálat, a szabad foglalkozásokban való részvételt (pl. ügyvédek) pedig korlátozták. A hadseregben zsidó még altiszt sem lehetett. A gárdába és a határt őrző hadseregbe zsidókat nem engedtek be.

1890-től kezdve a zsidókat megfosztották a helyi önkormányzati szervekbe (zemsztvók, városi dumák) való választójoguktól, és őket sem választhatták be oda. […]

Pogromok, kivándorlás

Az élethez és a személyes biztonsághoz való alapvető jogot sértették a zsidó pogromok. A pogromok első hullámára 1881–84 közt került sor Dél-Oroszországban. 1903-ban az egész világot megrázta a szörnyű kisinyovi pogrom. 1905–7 során a “feketeszázak” városok tucatjaiban követtek el vérengzéseket. […]

Az állami antiszemitizmus egyik legvadabb megnyilvánulása volt az időről időre összeeszkábált perek sora, amelyekben a zsidókat “rituális” gyilkosságokkal vádolták (a legnagyobb port közülük a “Bejlisz-ügy” verte fel 1912-ben).

A diszkrimináció, az üldözések, az emberi méltóság megsértése a zsidók kivándorlásához vezettek Oroszországból (1881 és 1914 közt 1,9 millió fő vándorolt ki). Az emigránsok fő árama Amerikába ment, a cionizmus eszméit elfogadók Palesztinába vándoroltak ki.

A forradalmi mozgalomban

Ugyanezek a tényezők, továbbá a birodalom lakosságát gyötrő társadalmi és politikai elnyomás vitte a zsidó fiatalok egy részét a forradalmi mozgalom soraiba. A fiatalok beléptek a politikai pártokba: a zsidókba (Bund, Poalé Cion stb.) vagy az összoroszokba: a mensevik szociáldemokraták, a forradalmi szocialisták (eszerek), a legkisebb számban a bolsevikok pártjába. A “letelepedési övezetben” főképp az elsőkbe, az övezeten kívül az utóbbiakba. Tény, hogy a zsidók százalékos aránya a forradalmárok soraiban jóval magasabb volt a lakosságon belüli arányuknál. […]

Az 1914-ben kitört világháború újabb, súlyos megpróbáltatásokat rótt rájuk. Az orosz hadsereg vereségei és visszavonulása után 1915-ben a főparancsnokság jónak látta, hogy a kudarcokért a felelősséget a szokásos bűnbakra hárítsa. Az egész ezer kilométeres frontszakaszon a hadbíróságok hozzáláttak kémügyek koholásához a zsidók ellen. Számos ártatlan embert akasztottak fel. Azután elhatározták, hogy az “ártalmas elemet” teljességgel kirekesztik a frontközeli területekről. […]

Érthető, hogy a cári rendszer megdöntése megkönnyebbült sóhajt váltott ki az oroszországi zsidókból. Ez az érzelem valóságos ujjongásba ment át, amikor az Ideiglenes Kormány 1917. március 21-én minden felekezeti és nemzeti korlátozást megszüntetett.

1917: az új politikai elitben

Emlékeztetni kell viszont arra a történelmi tényre, hogy az 1917. februári eseményekben Petrográdon és a főhadiszálláson, amelyek a régi rendszer összeomlásához vezettek, a zsidóknak gyakorlatilag semmi részük nem volt. Az új kormányba egyetlen zsidó sem került be, a Petrográdi Szovjet végrehajtó bizottságába is csak kevesen. Csak amikor Petrográdba és Moszkvába visszatértek az emigránsok és száműzöttek, akkor kezdett a zsidók aránya az oroszországi politikai elitben gyorsan növekedni. (O. V. Budnyickij történész számítása szerint elérte a 10%-ot, vagyis a lakosságon belüli arányuk több mint kétszeresét.) A különbség magyarázata egyszerű: a zsidók voltak a birodalom legurbanizáltabb és leginkább írástudó etnikuma, és amikor eltűntek az akadályok, amelyek lehetetlenné tették részvételüket a politikai életben, a felgyülemlett szociális energia aktivizálta őket. […]

A zsidók részvétele a politikai folyamatban kétségtelenül jelentős, de nem döntő. Ám a közvélemény egyre nagyobb része hajlott arra, hogy 1917 politikai előterében mindenekelőtt zsidókat lásson. […] A társadalom antiszemita érzületű rétegei önkényesen azonosították a bolsevik zsidókat az ország egész zsidó lakosságával, ezért a zsidókra hárították a felelősséget mindenért – az 1917. februári forradalomért, az októberiért, a parasztok tetteiért, akik elvették a földesuraktól a földet, kirabolták és felégették az udvarházakat, az anarchistává vált katonák és matrózok kilengéseiért, akik tiszteket és junkereket gyilkoltak, a Cseka terrorjáért stb.

Zsidók és bolsevisták

Az oroszországi zsidók közt persze voltak olyanok, akik eszmeileg és érzelmileg közel álltak a bolsevikokhoz. 1917 végéig azonban ezek csak elenyésző kisebbséget jelentettek. A zsidó lakosság nagy tömegeiben nem támogatta Lenin és Trockij pártját (erről meggyőzően tanúskodnak az adatok, hogyan zajlottak le a választások az Alkotmányozó Gyűlésbe a “letelepedési övezet” meg nem szállt részén). Valamennyi zsidó politikai párt, beleértve a szocialistákat is (csak a Poalé Cionról hallgattak) és az egész zsidó sajtó elítélte a hatalom bolsevik megragadását.

Az októberi napokban zsidókat a barikád mindkét oldalán lehetett látni. […]

A "fehérek" között

"A szovjet hatalom harca a magángazdaság ellen – az ismert közgazdászt és közírót, D. B. Bruckuszt idézve – jelentős mértékben a zsidó lakosság elleni harcot is jelenti.” Természetes, hogy a zsidóságnak a kereskedelmi és ipari tevékenységgel kapcsolatban álló körei, miként a cenzusos (a választásokon részt vevő) zsidó értelmiség, együtt érezhetett a bolsevikok ellenségeivel, sőt zsidók is részt vettek a fehérek oldalán a fegyveres harcban. A polgárháború első jelentős fellépésében, 1918 januárjában, a Dontól a Kubanyig tartó "jéghadjáratban" Kornyilov tábornok vezetése alatt zsidó önkéntesek is részt vettek.

Csakhogy a zsidóságnak ez a része hamarosan a nem kért és nem kívánatos szövetségesek furcsa helyzetében találta magát. Csúfolódtak rajtuk, megalázták őket, olykor saját fegyvertársaik gyilkolták meg őket. […] A tömeges dezertálás az utóbbiakból és a szándékosan szigorú követelmények az újoncok besorolásánál végeredményben arra vezettek, hogy a fehér katonai csapatokban szinte nem maradtak zsidók.

Az antiszemitizmus eluralkodása a fehér hadsereg soraiban, az OSZVAG (a fehérek információs és propagandaügynöksége) zsidógyűlölő kiadványainak özöne ismét tömeges zsidóellenes pogromokra vezetett, amelyeknek százezrek estek áldozatul. […]

De még ebben a tragikus helyzetben is akadtak zsidók, akik lényegében szimbolikus feltételek mellett hajlandók voltak továbbra is támogatni a fehéreket. Így 1919 őszén az Ideiglenes Kormány egykori franciaországi nagykövete, V. A. Maklatov üzenetet hozott Gyenyikinnek zsidó emigráns köröktől. Ezek azt kérték, adjon ki ünnepélyes nyilatkozatot, amely elítéli a pogromokat, és legalább egy zsidót vonjanak be a kormányba. (Megtette ezt az Ukrán Központi Rada-Tanács és a Direktórium, ez azonban, mint tudjuk, nem vetett véget a pogromoknak.) De a fehér parancsnokság még az ilyen "kozmetikázást" is fölöslegesnek tartotta.

Tekintettel a hadsereg elkerülhetetlen felbomlására, amit a pogromok idéztek elő, a fehérek parancsnoksága 1919 végén néhány megkésett intézkedést tett ezek megelőzésére. A pogromok azonban folytatódtak a büntető intézkedések után is. […]

A kisebbik rossz: a bolsevizmus

Tény, hogy pogromokat gyakorlatilag minden fegyveres erő rendezett, amely részt vett a polgárháborúban – a fehérek, az ukrán és egyéb nacionalisták, mindenféle atamánok. Hiszen az emberanyag, amelyből a katonaság kikerült, sok szempontból azonos volt (többek között át volt itatva antiszemitizmussal). Még a vörös zászló alatt harcoló osztagok is beszennyezték magukat. […]

Ahogy azonban megerősödött a bolsevikok hatalma, akik kezdettől totális ellenőrzésük alatt akartak tartani minden társadalmi megmozdulást, az önkényes pogromok lehetősége eltűnt. Az oroszországi zsidóság választási lehetősége, végletesen leegyszerűsítve, így nézett ki: vagy a bolsevikok, vagy a pogromok, vagy a szovjethatalom, vagy a feketeszázasokra támaszkodó monarchia visszaállítása. A liberális-demokratikus alternatívát a zsidók többsége nem tekintette reálisnak, hiszen a konkrét helyi és időbeli feltételek mellett nyilván nem is volt az.

Nem csodálkozhatunk tehát, hogy bár a szovjethatalom a zsidó lakosság többségének gazdasági létfeltételeit felszámolta, a zsidók ezt a hatalmat mégis a kisebbik rossznak tartották a fehérek győzelméhez képest. […]

Még a vallásos zsidók és a cionisták is, akik ideológiai szempontból idegenkedtek a bolsevikoktól, olykor beléptek a Vörös Hadsereg soraiba, hogy megvédjék önmagukat és családjukat. […]

*

A zsidó tömegnek tehát gyakorlatilag nem maradt választási lehetősége. Éppen azok a társadalmi erők nem hagyták ezt meg nekik, amelyek a hagyományos zsidógyűlöletet, a “judeo-bolsevizmus” koncepcióját erősítették meg.

Hogy a szovjet kommunizmus, amely elítélte az antiszemitizmust, harcolt ellene, hogyan és miért lett a háború utáni világ zsidóellenes erőinek legnagyobb súlyú központjává – ez már egy másik kérdés. A forradalom és a polgárháború éveiben a többmilliós oroszországi zsidóságnak azonban az akkor létező problémákat kellett megoldania, az egyenjogúsítást, és aztán a fizikai túlélést. Hogyan dönthettek volna másként?

Vissza a tartalomjegyzékhez