Az antik világ két államában, az athéni demokrácia és a római köztársaság közéletében az államhatalmi szimbólumok terén alapvető különbségek voltak.

Athénban a népszuverenitás hordozója a népgyűlés volt, a törvényeket előkészítő és a végrehajtásért felelős boulé (tanács) tagjait évente sorshúzással választották. A polgár életében csak kétszer lehetett ennek tagja. A legtöbb esetben sorshúzással választott és évenként váltakozó tisztségviselők csak a kollektív határozatok végrehajtására szorítkozhattak, az önálló hatalomgyakorlásra nem volt lehetőségük. A közvetlen demokrácia kialakult rendszerében Athén lényegében nem rendelkezett a szó klasszikus értelmében vett kormánnyal sem. A hatalom ténylegesen és végletesen megoszlott. Ez a hatalommegoszlás útját állta államhatalmi jelvények és jelképek kialakulásának.

Athén nem mint állam, hanem mint kultikus közösség rendelkezett szimbólummal. Ez Athéna istennő volt, a polisz olümposzi védelmezője. Az Athénához való szoros kapcsolódást jelenítették meg az athéni pénzérmék, amelyeknek egyik oldalán az istennő rendszerint sisakos feje, másik oldalán pedig attribútuma, a bagoly jelenik meg. Maga az Akropolisz Periklész korában kialakult építészeti képe is az istennő és városa között fennálló szoros viszonyt tükrözte. A szűzi Athéna (Athéna Parthenosz) lakhelye volt a nevezetes Parthenón, benne Pheidiasz aranyból és elefántcsontból faragott kolosszális Athéna-szobrával; a kultusztemplomként működő Erekhtheion ugyancsak Athéna szentélye volt, míg az Akropolisz egyik ékeként a nyílt téren magasodott Athéna Promakhosz, a harcban élen járó istennő szobra.

A római alkotmány Athénnal szemben a királyság korában gyökerezett, és egészen eltérő képet mutatott. Itt nem a népgyűlés, hanem a szenátus volt a meghatározó, amit akár kormánynak is nevezhetünk. A "magasabb tisztviselők", azaz a magistratusok (consulok, praetorok, dictatorok) imperiummal (hatalommal) rendelkeztek. Ez az imperium egy meghatározatlan hatalom volt, amelybe minden beletartozott, amit a törvény nem zárt ki. (Ez a görögök számára annyira ismeretlen volt, hogy a történetírók nem is tudták görög nyelven megfogalmazni.) Az imperium lehetővé tette hordozója számára a polgárokkal szembeni kényszer alkalmazását. Ezt ideológiailag az támasztotta alá, hogy a tisztviselőt beiktatásakor isteni jóslatkéréssel erősítették meg, tehát kiemelkedő auctoritasszal (tekintéllyel) rendelkezett. Ugyanakkor a római nép által ráruházott hatalomnál fogva fegyveres erőt is igénybe vehetett, mivel tevékenysége során a magistratus (társaival együtt) a népfenség hordozója volt. Ezt fejezte ki maiestasa, vagyis magasabb rendű méltósága. Aki ellene szegült, az a római nép fenségét sértette meg. Vagyis a magistratus által kiszabott büntetés lehetett "méltánytalan, de soha nem lehetett törvénytelen". A Rómában használatos államhatalmi jelvények a szenátus és az imperiummal rendelkező tisztviselők törvényes hatalmát szimbolizálták. És mivel a hatalmat gyakorlók egész hierarchikus rendje jött létre, ez a helyzet a hatalmi szimbólumok hierarchiáját is megteremtette.

Vissza a tartalomjegyzékhez