Legfőbb nemzeti szimbólumainknak, így a koronának, az országcímernek és a nemzeti zászlónak mindig nagy jelentősége volt történelmünk során. Ezek a jelképek a reformkor, illetve a forradalom és szabadságharc idején új tartalommal telítődtek.

A korona új jelentése

A polgári gondolat, valamint ezzel szoros összefüggésben a nemzeti ideológia térhódításával nemzeti jelképeink eredeti tartalma jelentősen módosult, illetve átalakult. A koronára például a reformkorban a polgári átalakulás hívei már nem mint a kiváltságos nemesi osztály tagjait összetartó pántként tekintették, hanem a nemzet egészére kiterjesztendő kapocsként, melyen belül az "alkotmány sáncai mögé beemelendő milliók" is helyet kapnak. Ennek eredményeként pedig létrejön az egységes polgári magyar nemzet. A korona és az országcímer ugyanakkor nemzeti szempontból is felhasználható volt a bécsi udvarral folytatott küzdelemben, mivel ezek Magyarország területi egységét, valamint a Habsburg Birodalmon belüli önállóságát szimbolizálták.

Az 1848 őszétől kibontakozó küzdelem 1849 áprilisában, a Függetlenségi Nyilatkozattal szabadságharccá vált. Ez a koronát, mint a nemzet egyik jelképét, hátrányosan érintette. Noha a Függetlenségi Nyilatkozat az államforma kérdésében nem döntött, a Habsburg-ház trónfosztásának ténye önmagában is a királyság intézménye ellen hatott. S ilyen irányt vett a közhangulat is. Jól érzékelteti ezt a változást, hogy az 1849. április 14-ét követően készített katonai zászlókon az ország címere fölött már hiányzik a korona!

A nemzeti színek terjedése

Töretlen maradt viszont a nemzeti színek diadalmenete, jóllehet, a piros-fehér-zöld lobogó használata 1848-ban még viszonylag új keletű volt. [...]

A magyar trikolór tömeges feltűnése az 1830-as évekre tehető, amikor az egyre gyakrabban jelent meg a városi polgárőrségek, céhszervezetek, a gomba módra szaporodó társadalmi szerveződések, nemzeti kaszinók eszköztárában, vagy éppenséggel az országgyűlési követválasztások alkalmával.

Nem véletlen tehát, hogy a pesti március 15-i forradalommal kezdődő, országosan kibontakozó tüntetési hullám egyik fő követelése a császári jelképek és színek magyarral való felváltása volt.

Ez azután annál is könnyebben megtörténhetett, mivel a forradalom nyomán született áprilisi törvények XXI. cikkelye kimondta: "1. §. A nemzeti szín és ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. §. Ennél fogva a háromszínű rózsa polgári jelképen újra fölvétetvén egyszersmind megállapíttatik: hogy minden középületeknél s köz-intézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország czímere használtassék."

A törvényi felhatalmazás birtokában 1848. április-májusban "tavaszi nagytakarításra" került sor Magyarországon, majd a hamarosan visszacsatolt Erdélyben és a Katonai Határőrvidéken. A császári zászlókat és színeket felváltotta a magyar, s természetesen ezt vette használatba a Batthyány-kormány kiépülő intézményhálózata is.

A magyar ezredek "nemzeti jellege"

Csupán egy terület maradt érintetlen, a hadsereg, a császári-királyi haderő, amelynek mintegy negyedét magyarországi kiállítású ezredek alkották. [...] Csupán a 12 magyar huszárezred katonái viseltek még hagyományos magyar egyenruhát, de már a gyalogságnál csak a nadrágon viselt vitézkötésből lehetett megállapítani, hogy az illető magyar ezredben szolgál. Nem véletlen tehát, hogy a reformkori országgyűléseken az ellenzék mind hangosabban követelte a magyar ezredek nemzeti jellegének visszaállítását.

Az áprilisi törvények azonban itt is változást hoztak. Az 1848. évi III. törvény értelmében a hadsereg Magyarországon és kapcsolt részeiben állomásozó része felett a Batthyány-kormány, illetve annak hadügyminisztere, Mészáros Lázár tábornok kapott rendelkezési jogot. [...]

Mivel a húrt Béccsel szemben Batthyánynak nem volt szabad túlfeszítenie, a katonaság "magyar lábra állítása" elmaradt. Már csak azért is, mert az országban levő császári-királyi alakulatok, illetve azok legénységének kétharmada az örökös tartományokból származott. Ennél akkor jóval fontosabb volt a magyar katonaság hazahozatala, melyről - kivéve az itáliai hadszíntéren levőket - Batthyánynak szintén sikerült egyezséget kötnie az udvarral.

A megállapodás eredményeként lezajlott katonaságcsere következtében 1848 őszére a már itthon levő magyar soralakulatok aránya egyharmadról kétharmadra nőtt. Ez pedig felbecsülhetetlen előnnyel járt a szabadságharc szempontjából. [...]

Nemzeti kokárda, ezredzászlók

Ekkor már semmi sem állta útját, hogy a katonák s a tisztek velük tartó része a külsőségekben is jelét adják választásuknak. A katonák között tömegesen terjedt a nemzeti kokárda viselete - a zubbonyon vagy a csákón -, a tiszteknél ugyanez és a piros-fehér-zöld övszalag, majd öv használata. [...]

A honvédsereghez csatlakozott zászlóaljak és huszárezredek zászlainak kicserélése ősszel szintén elkezdődött, bár vontatottan haladt. Nem utolsósorban azért, mert a legénység és a tisztikar többnyire ragaszkodott a régi zászlóhoz, az alakulatához kötő tradícióhoz. 1849 tavaszára az egykori császári zászlót mégiscsak felváltotta a magyar - de azért, ha lehetett, a régit is megőrizték.

Nemzetőrök

A forradalom és szabadságharc első, nagyjából az 1848. október 30-i schwechati csatáig terjedő időszakának egy másik, a Batthyány-kormány rendelkezésére álló fegyveres ereje a nemzetőrség volt. [...]

A törvényhatóságonként (megyénként) szervezett nemzetőr zászlóaljak és lovas osztályok egy részét 1848 nyarán, a délvidéki szerb felkelés kitörése, valamint Jellačić várható támadása következtében mozgósították. [...]

Nemzetőrség: egyenruha, zászló, vörös szín

A nemzetőri alakulatok - egy pár gazdagabb várost leszámítva - egyenruhával általában nem rendelkeztek. Többnyire saját, polgári - helyesebben szólva: paraszti - öltözékükben szolgáltak. Nemzetőr mivoltukra a bal felkaron viselt nemzeti színű szalag utalt, valamint a csákó - ez már gyakoribb volt -, melyet fémből készült országcímer díszített.

Zászlóval viszont majdnem minden nemzetőr zászlóalj rendelkezett. Ennek formáját az 1848. július 10-én kelt miniszterelnöki rendelet szabta meg. [...]

Ugyancsak gyakori nemzeti jelképnek számított a nemzetőröknél a már említett kokárda, valamint a vörös szín használata. (Ez utóbbi a forradalom, illetve a köztársasági meggyőződés kifejeződése volt.) [...]

A magyar honvédség felállítása

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hadereje alatt ma elsősorban a honvédséget értjük. Pedig a kezdeti időszakban, a Batthyány-kormány idején a honvéd csapatok még csak egy kis részét alkották az akkor rendelkezésre álló haderőnek. Maga a honvédség mint hadsereg csak 1848 novemberében jött létre, a már meglevő honvéd alakulatok, a szabadságharchoz csatlakozott császári-királyi csapattestek, valamint a honvéddé alakított önkéntes nemzetőr és egyéb önkéntes egységek összevonásával. [...]

Honvédség: zászló, címer, karszalag

A honvédcsapatok legfőbb nemzeti jelképe a zászló volt. A honvédzászlóaljak önálló csapatzászlóval rendelkeztek, leszámítva azokat, melyek a szabadságharc végén alakulva ilyenhez már nem jutottak. A huszárezredek egy ezredzászlóval, valamint 4 - két-két századot magába foglaló - osztályzászlóval rendelkeztek. E csapatok zászlai azonosak voltak a nemzetőrség számára előírttal, azzal a különbséggel, hogy a honvéd zászlók bal lapján Magyarország védőszentje - Szűz Mária a kis Jézussal - kapott helyet. (Népszerű nevén így is hívták: szűzmáriás lobogó.)

A honvédcsapatok zászlai általában egységesebbek voltak, mint a nemzetőrségéi. A legfontosabb különbség a Függetlenségi Nyilatkozat előtt, illetve után készített lobogók között van. Az utóbbiak esetében, mint említettük, az országcímer fölül már hiányzik a korona. Helye üresen maradt, vagy a korona helyére olajág és kard került.

Az említett 1848/49-es honvédsereg kb. 240-250 honvéd zászlóval rendelkezett. Napjainkig több mint 80 honvéd zászló vészelte át az idők viharait. (Ezek zöme ma a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében található.)

A zászló mellett számos egyéb megnyilvánulása volt az 1848/49-es magyar honvédsereg nemzeti jellegének. Így elsősorban a nemzetőröknél már említett országcímer, melyet a honvédek szintén csákójukon viseltek. Bár a Függetlenségi Nyilatkozat ebbe is beleszólt: megjelenése után egyes alakulatok katonái letörték a koronát a címer tetejéről, míg más csapatoknál ezt a köztársasági államformát ellenző tisztek megakadályozták.

Nemzeti érzületet fejeztek ki a hadseregben az ország címerével díszített zászlóaljpecsétek, a már említett nemzetiszín kokárdák, karszalagok, tábori övek, valamint a lehetőség szerint a fegyverek is. [...]

Vissza a tartalomjegyzékhez