BERTÉNYI IVÁN: Államcímerünk kialakulása

Kettőskereszt, hármashalom, oroszlánok

A címerek 12-13. századi elterjedése idején a király volt az államhatalom megtestesítője, a kormányzás gyakorlója. Természetesen figyelembe kellett vennie az ország vezető egyházi és világi tisztségviselőinek a véleményét, de - formailag - ő maga hozta meg az egyes kormányzati intézkedéseket, ő élvezte a királyi birtokokból és adókból származó bevételeket.

A király címere

Ilyen körülmények közt a szó későbbi értelmében vett államcímerről még nem beszélhetünk; csak a királynak lehetett címere, s más, voltaképpen az ő átruházott hatalmi jogkörét gyakorló méltóságviselők is egy ideig az ő címerét használták. Az uralkodónak mint államfőnek a kiemelt szerepe a király személyétől elváló államfogalom kialakulása után is megmaradt, ő viselte az ország koronáját, s címere(i) is azonos(ak) maradt(ak) az uralma alatt álló terület(ek) (összességének) felségjelvényével.

A kettőskereszt

A magyar királyi (később állami) címer legkorábban megjelenő eleme, a kettőskereszt több mint nyolcszáz éve szerepel hazánk címertörténetében. [...]

A magyar királyi hatalom jelvénye a 11. századtól kezdve az Itáliában és általában Nyugat-Európában is használt, nyélre tűzött (egyszerű) kereszt volt. Korai uralkodóink is ezt vették át: a Szent István korában készült koronázási palástra is ráhímezték. Ugyanakkor - Bizáncból elterjedve - Nyugat-Európában sem volt ismeretlen a kettőskereszt. [...]

A keresztábrázolás a 11. századtól jól ismert volt Magyarországon, de a kettőskereszt királyi jelvényként való alkalmazása nem bizonyítható. Ez utóbbi III. Béla (1173- 96) pénzein jelenik meg először "hivatalos" helyen. (III. Béláról jól tudott, hogy Bizáncban nevelkedett. A kettőskereszt szimbólumot onnan hozhatta magával.) Ekkor azonban még nem öröklődik tovább, így tehát még alig tekinthetjük címernek. Béla idősebbik fia, Imre (1196-1204) más jelvényt - sávozott pajzsmezőt és azon lépő oroszlánokat - helyezett függőpecsétjére, fiatalabb fia, II. András (1205-35) bár pecsétjein bátyja jelvényeit követi, ismét szerepelteti a kettőskeresztet egyes pénzein, amelyet azután az ő fia, IV. Béla (1235-70) pecsétjeinek a pajzsán szintén láthatunk. A kettőskereszt így önállóan vagy más geometrikus ábrázolásokkal, címerképekkel együtt a 13. századtól folyamatosan használva címerként szerepel, illetve részévé lett a magyar királyi (állami) címernek. Ezt azután az Árpádokat követő más királydinasztiák is használták, sőt az új magyar köztársasági államcímerünknek is alkotóeleme maradt.

Problematikusabb a kettőskereszt jelvény szimbolikája. Vallási eredete vitathatatlan.
A kettőskereszt kétségtelen vallási szimbolikája mellett III. Béla nem egyszerűen keresztény szimbólumként vette fel a kettőskeresztet, hanem mint bizánci hatalmi jelvényt utánozta, s ezzel a bizánci császárok szokását követte. [...]

Hármashalom

A hármashalom (amely a színes címerábrákon zöld színben szerepel) valószínűleg a magyar heraldika természetességre törekvő ábrázolásmódjának köszönheti a létét: a nyugati címerművészetben előszeretettel lebegtetett címerképeket hazai címeralkotásunk szívesebben ábrázolta valósághű módon. Így a kardot kézbe adták, a lebegő személyek, tárgyak alá zöld pázsitot, talapzatot, halmot stb. tettek. E talapzat megtöréséből alakult ki az a gótikus stílusú lóhereív, amely a 13. század utolsó három évtizedében főleg egyes királynéi pecséteken jelentkezett, majd hármasheggyé (-halommá) fejlődött. [...]

A hármashegy ma is ismert szimbolikája bizonyíthatóan csak jóval később, a 18. századra alakult ki.
A 17. század végén egy portugál jezsuita a hármashalmot Magyarország három legnagyobb hegyének értelmezte, majd a 18. században meginduló magyar heraldikai irodalom már a konkrétan megnevezett három nagy hegységet, a Tátrát, Mátrát és a Fátrát értette rajta. [...]

Sávozott pajzsmező

Államcímerünk másik, napjainkig élő eleme a vörössel és ezüsttel (általában) hétszer vágott pajzsmező. Először Imre király egy 1202. évi oklevelének arany függőpecsétjén (bulláján), a hátlapon szerepel. Itt a vágásokban hét (2 + 2 + 2 + 1) lépő oroszlánt s középen egy-egy apró pajzsot is megfigyelhetünk. Hasonló, hétszer vágott pajzsot találunk hét oroszlánnal II. András király aranypecsétjén (bulláján) és az 1220-as években használt kettős viaszpecsétjén. Utolsó, 1235. évi kettőspecsétje is hétszer vágott, és kilenc (3 + 3 + 2 + 1) oroszlán látható rajta. A sávozott címer II. András halála után és az Árpád-kor vége felé mint uralkodói jelkép háttérbe szorul. Egyre inkább a királyi családhoz tartozó (de nem uralkodó) hercegek pecsétjein, zászlain fordul elő. [...]

Azt a szakemberek általában elfogadják, hogy a 13. század második felétől a vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező lehetett az Árpád-ház családi címere - szemben a királyi hatalmat jelképező kettőskereszttel. Ezt az is alátámasztja, hogy 1235 után a pecsétjükön, zászlajukon sávozott mezőt szerepeltető királyi hercegek, ha trónra léptek, addigi címerüket felcserélték a kettőskeresztessel.

Oroszlánok

Problematikus s egyértelműen ma sem megoldott a különböző pecséteken szereplő oroszlánok szimbolikája s esetenként eltérő száma. Lehetséges magyarázatként úgy értelmezhetők az így eltérő címerváltozatok, hogy az oroszlán nélküli ábrák mutatják a családi címert, s ehhez viszonyítva Imre és András királyi tisztségük kifejezésére az oroszlánok szerepeltetésével címertöréshez folyamodtak.

Az oroszlánok szimbolikájának egyértelmű megfejtése gyakorlatilag lehetetlen. [...] A különböző magyar királyok vágásai közt szereplő hét, illetve több oroszlán hét magyar (és a hozzá csatlakozott néhány kabar) törzs feletti uralomra utaló jelentése - forrásos bizonyítékok hiányában - egyelőre feltételezés marad. Ugyanakkor az oroszlán a korai Magyarországon is uralmi jelvény lehetett, később azonban "feleslegessé" vált, miután a sávozott mezővel együtt használni kezdett kettőskereszt az Árpád-házi származás mellett a keresztény királyi hatalmat is kifejezte.

Liliomok

Anjou-házbeli királyaink címereiken is hangsúlyozni kívánták, hogy - ha leányágon is - az Árpád-ház örökösei. Ezért szívesen szerepeltetik a vágásokat királyi pecsétjeik hasított (azaz függőleges vonallal két részre osztott) címerpajzsain, miközben nagy kettős pecsétjeik hátlapját az uralmi jelvény, a hármashalom közepén álló kettőskereszt foglalja el. A hasított címerpajzsok másik, kék mezejét az arany (heraldikai) liliomokkal behintett családi Anjou-címer tölti be. [...]

A 14. században a királyi pecséteken a vágásos-liliomos pajzsmezők és a kettőskeresztet ábrázoló címerpajzsok egyaránt előfordulnak. Emellett Anjou királyaink előszeretettel használtak patkót harapó struccos sisakdíszt, s az általuk nagy becsben tartott lovagszent, I. László (1077-95) csatabárdot tartó alakját is szívesen tüntették fel pajzstartóként heraldikus ábrázolásaikon.

Miután Nagy Lajos élete végén a lengyel királyi címet is viselte (1370- 82), a Piastok aranykoronás ezüst sasát is felvette címerpajzsára. [...]

"Az ország jelvénye"

A 14. századra Európa különböző országaiban az ott hosszabb ideje uralkodó családok címereit kezdték az illető területek címereinek is tekinteni. [...]

Magyarország címerét már 1294- 95-ben e néven említi Villani olasz történetíró, s a zürichi címertekercs is "Magyarország címerét" rajzolja le. Ezek azonban külföldi források. Hazai forrásaink közül Nagy Lajos édesanyja, Erzsébet királyné hagy 1380-ban készült végrendeletében egy ereklyetartó ládikót királyi fiának, amelynek az "egyik oldalán sas, a másikon Magyarországnak a címere van". [...]

A kifejlődő, az éppen uralkodó király személyétől elváló államfogalom címere is az eddigi uralkodói címer lett, s így a vörössel és ezüsttel hétszer vágott címerábra, valamint a kettőskereszt most már az ország területe feletti uralmat gyakorló főpapok és bárók hatalmára utaló szimbólum, s egyúttal területi értelemben is Magyarország címere lett. (Az 1445:XV. törvénycikk a kettőskeresztet már egyenesen az "ország jelvényének" mondja.)

Államcímer

A magyar államcímer fogalma a 14. század végére-15. század elejére tehát lényegében kialakult. Újabb és újabb dinasztiákhoz tartozó királyaink ezután mindig saját családi meg országcímereiket egyesítették a magyar sávozott mezővel, illetve a kettőskereszttel. A 15-16. század fordulójára a vörös-ezüst sávozatot az ország négy folyójával (Duna, Tisza, Dráva, Száva) azonosították, s miután ez a magyarázat Werbőczy István Hármaskönyvébe is bekerült, általánosan elterjedt. A vörössel és ezüsttel sávozott mező, valamint a hármashalom középsőjén álló kettőskereszt közti korai finom különbség elenyészett, egyre inkább ugyanazon pajzsban alkalmazták őket, azonos, Magyarországra utaló jelentéssel.

A magyar címerfejlődés sajátja, hogy mindkét ősi címerváltozatunkat hosszú évszázadokon keresztül használta, s egy-egy önálló pajzsmezőbe helyezve, közös pajzsra emelve napjainkig megőrizte.

Vissza a tartalomjegyzékhez