GLATZ FERENC: Hóman Bálint életpályája

TUDÓS A POLITIKÁBAN

Hóman Bálint (1885-1951) jelentős és a maga korában - sőt ma is - korszerű történetíró volt. Gazdaságtörténeti, historiográfiai, filológiai munkái máig használt és újrakiadott kézikönyveink közé tartoznak. Kiváló könyvtári és gyűjteményi szakember, az Egyetemi Könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Múzeum igazgatója. Gondos egyetemi tanár, több kiváló, később akadémikus, egyetemi tanár tanítványát tartja számon a magyar történetírás. 1932-42 között miniszter (szakminiszter), akinek nevéhez fűződik a máig élő magyar általános és középiskolai rendszer alapjainak lerakása: a 8 osztályos általános és 4 osztályos középiskola, a szakoktatás, az állami tanfelügyelői rendszer kiépítése. Politikusként a jobboldali, németbarát politika oldalára áll, s noha Magyarország német megszállása (1944) után kiábrándul korábbi elveiből, Nyugatra menekül. 1945-46-ban Népbíróság elé állítják, életfogytiglani fegyházra ítélik. 1949-ben Vácra szállítják, rendszeresen bántalmazzák, a durva bánásmód miatt keletkezett betegségbe belehal. 2001-ben a váci fegyház tömegsírjainak feltárásakor azonosítják maradványait, amit a családi kriptában Tasson temetnek el.

A sír feltárásakor és a temetéskor neve és tevékenysége napi politikai viták tüzébe került. Úgy látszott, hogy a reális, kiegyensúlyozott szakmai értékelésnek akkor nem jut hely. Most, hogy elültek a politikai összecsapások, közöljük Kosáry Domokos még 2001-ben készült visszaemlékezését és egy 1984-ben íródott és 40 ezer példányban megjelent História-könyv ("Az 1944. év históriája". Bp., 1984) tanulmányrészletét.

Hóman Bálint pályájáról

1908-42

Hóman Bálint 1885-ben Budapesten született. Nagyapja gazdatiszt. Atyja, Hóman Ottó, a klasszika filológia egyetemi tanára. Hóman Bálint már egyetemista korában kitűnik képességeivel. Az Egyetemi Könyvtár tisztviselője lesz. A középkori gazdaságtörténet specialistája. Az Árpád-kori városokról (1908), majd a középkori magyar pénztörténetről (1916) írott nagyobb és sok kisebb dolgozata fiatalon tekintélyt biztosít számára a tudományos világban. A pesti fiatal értelmiségi társaság közkedvelt alakja: éppúgy megfordul a baloldali polgári gondolkodású családok, a későbbi forradalmárok (Czóbel, Pogány) zsúrjain, mint a vidéki középosztályból, elszegényedett dzsentri sorból kikerülő konzervatív fiatal kollégák többnapos falusi eszemiszomjain. Legjobb barátja a liberális irodalomtörténész Benedek Marcell és a Bécsben élő történész, Szekfű Gyula.

Tudományos-tisztviselői karrier

Politizálni ő is, mint megannyi kortársa, a forradalmak idején kezd: részt vesz a könyvtári politikai szervezkedésekben; ír is egy kis brosúrát az 1918. októberi forradalom történetéről; elvállalja, hogy részt vesz barátjával, Szekfű Gyulával együtt a történelmi materializmus szellemében megírandó történeti szintézisben. A forradalmak bukása után gyorsan ível felfelé adminisztratív karrierje: 1922-ben az Egyetemi Könyvtár, 1923-ban az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. 1925-ben nyilvános rendes egyetemi tanár. 1927-ben a megalakuló Magyar Szemle Társaság elnökségi, és Szekfűvel együtt legaktívabb tagja. (A társaság - és folyóirata, a Magyar Szemle, majd könyvsorozata - a konzervatív irányú reformpolitika ideológiaszervező intézménye, elnöke gr. Bethlen István miniszterelnök.) Ő és Szekfű írják meg a máig legélvezetesebb formában elkészített magyar történeti szintézist, a "Magyar történet"-et (I-VII. kötet, 1929-1933). A politikai élethez részben a kulturális adminisztrációban elért gyors sikerei, részben baráti társasága révén jut közel. Anyja a századelőn nagy hatalmú Darányi Ignác földművelésügyi miniszter unokahúga. A kiterjedt és a pesti politikai életben mindenütt bejáratos Darányi család révén ismert lesz azon fiatal középosztálybeli konzervatív-liberális társaságokban, amelyek az 1920-as évek végén a Monarchia politizálási formáival történő teljes leszámolástól, az arisztokratákkal teletűzdelt kormány bukásától remélik politikai karrierjük kibontakozását. Hóman megnyerő kedvességével, rendkívüli műveltségével, alkalmazkodóképességével e társaság egyik legkedveltebb alakja.

1932 októberében Gömbös Gyula kap miniszterelnöki megbízást. Az unokatestvér - Darányi Kálmán - szervezte tarokkpartik tagjai közül hárman is szerepelnek a kabinet listáján: Lázár Andor igazságügy-miniszter, Hóman Bálint kultuszminiszter és Darányi Kálmán mint miniszterelnökségi államtitkár. Ugyanakkor az új kormányt nemcsak ők, hanem - mint ezt történetírásunk hangsúlyozza - a rendszer fasizálódó, jobboldali reformpolitikát hirdető erői is várják. Gömbös nemcsak kormánya - az első arisztokrata nélküli magyar kormány - legtekintélyesebb tagjának tartja a professzor-minisztert, hanem egyben mintegy összekötő kapocsnak is a liberális-konzervatív pesti intelligencia felé. Hóman a miniszterelnök bizalmasa, egyben a kormányon belüli konzervatív-liberális ellensúly Gömbös volt politikai táborával, a szélsőjobb irányú átalakításokat követelő ún. reformnemzedékkel szemben.

Ezt a befolyásos szerepet Gömbös halála (1936) után is megtartja a kormányban. Annál is inkább, mert az új miniszterelnök unokatestvére, Darányi Kálmán (1936-1938). Noha Imrédy Béla személyi ellentétek miatt visszaszorítja, az 1939-1941 között kormányra kerülő gr. Teleki Pál mellett ismét Hóman a kormány "erős embere". (Egyébként Teleki fia, Teleki Géza, szintén Darányi lányt vesz feleségül.) Hóman azonban ekkor már nem a volt liberális-baloldali kapcsolatokkal rendelkező történész-miniszter, hanem mindinkább a fasiszta Németországgal sorsközösséget hangoztató politikus. S most már "erejét" a belpolitikában is ez adja. A konzervatív középosztálybeli karriervágya elnyomta benne a tudóst, és a karriert kínáló jobboldali kurzus a konzervatív liberális reformert.

Vissza a tartalomjegyzékhez