OROSZ ISTVÁN: Meg nem történt történelem?

Heribert Illig: Kitalált középkor c. könyvéről

Évszázadok során a történelemhamisításnak kifinomult formái és módszerei alakultak ki. Lehetett azt állítani gyilkos diktátorokról, hogy a nép jótevő atyjai voltak, népirtásról, hogy meg sem történt, nagyszerű építményekről, hogy földöntúliak alkotásai. Heribert Illig azonban mindenkin túltesz, amikor azt mondja, hogy Európa történetének három évszázada soha meg nem történt. A "Kitalált középkor" szerzője nem kevesebbet állít, mint hogy azt a 297 évet, ami 614. augusztus végétől 911. szeptember elejéig tartott, utólag, tudatosan toldották be a középkor történetébe, meghamisítván ezzel nemcsak a naptárt, de az egész európai történelmet.

Naptárreformok

Nem tagadhatjuk, hogy az a kronológiai kérdés, ami kiváltotta a szerző vizsgálódásait, valódinak tűnik. A Julius Caesar által bevezetett naptárreform a szökőévek bevezetése ellenére sem volt egészen pontos, és a csillagászati és naptári év nem esett teljesen egybe. Évszázadok során emiatt a napfordulók ideje (március 21. és december 21.) egyre távolabb került a naptári dátumtól. Pedig a tavaszi napéjegyenlőségnek kitüntetett szerepe volt a liturgikus évben, mivel a kereszténység korai évszázadait nem tekintve, a húsvétot a tavaszi napfordulót követő holdtölte utáni első vasárnapon kellett tartani. 1582-ben XIII. Gergely egy pápai bullával olyan naptárreformot vezetett be, amely helyreigazította a Juliánus-naptár hibáját. 1582. október 4. után 15-e következett, s így a tavaszi napforduló ismét március 21-re esett.

Illig helyesen mutat rá, hogy a Julius Caesar és XIII. Gergely között eltelt évszázadokat figyelembe véve nem 10, hanem 13 napot kellett volna törölnie a pápának 1582-ben. A helytelen korrekció ellenére az eredmény helyes volt, azaz XIII. Gergely csillagászai segítségével "úgy javította ki a naptár hibáját, hogy ezáltal összhangba került a csillagászok égboltjával - jóllehet a matematika törvényei alapján más számadatoknak kellett volna kijönnie" (297. l.).

A hibás javítás - helyes végeredmény ellentmondásának feloldásában a szerző először még többféle lehetőséget is figyelembe vett (rövidebb csillagászati év, a Föld pályájának megváltozása, rossz beavatkozás a naptárba, a napfordulók dátumának más kijelölése Caesar és XIII. Gergely korában), végül azonban egyetlen megoldáshoz ragaszkodik: a két naptárreform között nem 1627 év, csak 1282 év telt el, azaz valaki vagy valakik tudatosan meghamisították a történelmet, mert a "kora középkor nagyrészt kitalálás, ugyanis a 614-911-ig tartó periódus teljesen fiktív, csak egy fantomkorszak" (331. l.).

A "csalók"

A gazdag fantáziával megáldott szerző természetesen a "bűnösöket" is megtalálja: a magyar történelemből jól ismert II. Szilveszter pápa (999-1003) és III. Ottó német-római császár (996-1002), valamint VII. (Bíborbanszületett) Konstantin (913-954) bizánci császár személyében. [...]

Most már csak arról kellett felvilágosítani az olvasót, hogy a mielőbbi millennium megünneplésére összeesküvők hogyan találtak egymásra. A német-római császárságot megalapító I. Ottó fiának (II. Ottónak) bizánci császárlányt szerzett feleségül, s Teophanu "csomagjában benne volt az új időszámítás is" (448. l.). A bizánciak ugyan nem a millenniumvárás miatt változtatták meg a naptárt, de ez a 297 év nyereség kapóra jött a nagyravágyó II. Szilveszternek és a fiatal III. Ottónak, akik így lehettek az ezredforduló pápája és császára. A meg nem történt 297 év benépesítésére aztán "kitalálták" a Karolingokat, köztük Nagy Károlyt. [...]

Évszázadok "kiiktatása"

[...] Érdemes emlékezetbe idézni, mit kellene meg nem történtnek tekinteni, ha Illig hagymázas elképzelése valósnak bizonyulna. A frank történelemből nemcsak Nagy Károly és utódai: Jámbor Lajos, Lothár, Kopasz Károly, Német Lajos nevét kellene kihúznunk, hanem Martell Károlyét és Kis Pippinét is. Nem volt poitiers-i csata; Gebel-al-Tarik nem kelt át a tengerszoroson és nem foglalta el a vizigótok államát; nem volt Lex Visigothorum (654); a longobárdok csak néhány évtizedig uralkodtak Itáliában; a 8. században nem született meg az a Lex Bajuvariorum, amely hatást gyakorolt Szent István törvénykönyvére is, de a többi barbár törvénykönyv közül a Lex Alemanorum és a Lex Saxonum sem. Nagy Károly szász és avar háborúi csak a képzelet szülöttei, nem léteztek a császár kapituláréi, köztük a "de litteris colendis" vagy a császári gazdaságokról intézkedő "capitulare de villis" sem. Nem volt 842-ben strassbourgi eskü, így az ófelnémet, ófrancia nyelv legrégebbi emlékei csak a képzelet szülöttei.

A "kitalált" Nagy Károlynak nem volt udvari iskolája, nem lehettek tudós tanácsadói: Alcuin, Paulus Diaconus, Einhard, Theodulf, Hrabanus Maurus nem léteztek, vagy nem a 614-911 közötti időszakban éltek. [...]

Angliában nem volt viking hódítás, Nagy Alfrédnek a nevét is el kell felejtenünk. Bizáncban 717-ben III. Leó nem oltalmazta meg a várost az arabok ostromától, nemcsak az isauri császárok (III. Leó, V. Konstantin) nem éltek, de a képtisztelők és képrombolók harca is a képzelet szüleménye. Cirill és Metód nem téríthettek, nem alkották meg a glagolita írást, s a Balkánon a 10. században II. Baszileosz egy olyan bolgár államot hódított meg, amely meg sem született. [...]

Mohamed futása 622-ben nem lehetett az iszlám időszámítás kezdete, nem létezett az Omajjádok dinasztiája, s az Abbaszidák legnagyobb kalifája: Harun-al-Rasid, Nagy Károly kortársa sem uralkodhatott a 8-9. század fordulóján. A felsorolást vég nélkül lehetne folytatni.

Illig érvrendszere

Kérdés, hogy a szerző mivel magyarázza a fentiek kiiktatását a történelemből? Heribert Illig úgy véli: az írott forrásokra nem lehet alapozni egy korszak történetének megírását, csak a kövekre, az építészeti emlékekre lehet támaszkodni.

Az oklevelekről mint a középkor történetének legfontosabb forrásairól úgy vélekedik, hogy hamisítványok, s köztük csak jó és rossz hamisítvány van. [...]

Az oklevelekhez hasonlóan vélekedik Illig az életrajzokról, krónikákról is: például Einhard Nagy Károly életrajzának mind a 80 kéziratát hamisítványnak tekinti. De Illignek ezt is kell tennie, ha a császárt nem létező személynek tartja. Ugyanezt kell mondania az elszigetelt, egymástól több száz kilométerre levő kolostorokban készült krónikákról, névjegyzékekről is, vagy feltételezni, hogy közöttük olyan titkos kapcsolat és együttműködés volt, ami a pápa vagy a császár által kifundált célok megvalósulását szolgálta. [...]

A tagadhatatlanul létező szerzők műveiről azt kellett állítania, hogy azok nem a "kitalált" három évszázadban születtek. Ezért írja, hogy Beda Venerabilis nem a 7-8. század fordulóján, hanem a 12. században élt (arról azonban nem értesülünk, miért nem írta meg az Illig szerint is létező 10. és 11. századi Anglia egyháztörténetét). Johannes Scotus Eurigena nem előfutára a skolasztikának (a nem létező 9. században), a "természet felosztásáról" szóló művét, amelynek létét nem lehet tagadni, Szent Anzelm és Abelard kortársaként írta meg. Az nyilván nem zavarja a szerzőt, hogy a "De divisione naturae" ott volt II. Szilveszter máig is meglévő könyvtárában, s 980 táján idézett belőle a pápa egyik tanítványa. [...]

Nem élhetett a "kitalált" középkorban a 9. század jeles bizánci tudósa és pátriárkája, Photiosz sem. Abból, hogy híres gyűjteményében, a Bibliothékában 7. század előtti művek kivonatai szerepelnek, a szerző azt a következtetést vonja le, hogy 614 előtt kellett élnie. Fel sem tételezi Illig, hogy saját korának ismert műveiből nem volt szükség kivonatokat készíteni, hiszen azok teljes egészükben hozzáférhetők, olvashatók voltak.

A két nagy európai birodalom, Bizánc és a Német-római Császárság urainak "összeesküvésével" még magyarázni véli szerzőnk, miért kellett kitalálni 3 évszázadot a korai középkorban, a harmadik nagy kora középkori állam, az Arab Birodalom azonban nehezen illeszthető e konstrukcióba. A keresztény világgal harcban álló iszlám vezetői miért asszisztáltak volna két keresztény császár manipulációjához? [...] Az a magyarázat, hogy amikor a 10. században az iszlám hívei saját időszámításukat szinkronba hozták a keresztényekével, "megvásárolták a három üres évszázadot", a szerző felfogása szerint is gyenge lábakon áll, hiszen a mohamedánoknak nem volt kitalált középkoruk, azaz nem volt három évszázaddal rövidebb addigi történetük. Heribert Illig ezért a hedzsra évét nem 622-re, hanem 325-re (!) teszi, azaz az iszlám nem a 7., hanem a 4. században jött létre az ebioniták tanításából, bár Mohamed csak a 7. században élt. [...]

A "kövek bizonysága"

A "kitalált középkor" érvrendszerét, bizonyító anyagát - amint említettük - Illig szerint nem lehet az írásos forrásokra építeni, hiszen azok mind hamisítványok (legalábbis 614 és 911 között). Az igazságot a kövek hordozzák, azok az épületek, melyek feloldhatják az írott szövegek ellentmondásait. "A középkori régészet többnyire hiába kutat Meroving- és Karoling-kori épületek nyomai után, s minden egyes felsülésével az üres évszázadok teóriáját támasztja alá" - olvashatjuk lllig könyvében (167. l.). A meglévő Karoling-korinak tartott emlékekről viszont azt állítja, hogy azok vagy korábban, vagy később születtek. [...]

Megkerülhetetlen kérdések

Nincs mód rá, hogy Heribert Illig könyvének minden állítását sorra vegyük. Módszere, érvelésének ellentmondásossága talán az eddigiekből is kiviláglott. Miután Illig úr a magyar kiadás előszavában arra hivatkozik, hogy Közép- és Délkelet-Európa témája szempontjából "különösen érdekes", számomra nem kérdéses, hogy a következő években nálunk is számos meg nem értett és "elnyomott" történészzseni fogja szükségét érezni, hogy Illig fantazmagóriáját a magyarság és Közép-Európa múltjára alkalmazza. [...]

Befejezésül csak annyit: Heribert Illig könyve azt bizonyítja, hogy az általa választott úton nem lehet megoldani azt a problémát, hogy XIII. Gergely csillagászai miért 10 nappal és nem 13-mal javították a naptárt. A kérdés továbbra is fennáll, s ezt a középkor kutatói nem kerülhetik meg.

Vissza a tartalomjegyzékhez