KUBINYI ANDRÁS: A királyi vár és lakói a középkorban
Egy középkori országban kiemelkedő szerepe van az uralkodó állandó lakhelyének, hiszen ez az ország központja, amelyet innen kormányoznak, de itt lehet a legegyszerűbben a fejedelemtől (királytól) kegynyilvánításokat kieszközölni.
I. "Utazó királyság"
Esztergom, Visegrád, Óbuda
A valóságban azonban az állandó királyi rezidencia viszonylag későn alakult ki. A korai középkorban az ún. utazó királyság érvényesült: az uralkodó rendszeresen végigutazta birodalmát, legfeljebb bizonyos nagy ünnepeket tartott (pl. húsvétot) mindig egy helyen. Ennek a szokásnak nagyon gyakorlati okai voltak: az uralkodói jövedelmek jó része terményjáradék volt, amelyek szállítása drága volt, így azokat a helyszínen élték fel. A rossz utak és a nagy távolságok nehezítették a közlekedést is, így az alattvalók a legegyszerűbben úgy intézhették el ügyeiket, ha az uralkodó az országrészükbe látogatott.
Magyarországon sem alakult másként a helyzet. Lényegében a 14. század elejéig nem beszélhetünk állandó királyi rezidenciáról, lakóhelyről. Igaz, a király gyakran tartózkodott esztergomi várában. Nem véletlenül lett ez a város érseki székhely. A pénzbeli járadékot a megyésispánoknak Kálmán király (1095-1116) törvénye 79. cikkelye értelmében Szent Mihálykor (szeptember 29.) Esztergomba kellett vinniük. Esztergom mellett figyelembe kell venni Székesfehérvárt, ott koronázták meg a királyokat, sőt gyakran ott is temették el őket. A 12-13. század fordulójától harmadik olyan helyként, ahol az uralkodó rendszeresen megfordult, Óbuda is igazolható. Ide vezette III. Béla (1172-96) Barbarossa Frigyes német császárt, és többnyire itt töltötte a nagyböjtöt az uralkodó. Így megmagyarázható, miért nevezték az Esztergom-Székesfehérvár-Óbuda által bezárt háromszöget az "ország közepének", mint amely a legjobban megközelíthető.
A változás kezdetei a 13. század második felére tehetők. [...] Egyre szükségesebbé vált - akár külföldön -, hogy a király távolléte idején is legyen egy hely, ahol az alattvalók ügyeiket intézhessék, így kialakulóban volt egy mai értelemben vett főváros.
Visegrád
Az uralkodása elején kiskirályokkal küzdő I. Károly (1308-42) 1315-23 között a délvidéki Temesvárra helyezte székhelyét, majd ezt áttette az "ország közepén" fekvő Visegrádra. Károly a visegrádi vár alatt palotát építtetett magának.
Visegrád az 1410-es évek végéig maradt a királyok fő rezidenciája, noha a 14. század második felében az udvar többször, rövidebb-hosszabb ideig, már Budán élt. Visegrádon működött a király kancelláriája, okleveleket kiállító intézménye, amely nélkül nem lehetett - az írásbeliség terjedése következményeként - ügyeket elintézni. Itt ítélkeztek a királyi bíróságok is, amelyek akkor is működtek, ha az uralkodó távol volt. Bár a király a középkor végéig gyakran megfordult az ország más tájain, az udvartartás székhelye immár állandó helyet kapott. [...]
II. A budai Vár
Árpád-kori lakhely?
Közben az amúgy is könnyebben megközelíthető Buda az ország vezető, politikailag is irányt adó városává fejlődött. A meghalt uralkodókat székesfehérvári eltemetésük előtt Budára hozták megsiratni, az új megkoronázott király első útja pedig ide vezetett, hogy fogadja alattvalói hódolatát. Alapítása óta gyakran játszott rövidebb-hosszabb ideig királyirezidencia- szerepet is, a 15. század első évtizede végétől Buda elestéig (1541-ig) pedig az maradt. (Ebben az időben Visegrád mintegy mellékrezidenciának számított, ahová az uralkodó vadászni vagy egyszerűen pihenni járt.)
A budai királyi palota története ma sem tisztázott teljes egészében. A késő középkori királyi lakhely a Várhegy déli részén állt, ott, ahol a mai palota. [...] A legnagyobb, ma sem eldöntött kérdés, az Árpád-kori királyi lakhely helye. Azaz: itt volt-e, vagy máshol. Adataink vannak ugyanis a városban is egy királyi házra. [...]
Ami biztos: a 14. század közepére tehető a vár legmagasabb tornyának, az István-toronynak az építése, amelynek alsó szintje ma is megvan a jelenlegi palota déli fala alatt. Mellette és tőle északra egy hosszúkás négyzet alakú, középudvaros, négyszárnyú épület állott. [...]
Zsigmond fővárosa
A legnagyobb építési korszak Zsigmond király (1387- 1437) kormányzása idejére esik. Zsigmond uralkodása idején jött létre alaprajzában az a középkori palota, amely egykorú látképekről, ill. az ásatási eredményekből ismert. Az István-vártól északra egy belső udvar helyezkedett el, amely szélén egyes épületeket még Nagy Lajos építtetett. Itt állott a keleti szárnyon a kétszintes kápolna is. Zsigmond ettől északra egy második udvart is létesített. Ennek nyugati oldalán egy hatalmas tornyot kezdett építtetni, amit azonban nem fejeztek be. Ez az ún. Csonkatorony vált a budai Vár börtönépületévé. A második - ez István-várával együtt a harmadik - udvar északi lezárását egy hatalmas palota képezte, felső emeletén impozáns nagyságú teremmel. [...]
Mátyás idejében - kisebb munkáktól eltekintve - inkább csak reneszánsz stílusú építkezések folytak, amelyek kisebb mértékben II. Ulászló idején is folytatódtak. A palota végső építészeti rendszere azonban nagyjából már Zsigmond alatt készen állott.
Az épületegyüttes alapterületét tekintve is Európa nagyobb uralkodói rezidenciái közé tartozott, és igazán reprezentatívnak számított - amelyről az egykorúak csak elragadtatással tudtak megemlékezni. Sajnos, belső beosztásáról forrásaink csak keveset árulnak el, az ásatások is általában csak pince- és földszinti helyiségeket engedtek - egy-két kivétellel - rekonstruálni. [...]
A palota funkciói
A budai királyi palota legalább három funkciót kellett hogy ellásson. Az elsődleges nyilván az uralkodó és udvartartása lakóhelye volt. Ehhez járult - mivel a király kormányozta az országot - az államigazgatás és a királyi ítélkezési jog ellátására szolgáló intézmények elhelyezése. Végül, de nem utolsósorban a díszes palotának kellett az alattvalók és a külföldi követek előtt az uralkodó nagyságát reprezentálni. Ez a középkori ember számára szimbolikus jelentőségű is volt, mint ahogy az uralkodó megjelenésével kapcsolatos ceremóniák is. Magyarországon ez nem volt korábban különösen kiépülve, a királlyal viszonylag egyszerűen érintkezésbe lehetett kerülni, ami különösen jól látszik Mátyás király uralkodása első felében. A gyakran háborúzó, tábori körülmények között élő uralkodó akár közkatonákkal is találkozhatott személyesen. (Korábban, Zách Felicián is bejutott az ebédelő királyi családhoz.) Miután azonban Mátyás feleségül vette 1476-ban Beatrixot, a nápolyi király leányát, az bevezette a szigorú külföldi etikettet, így a király megközelítése nehézzé vált.
A királyné udvartartása
Középkori udvarokban különös jelentősége volt az uralkodók feleségeinek. A királynéi, fejedelemasszonyi udvartartásoknak egyébként nagy kulturális szerepet tulajdoníthatunk. Mivel ide sok udvarhölgy is tartozott, jelenlétük mérséklő hatást gyakorolt a férfiakból álló nyers királyi udvarokra. [...] A konzervatív magyar urak rossz szemmel nézték, ha egy külföldről jött királyné, részben magával hozott udvarhölgyeivel, új szokásokat vezet be. Beatrixon kívül különösen nehezményezték Habsburg Mária királyné, II. Lajos (1516-26) felesége szokásait, az állandó táncmulatságokat és más szórakozásokat.
III. Udvartartás
Udvari nemesség
A királyi udvartartásnak Európa-szerte több feladata volt. Az uralkodó mindennapi ellátásán és annak megszervezésén, személyi biztonsága biztosításán kívül uruk presztízse megtartása és növelése, továbbá az államkormányzatban és igazgatásban való közreműködés tartozott ide. Az udvari nemességnek nagy politikai és társadalmi szerepe volt az Anjou- és Zsigmond korban. A helyzet lényegében nem sokat változott Mátyás és a Jagellók uralkodása alatt sem. A gyűjtőnéven "aulicusnak", középkori magyar néven "palotásoknak" nevezett udvari nemességen belül egyrészt rangosztályok léteztek az apródtól az udvari lovagig vagy familiárisig. Egyesek speciális szolgálatokat láttak el, mint a kamarások vagy asztalnokok. Ők érintkeztek különben leginkább személyesen az uralkodóval.
Nagyszámú rétegről van szó. [...]
Kormányzati központ
A vár kormányzati központ is volt. Az udvari nemesség tagjait is gyakran bízta meg a király ad hoc kormányzati feladatok ellátásával, a lényeges azonban a valódi igazgatási és bírósági személyzet volt. A királyi tanács tagjai tanácsülésekre rendszeresen megjelentek a palotában, azonban nem laktak ott, mert a nagyurakhoz tartozván vagy házat vettek a városban, vagy lakást béreltek ott. Ugyancsak magánházakban laktak a hivatalnokok és a bírósági személyzet is. [...] A nagy bírósági ülésszakok, az ún. oktávák idején azonban a palotában ülésezett a bíróság, már csak azért is, mert ezen olykor a király maga is megjelent. Ez azt jelenti, hogy az oktávák idején tele volt a palota - feltehetően annak északi, város felőli része - az ide összesereglő peres nemesekkel és azok ügyvédjeivel. A kincstár, amelynek központjában legalább 30 hivatalnok dolgozott, ugyancsak a palotában működött.
Katonai őrség
Meg kell említeni még a vár katonai őrségét és annak parancsnokát, a budai várnagyot. Itt létszámról fogalmunk sincs. A várnagy gyakran, de nem mindig, azonos személy volt a budavári udvarbíróval, aki ugyancsak a várban lakott, és aki Mátyás uralkodása kezdetétől a királyi uradalmak fő jószágkormányzója volt. [...]
Összefoglalva tehát elmondható: naponta minimálisan ezer fő dolgozott a várban,
ennek egyharmada pedig ott is lakott. Különleges alkalmakkor - pl. bírósági
ülés idején - akár kétszer annyian megjelenhettek. Királyi esküvők, csúcstalálkozók
esetén előkelő vendégekkel is tele volt a vár. Zsigmond például 1412-ben a lengyel
és a boszniai királyt, 1424-ben pedig a bizánci császárt, a dán királyt és a
német birodalmi fejedelmeket fogadta fővárosában. A királyi várnak tehát mind
nemzetközileg, mind itthon igen nagy szerepe volt.