PANDULA ATTILA: Állami, nemzeti zászlók

Az ókori jelvényektől a polgári trikolórig

Zászlók (illetve zászlószerű szimbólumok) a legkorábbi időszakokból, különféle kultúrákból ismeretesek, például az ún. vexilloidok (rúdra szerelt jelvények, textil vagy más kiegészítésekkel).

Ókori jelvények

Rúdra szerelt jelvény ismeretes az ókori Egyiptomból is. Megjelentek mint országrészek szimbólumai s mint katonai jelképek egyaránt. De találkozunk hasonlóval Asszíriában, a hettitáknál, az ősi kínaiaknál, illetve indiaiaknál is. Vexilloidok ismertek voltak az ókori görögöknél és a karthágóiaknál is. Elsődleges volt ezen jelvények katonai használata: a hangtalan vezénylés eszközeinek számítottak, jelzésre használták őket. Ezek a tárgyak megjelentek az uralkodók környezetében (hatalmi jelvényként), és mindenképpen használtak ilyeneket hajókon is.

A későbbiekben a rúdra erősített jelképekhez szalagokat, textíliákat erősítettek. [...]

A Római Birodalomban igen sokrétű zászlóhasználat érvényesült. Ezek jelölték pl. az egyes katonai főhadiszállást (vörös vagy bíbor színű vexillumok). Általános volt ezeken a jelvényeken a sasos szimbólum. A légiók zászlója, az aquila (sasos hadijel), a kisebb katonai egységek a signát hordozták. [...]

A kereszténység felvétele körüli időszakban alapvetően megváltoztak a szimbólumok, illetve átalakult maga a zászló formája is. A római és a bizánci császárok hatalmi jelvénye a labarum volt (hosszú nyélen függő hadizászló), kezdetben a nyél végén a tradicionális római sassal ékesítve. Nagy Konstantin (306-337) a zászló fölé, a sas helyére a keresztet és Krisztus monogramját (X és P) tétette. Így keletkezet a keresztes zászló, a vexillum crucis.

Középkor: zászló címerrel

A középkorban mindenfelé sokféle zászlót használtak. Általános volt az ún. gonfanon (ilyen zászlót adott III. Leó pápa 800-ban Nagy Károlynak). Egy másik elterjedt zászlóféleség neve az oriflamme volt. A német császári zászló a 10. századtól bíborszínű, a 13. század közepétől pedig aranyra változik.

A lovagi korszakban általánossá vált a zászlók címerekkel való ékesítése (banniére). [...]

A hűbéri korban a banniére használata a legtekintélyesebb seniorok előjoga volt. A kisebb rangú személyek a háromszögletű, címeres pennont viselhették. Ez, rangemeléskor, egyik csúcsának lemetszése által banniérevé változhatott. Egyes területek adományozásánál az uralkodó jelképesen zászlót adott át.

A középkorban az uralkodók által használt központi hadizászló számított az állam jelképének. Ez az uralkodó, az ország és a nép jelképe is volt egyben.

A keresztes háborúk idején kiterjedt zászlókultusz érvényesült. A Szentföldön harcolók kereszttel ékesített zászlókat használtak. [...]

A zászlókon általános volt a címerek megjelenítése, sőt egyes zászlók lényegében nagy méretű, textíliákon elhelyezett címerek voltak, az azokon szereplő heroldalakoknak, illetve címerképeknek feleltek meg.

Hajólobogók

A hajózásnál, különösen pedig a tengeri hajózásnál ősi időktől általános volt a jelkép-, jelhasználat, lobogóhasználat. A tengeri hajózás elterjedésével általánossá vált jól elkülöníthető, egyszerű, könnyen felismerhető lobogók használta. Például a mediterrán térségben nagy jelentőségre tett szert Velence Szent Márk szárnyas oroszlánjával ékes lobogója, Genova vörös keresztes lobogója, illetve a Máltai Lovagrend vörös alapon nyolcszögű fehér kereszttel, illetve később (sima) fehér kereszttel ékes lobogója.
A hadihajók által használt lobogók hadilobogók, a kereskedelmi hajók pedig - ugyancsak eltérő - kereskedelmi lobogókat használtak a későbbiekben. Ez utóbbiak gyakran megfeleltek a nemzeti lobogónak.

A lobogófejlődés során jelentős szerep jutott a vízszintes, vörös-fehér-kék sávokból álló németalföldi lobogónak, amelyet világszerte használtak a holland tengerészek. Ezt vette át a későbbiekben - fehér-kék-vörös - formában az Orosz Birodalom, s rajta keresztül, különféle formában, alakban, összeállításban a szláv államok nagy része (s használják napjainkban is). [...]

Polgári kor: trikolór, kokárda

A zászlófejlődésben igen nagy szerep jutott az ún. trikolórnak mint a polgári állam (lényegében a maival teljesen azonos értelmezésű) szimbólumának. Kialakulása szorosan kapcsolódik egy másik jelkép, a (francia) kokárda használatához. Ezt Franciaországban, különféle színösszeállításokban, XIII. Lajos (1610-43) uralkodásától kezdődően használták. A francia forradalom idején előbb a kokárda kapott kiemelt szerepet, majd trikolórrá alakulva, a királyi (fehér) zászlót is háromszínűvé alakítja, s az egész nemzet szimbólumává vált. [...]

A napóleoni háborúk idején a trikolór sokfelé elterjedt, népszerűvé vált különféle színösszeállításokban, illetve formákban. Először a francia befolyás alatti bábállamok használták (pl. Anconai Köztársaság: 1797-98, Helvét Köztársaság: 1798-1803). Ez a zászlóforma a 19. század során világszerte általánossá vált, s meghatározó alaptípust alkotott a nemzetközi zászlótörténetben. [...]

A vörös zászló karrierje

A vörös színnek forradalmi szimbólumként való használata a 19. században terjedt el. Ezt használták az 1848. évi francia forradalomban, az 1871. évi Párizsi Kommün idején is. Ez volt a tradicionális zászlószín az 1905. évi orosz, illetve az 1917. októberi orosz forradalmak időszakában.

1918. április 8-tól (hivatalosan) az Orosz Szocialista Föderatív Szovjet Köztársaság állami zászlója a vörös lobogó lett. Ezt a különféle szervezeti (illetve elnevezés-változások) idején is, egészen a rendszerváltozásig fenntartották. A szovjet mintát egyes (elsősorban ázsiai) szocialista országok követték. [...]

A rendszerváltásokat követően döntően a nemzeti hagyományok kerültek előtérbe az egyes országok zászló- és lobogóhasználatában.

Korai magyar zászlók és lobogók

A magyarok a korai időszakokban - feltehetően - totemszimbólumokkal ékesített vexilloidokat használtak. Bizonyos időszaktól kezdve textilből készült zászlóik is lehettek. A zászlószín tradicionálisan a vörös volt, kezdetben a zászlólapon, zászlócsúcson totemjelekkel. Hosszú időn keresztül kizárólagosan katonai zászlóhasználat volt őseinknél.

A keresztény állam megalapítását követően a zászlókra - úgy a zászlólapra, mint a zászlócsúcsra - keresztény szimbólum, a kereszt került. Maga a vörös szín hosszan fennmaradt katonai zászlószínként. Anonymus szerint a magyarok nagy hadi vállalkozásoknál központi (közös) királyi zászlót használtak, de a főzászlón túl az egyes seregeknek (részeiknek) is voltak zászlóik. A királyi zászló, illetve más hadi jelek igen szoros kapcsolatot mutatnak az államcímerrel, annak változásaival (pl. szín- és motívumhasználat).

A címeres zászló

Magyarországon a 13. században jelenik meg a címeres zászló. E korban a magyar király zászlója számított az ország zászlójának ("állami zászló"). III. Béla (1173-96) uralkodásától kezdődően használtak kettőskeresztes, Imre király (1196-1204) korától kezdve pedig vörös-ezüst sávos zászlókat. Ezek a jellegzetes motívumok hosszú évszázadokon át fennmaradtak. [...]

A 14. századból ismeretes az első (zöld-fehér- vörös) zászlóábrázolás, a póniki (Poniky) római katolikus templomban, a Szent László-falképcikluson. Igen érdekes, piros-fehér-zöld mandorla tanulmányozható a gömörrákosi (Rakoš) Szentháromság-templomban (14. század). 1380 körüli a legkorábbi magyar lobogóábrázolás (sávos, címeres) a zárai Szent Simeon ezüstkoporsón.

A vegyesházbeli királyok uralkodása idején a zászlófejlődés igen nagy mértékben követte az uralkodói (állami) címer alakulását. Így a sávok mellett a királyi család címermotívuma is szerepelt a zászlókon.

Mátyás (1458-90) uralkodása alatt nagy számban használtak zászlókat. Az uralkodói zászlóhasználat nagymértékben kötődött a korabeli címerhasználathoz.

1514-ben, a Dózsa-féle parasztháború idején, fehér alapon vörös keresztet használtak a felkelők zászlóikon.

A mohácsi csatában a törökök kezébe került az "ország zászlója".

A török kor

A török elleni harcok idején alapvető volt a katonai zászlóhasználat. Úgynevezett főkapitányi zászlót használt Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány Szigetvár védelménél 1566-ban. A végvárak élén álló kapitányok a tisztség elnyerésekor mindig kaptak zászlókat. A katonai egységek egymástól eltérő méretű, jellegű zászlókat használtak. [...]

A korabeli zászlók jelentős része ún. fecskefarkú volt. A színek között többségben volt a vörös, de voltak fehér, zöld és kék színű zászlók is. Méret és jelleg szerint jól elkülöníthetők ez idő tájt a gyalogsági és a lovassági zászlók.

1557-től Jean Agricola (Hans Bauer) egyik tornaképén látható egy hangsúlyozottan piros-fehér-zöld magyar színeket mutató, lovon ülő üstdobos, akinek üstdobzászlója, ruhája, kalpagtolldísze, lovának fejkantártolldísze (utalva a figura magyar voltára) a hármas színt mutatja.

A 16. századtól meglehetősen jól dokumentálható magyar királykoronázásokkor szintén jelentős szerep jutott a zászlóknak, színeknek is. Például országzászló (uralkodói zászló), társországi, illetve igényterületek zászlóinak használata. A koronázásnál jelentős szerepet kaptak (pl. a dekorációban, a koronázási domb felépítményénél, az alkalmazott virágdíszítésben) a "pannon színek", a piros-fehér-zöld. Szerepük mindvégig megmaradt.

A nemzeti függetlenségi harcok idején (Bocskai-szabadságharc, illetve Bethlen Gábor kora) általános volt a vörös színű, magyar államcímerrel, illetve a fejedelem családi címerével (is) ékesített zászlók használata.

A Habsburgok és a zöld-vörös

A Rákóczi-szabadságharc időszakában (1703-11) is igen sokszínű zászlóhasználat létezett. A fejedelem a reguláris hadsereg fontos velejárójának tekintette a zászlókat, s törekedett katonasága e hadi jelvényekkel való ellátására. Ismeretes ekkortájt a vörös-fehér (ezüst) sávos zászló használata. Egyes zászlókon az államcímer, más példányokon a Rákóczi család címere látható. [...]

Az 1715:VIII. tc. által létrehozott állandó hadsereg zászló- és színhasználatában inkább a birodalom egészének hagyományai kerültek előtérbe. A magyarországi eredetű katonai alakulatok egy része azonban hangsúlyozottan magyar jellegű zászlókat használt. [...]

A trikolór

A magyar címer (s általa a nemzeti színek) védelmében sikeresen lépett fel a Magyar Udvari Kancellária a 18. és 19. századokban. A 18. század legvégén (éppen a francia forradalmi trikolór hatására) nálunk is átértelmeződnek a hagyományos nemzeti színek. A Habsburg Birodalomban (központilag) ez idő tájt a fekete-sárga színeket használták, nálunk a piros-fehér-zöld terjedt el egyre inkább. [...]

A reformkorban országszerte népszerű volt a nemzeti színek használata. Azok hivatalossá tételére
az 1832-36. évi országgyűléstől kezdődően törekedtek.

A nemzeti színek, zászlók, jelképek 1848- 49-ben különös jelentőségre tettek szert.

Vissza a tartalomjegyzékhez