PÉTER KATALIN: A királyi méltóság megjelenítése
Habsburg királykoronázás 1563-ban
A magyar királyi méltóság megjelenítésének történetében az 1563. évi országgyűlés eseményei igen jelentősek: hűen tükrözik a Habsburg-házi királyok magyarországi reprezentációját.
I. Király és alattvalói
I. Ferdinánd (1526-64), aki már közel négy évtizede uralkodott, ekkor lett hatvanéves, és úgy döntött, hogy az utódlás ügyét még életében elrendezi. Elsőszülött fiát, Miksát kívánta Magyarország trónjára helyezni, aminek emberi számítás szerint semmilyen akadálya nem lehetett.
Az apa, Ferdinánd
Ferdinánd kezében óriási hatalom összpontosult. Az osztrák örökös tartományokon, a cseh és a magyar királyságon túl 1558-ban megszerezte a Német-római Birodalom császári méltóságát is. Közvetve vagy közvetlenül óriási terület és felmérhetetlen gazdagság állt az uralma alatt. [...]
I. Ferdinánd [...] fiának, Miksának pozícióit más oldalról is erősítette. Még a magyar koronázás előtt megszerezte neki a cseh királyságot, és német királlyá választatta, ami a császári méltóság örökösét jelölte. Szinte mellékes lehetett volna, mégis nagy súlya volt Miksa javára annak, hogy közötte és a vezető magyar politikusok között jó személyes kapcsolat alakult ki. [...]
Miksa és a magyarok kölcsönös rokonszenve azonban nem jelentette azt, mintha I. Ferdinánd és az urak között viszont ellentét lett volna. [...] I. Ferdinánd - részint a kor egyik új szokását felhasználva, részint okos politikai megfontolásokból - társadalmi kapcsolatot teremtett a magyarországi rendekkel.
A királyi székhely
A társadalmi kapcsolatteremtés alapvető feltétele az volt, hogy az itteniek elfogadják Bécset királyi székhelyként. Nem könnyen tették. Az országgyűléseken többször is hangoztatták azt az óhajukat, hogy az uralkodó Magyarországon lakjék. (Nehéz persze elképzelni, hova szánták volna a királyi udvart, hiszen Budán 1541 óta a szultán helytartója székelt!)
Társaságilag mindenesetre sokan és szívesen érintkeztek I. Ferdinánddal, illetve a családjával. [...] Anna királyné és a király magyarországi gyermekeket is hívtak játszó-, majd tanulótársnak gyermekeik mellé, ahogyan a társadalom minden szintjén szokás volt a gyermekeket járóképes koruktól kezdve kis csoportokban nevelni. Az uralkodói meghívást nem illett visszautasítani, ráadásul az udvarban forogni jövőbeli karriert jelenthetett. Egyes gyermekek vagy fiatalok az udvarban, a király háztartásában éltek. Gazdag főurak viszont a bécsi ideiglenes tartózkodások idejére saját palotát építtettek. [...]
Homo novusok Bécsben
A Bécsben építkező magyar urak többsége, és itt jön az okos politikával szervezett társadalmi kapcsolat, a családjából elsőként kiemelkedett homo novus volt. Ferdinánd uralkodása kezdetétől adományozott örökletes rangokat, amivel tudatosan új társadalmi réteget szervezett. Az uralkodónak közvetlenül lekötelezett csoport tagjaira I. Ferdinánd, aztán Miksa, majd más királyok is számítottak. [...]
Ez már jóval az országgyűlés előtt
bebizonyosodott. Az Árpád-ház férfi ágának kihalása (1301) óta ugyanis rendkívül
szokatlan volt az, hogy a király életében, választás nélkül megkoronázzák az
általa kijelölt utódot. Az urak hosszan tárgyalták az ügyet, végül elfogadták
Ferdinánd kívánságát. Az országgyűlés legelején pedig, amikor a köznemesség
tiltakozni próbált, elfojtották az ellenkezést.
II. A koronázás ősi hagyományok szerint
Az uraknak, a megyéknek és a városoknak kiküldött meghívók augusztus 20-ára, Szent István napjára szóltak. A nevezetes dátummal nyilvánvalóan a királyságnak az első szent királyig követhető hagyományára utaltak. A helyszín Pozsony volt; évtizedek óta ott tartották az országgyűléseket. [...]
Lovon, huszárok között
A dinasztia tagjai közül augusztus 31-én Miksa, az ő szűkebb családja és két fivére érkezett. Menetüket díszes ruházatú fegyveresek nyitották meg, aztán birodalmi és csehországi főurak és főpapok következtek. Miksa előtt két kisfia, Rudolf és Ernő, akik alig múltak még tízévesek, mellettük pedig a királyjelölt fiatalabb fivére, Károly főherceg lovagolt. Ugyancsak lovon kísérte őket a salzburgi érsek és a boroszlói püspök. Ezután lovagolt maga a leendő király, Miksa és idősebb öccse, Ferdinánd főherceg. Miksa felesége, Mária és két lánya meg négy kicsi fia pompás hintón érkezett. [...]
Másnap Miksa és fivérei a Duna-parton várták a koros, betegségből lábadozó császárt. [...]
Koronázótemplom
A magyar királyi méltóság megjelenítésének szándéka uralta az egész ünnepségsorozatot. A koronázás minden mozzanatát gondosan kidolgozták. Magával a szertartással nem lett volna különös nehézség, ám az ország tragikus helyzete miatt itt ceremoniális probléma keletkezett. Mivel a koronázóváros, Székesfehérvár török kézen volt, a koronázási ünnepségek koreográfiáját Pozsonyra kellett átírni. Minthogy Székesfehérvárott annak idején két templomban folytak a szertartások, kijelöltek két templomot Pozsonyban is.
A pozsonyi templomoknál a legitimáló érték természetesen hiányzott. Székesfehérvárott a koronázó- templom méltóságát Szent István sírja adta, a másik színhelyen pedig, a Szent Péter-templomban, Géza fejedelem nyugodott. Mivel hasonló, szimbolikus értelmű helyeket Pozsonyban hiába is kerestek volna, egyszerűen a nagyobb Szent Márton-székesegyházat, a városi templomot jelölték ki a koronázásra, a ferencesek jóval kisebb templomát pedig az utána következő, alacsonyabb rendű cselekményekre.
Trón és lovaggá ütések
Aztán a szent királytól származó trón hiányából adódó problémát kellett megoldani. Székesfehérvárott annak idején őriztek egy trónszéket, amelyet a hagyomány szerint már Szent István használt. Abba ültek be az új királyok a koronázás után. A koronázási mise elején ugyanis, mert mise keretében folyt a koronázás, egy kisebb trónon ültek, majd az oltár előtt térdelve fogadták a Szent Koronát, végül fejükön a koronával beültek Szent István trónjába. Most, Pozsonyban a szertartások előkészítői egyszerűen szereztek egy kisebb meg egy nagyobb díszes ülőalkalmatosságot, és ezeket szánták a koronázás előtti és utáni állapot kifejezőjének. [...]
A ferencesek templomában megint az ősi szokások imitációja következett: Miksa lovagokat ütött. Utána a királyi esküt szabad ég alatt, sok magyar úr és méltóság jelenlétében Pozsony piacterén tette le. Végül, a koronázás utolsó aktusaként, a városfalakon kívül emelt dombhoz kellett igen hosszú úton vonulni. Az új magyar királyok szokása szerint Miksa ott kardjával a négy égtáj irányába suhintott, jelezve, hogy az országot minden ellenség ellen megvédi.
A királyné koronázása
A királynét másnap szintén a Szent Márton-székesegyházban koronázták meg. [...]
Díszebéd, párviadal, tűzijáték
Mária koronázása után rendezték a hosszú ünnepségsorozat második díszebédjét. Az első formális volt. A királyi család és néhány főpap ült az asztalnál, a világi urak pedig méltóságuknak megfelelően tevékenykedtek körülöttük. A királyné koronázása után rendezett ebéd már szokásos ünnepi étkezéssé vált. Márián kívül a világi urak is az asztalnál kaptak helyet. [...]
Az udvar Pozsonyban szórakozott,
a népnek népünnepélyeket rendeztek, és Ferdinánd császár ott maradt. Hangsúlyozottan
részt vett fia koronázásának minden mozzanatában