TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Erdélyi fejedelmek hatalmi jelvényei
Bot, zászló, kaftán

Erdély, bár majdnem két évszázadon keresztül több-kevesebb függetlenséggel fennállt, egy olyan állam volt, amelynek pontos közjogi helyzetét sohasem tisztázták egyértelműen.

Ez a bizonytalanság valamennyi félnek: a császárnak, a szultánnak, legfőképpen azonban az erdélyi fejedelmeknek és rendeknek igencsak érdekükben állt. Igaz, 1606-ban, a Bocskai-felkelést lezáró bécsi békében II. Mátyás magyar király (1608-19) feloldozta az erdélyieket a hűségesküjük alól, azaz többé már nem tekintette magát az uralkodójuknak - ellentétben a korábbi évtizedekkel, amikor a diplomaták mind Bécsben, mind Isztambulban többé-kevésbé a saját államukhoz tartozó területként figyeltek Erdélyre. [...]

Korona nélkül

A kora újkorban az európai államok élén, a kevés köztársaságot leszámítva, választott vagy a trónjukat öröklő uralkodók álltak. Nemcsak a királyoknak volt koronája, de a hercegeknek is koronát pótló díszes fejfedője, hercegi süvege, míg a pápa tiarát viselt, de még a Velencei Köztársaság választott dózséja is aranyos selyemmel borított csúcsos sapkát hordott a méltósága jelvényeként.

Az erdélyi fejedelmeket azonban nem koronázták meg, legfőképpen azért nem, mert az erdélyi államnak nem volt koronája. Erdély hatalmi jelvényei jól tükrözték azt az ideiglenességet és kettősséget, amely erre a különös tündérországra mindvégig jellemző volt.

Vajda, fejedelem, vazallus

Az erdélyi fejedelmeket az erdélyi országgyűlés szabadon választotta, és - igazi képtelenség! - egyben a szultán nevezte ki. A gyakorlatban a pillanatnyi erőviszonyok határozták meg, hogy a fejedelem kiválasztásában mekkora szerepe volt a padisah és mekkora az erdélyi nemesség akaratának. Akadt erdélyi fejedelem, éppen a legnagyobb, Bethlen Gábor (1613-29), akit a török- tatár megszálló hadak tábora mellett összegyűlt erdélyi nemesek "féltekben szabadon" választottak - az egyik kortárs gúnyos megjegyzése szerint. Máskor a szultáni parancsot rejtő piros bársonytokban eleve több jelölt nevére is akadt kitöltött oklevél, vagy pedig - mint Rákóczi Zsigmond (1607-8) esetében - a padisah parancsát hozó csausz kivakarta Homonnai Drugeth Bálint nevét, és Rákócziét írta be oda. Máskor az egyik jelölt már eleve elrendezte a dolgát a Portán és az erdélyi nemesek közt egyaránt, így várhatta a későbbi lengyel király, Báthory István nagy nyugalommal mind a "bizonytalan kimenetelű" fejedelemválasztást, mind pedig a szultán "titkos" parancsát.

Ha a török birodalom erős volt, akkor a szultán akarata érvényesült, mint a török sereg által szinte erővel trónra ültetett Barcsay Ákos esetében. Amikor azonban a törököket más frontok kötötték le, akkor - feltéve, hogy az új fejedelem a szultánnak engedelmességet fogadott és az adót pontosan küldte el Isztambulba - a Boszporusz partján nem vonták kétségbe az erdélyi nemesek választását. [...]

János Zsigmond halála után a rendek Erdély legtekintélyesebb főurát, Báthory Istvánt választották Erdély fejedelmévé (1571-86). [...] Báthory Miksa császár szemében a magyar király vajdája, az erdélyi nemesek számára szabadon választott fejedelem volt, míg a Portán a szultán frissen kinevezett hűbéresének tekintették.

Az ingatag erdélyi állam helyzetét azután az szilárdította meg, hogy Báthory fejére királyi korona került: 1576-ban lengyel királlyá választották, és meg is koronázták a krakkói Wawel székesegyházban. Ennek ugyan az első pillantásra semmi köze sem volt ahhoz, hogy milyen a helyzete mint Erdély uralkodójának. Az a tény azonban, hogy az "erdélyi vajda" a korabeli Európa egyik legnagyobb területű és (ekkor még) egyik legerősebb államának feje, felkent koronás király lett, nem maradhatott hatás nélkül a kis erdélyi állam nemzetközi presztízsére sem. Lengyelország királyát a szultán sem kezelhette úgy, mint moldvai vagy havasalföldi vajdáit.

A Báthory fejedelmek uralma alatt, a 16. század végéig, Erdély nemzetközi helyzete megszilárdult, a kialakulatlan tartományuraságból az európai uralkodókhoz követeket küldő, önálló állam lett.

Kaftán, díszkard, jogar, zászló, süveg

A Báthory István "vajdának", majd az őt követő új fejedelmeknek küldött szultáni kitüntető ajándékok között a 16-17. században megtaláljuk a kinevezési oklevéllel együtt átadott díszruhát, azaz selyemkaftánt. A padisah küldött továbbá (gyakran, de nem mindig) egy díszkardot és egy díszesen felszerszámozott lovat is, de az igazi hatalmi jelvényt nem ezek, hanem a fejedelmi jogar (korabeli nevén: a bot), főként pedig a rúdján arany gömbbel díszített, vörös szultáni zászló jelentették. A török diplomáciai szokások szerint ez a zászló, még inkább pedig annak aranyos gömbje volt az erdélyi fejedelem mint hűbéres uralkodó hatalmi jelvénye. A szultánok többször ajándékoztak tollforgóval díszített süveget is az erdélyi fejedelemnek, de ennek nem volt "koronapótló" funkciója, csak a díszruha szép tartozékának tekintették. [...]

Három erdélyi fejedelem esetében vetődött fel a koronázás kérdése, de egyiküket sem Erdély urává akarták koronázni. Báthory Istvánt, mint láttuk, lengyel királlyá koronázták. Bocskai István (1604-6) viszont a szultántól kért koronát, hogy azzal Magyarország török vazallus királyává koronáztassa magát. Bethlen Gábor azonban, bár az összes erdélyi fejedelem közül a legközelebb állt a törökökhöz, csak látszólag hasonló koronázáson gondolkodott: ő valójában Szent István magyar királyi koronáját akarta, nem keleti, hanem nyugati hatalmi jelvényként a fején látni - igaz, török hűbéresként. A Habsburg-seregek katonai sikerei, főként pedig a török vazallusság nyomasztó ára miatt azonban mindkét fejedelem letett a koronázásról.

"Magyarország fejedelme"

1605-ben a császári seregeken aratott győzelmei nyomán Bocskai Istvánt előbb erdélyi fejedelemmé választották, majd Szerencsen közös országgyűlésre ültek össze az erdélyi és a magyar rendek. Bocskait új, a magyar történelemben addig sohasem használt címre választották meg. A felkelt nemesek vezérüket nem királlyá választották, nem is - Hunyadi János vagy éppen Gritti mintájára - kormányzóvá, hanem egy korábban sohasem létezett címmel "Magyarország fejedelmévé".

Az új berendezkedés ("fejedelemség") részleteit azonban sohase dolgozták ki. [...] Bár tavasszal Bocskai még maga kért koronát a szultántól, novemberben azonban, amikor a nagyvezír Pest mellett, a Rákos mezőn átadta neki az ékkövekkel villogó koronát, azt már csak mint becses ékszert és drága ajándékot vette át. A szultán egy botot (azaz jogart) és egy díszkardot is küldött Bocskainak. Így Bocskainak ugyan lett koronája, de sem Magyarország, sem Erdély királyaként nem koronázták meg.

Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet felvidéki hadjáratának sikerei nyomán a magyarországi rendek előbb - akárcsak korábban Bocskait - Magyarország fejedelmévé választották. 1620 augusztusában azután a Besztercebányán összegyűlt országgyűlés kimondta a Habsburg uralkodó, II. Ferdinánd (1619-37) trónfosztását, és Bethlen Gábort Magyarország királyává választották. Vivat rex Gabriel! Éljen Gábor király! - harsogták az egybegyűlt nemesek.

Magyarországnak azonban mégsem lett I. Gábor nevű királya. Bethlen sohasem koronáztatta meg magát, noha Pozsonyt elfoglalva még az ott őrzött Szent Korona is a kezébe került (1622). [...] Bethlen - ha a politika és a háborúskodás fordulatai megengedik - bizonyára megtalálta volna a módját, hogy méltó körülmények között kerüljön a fejére a magyar királyi korona. [...]

Országegyesítő király

Bethlent sem a ceremónia részletei akadályozták meg abban, hogy a koronát a fejére tetesse, hanem a politika nyers realitása: a Magyar Királyság területén osztozkodó egyik világbirodalom sem tűrte volna el, hogy Bethlen megkoronázott királyként egyesítse az országot. "Bethlen Gábor, ha Isten adja, legyen magyarországi koronás király" - jött az üzenet Isztambulból -, de akkor az erdélyi fejedelemséget adja át másnak, mert "Erdélyt mi Magyarországhoz sohasem engedjük". A magyar királyi koronázás ezenkívül a végleges szakítást jelentette volna a Habsburgokkal is. [...]

Még egy "királyra" bukkanhatunk az erdélyi fejedelmek sorában. Thököly Imre 1690-ben öt teljes hétig volt erdélyi fejedelem, mielőtt a császári seregek ki nem szorították Erdélyből. Thökölyt a törökök királynak tekintették - igaz, nem mint Erdély, hanem mint Felső- Magyarország fejedelmét. Ennek az 1682 és 1685 között fennállt, tiszavirág életű államalakulatnak az ura a törökök számára "Közép-Magyarország királya" volt. Koronát azonban ő sem hordott, mert akárcsak az erdélyi fejedelmek, Felső-Magyarország első és egyben utolsó fejedelme is csak zászlót és botot kapott a szultántól.

Királyi temetés

Az erdélyi fejedelmeknek koronájuk és így koronázásuk nem volt, és trónra ültetésük is inkább a keleti, mint a nyugati szokások szerint történt, nem annyira szuverén uralkodói, mint inkább török vazallusi mivoltukat hangsúlyozva. Ezért is fektettek Erdélyben különös gondot arra, hogy a fejedelmek végtisztessége kifejezze a hatalmukat. A pompás temetés, a királyi bíbor használata, a hatalmas felvonulás és a zászlók erdeje kellett hogy megmutassa: igaz ugyan, hogy az erdélyi fejedelmeknek nincsen koronájuk, de azért Gyulafehérváron mégsem egy kis balkáni török vazallus vajda, hanem egy európai uralkodó, a koronás királyok méltó társa szállt sírba.

Vissza a tartalomjegyzékhez