KOSÁRY DOMOKOS: "Az eszközök egyike valék"

Mit ért el Kossuth?

Országgyűlésen aktív szerephez Kossuth csak 1847/48-ban, az utolsó rendi diétán juthatott. De akkor viszont kezdettől fogva az ellenzék vezetőjeként léphetett fel. A kezdeményezést magához ragadva keresztülvitte, hogy a rendek az uralkodó leiratát egyszerűen válasz nélkül hagyva kezdték el a sérelmek és a reformjavaslatok tárgyalását. A kormányzatnak, a középutas, mérsékelt liberálisok támogatásával, majdnem sikerült az ellenzék egységét megbontania és Kossuthot elszigetelnie, de Kossuth politikáját végül győzelemhez segítette a nemzetközi politikai válság, a forradalmi mozgalmak sora, Párizstól Bécsig. Az utolsó rendi országgyűlés március 14-én és 15-én kimondta a feudális rendszer megszüntetését és Magyarország új, felelős kormányzatát. Ezt a diéta küldöttségének - Kossuth vezetésével - sikerült az udvarral, a birodalom vezetésével is elfogadtatnia. Kossuthot a forradalmi Bécs lelkesen üdvözölte. S abban a megfeszített törvénykező munkában, amelyben az országgyűlés ezután alig három hét alatt lerakta az új, polgári nemzeti Magyarország alapjait - ismét Kossuth vitte a valódi főszerepet. [...]

Kérdés, hogy Kossuth mint történelmi személyiség miben különbözött az egykorú magyar politikai elit többi tagjától, a reformmozgalom többi vezetőjétől. [...]

Találékony, karizmatikus egyéniség

[...] Kossuth egyik ilyen tulajdonsága volt az a rugalmas, gyors tájékozódás és találékonyság, amely mindig tudott új módszert, új működési teret találni, ha az éppen adott területen túl nagy akadályokba ütközött. Ez áll az olyan vállalkozásokra is, amelyek szakaszokra bontották pályafutását. Ha például a megyei, helyi karriert fel kell adnia, újszerű lehetőséget talál magának a kéziratos politikai lapok kiadásában. Ha elveszti a Pesti Hírlapot (1844), a társadalmi, egyesületi szervezkedésben talál hatékony, új cselekvési színteret. (Védegylet 1844, Fiumei Vasúttársaság 1845.) [...]

Kossuth másik, különösen fontos egyéni tulajdonsága, amely főleg nagy szónoki teljesítmények és jelentős fordulatok alkalmával tűnik szemünkbe, az volt, hogy egy-egy adott, nevezetesebb pillanatban rendkívüli energiát tudott mozgósítani mind önmagában, egyénileg, mind környezetében, hívei, követői körében. E képességének fokozatosan jött tudatára, igyekezett azt továbbfejleszteni úgy, hogy egy idő múlva biztosan számíthatott egy olyan erőtartalékra, amely meglepte, megzavarta ellenfeleinek hadsorait. [...]

Kéziratos hírlapjai, amelyek a diéta, majd a megyegyűlések eseményeiről vitték szét a rég várt híreket, rendkívüli munkabírásról tettek tanúbizonyságot, és ismertté tették nevét az ellenzék vezetői körében és a legtávolabbi megyékben egyaránt. A Hatalom persze eltiltotta a vállalkozástól, majd pedig, amikor nem engedelmeskedett, elfogatta és hűtlenségi perben elítélte őt. Ezzel sikerült viszont őt a nemzeti ügy mártírjává tennie, aki közben a fogság próbáját is kiállta, tovább olvasott és tanult. A Pesti Hirlapban, amelyet a politikai enyhülés jeleként kapott kezébe (1841), az új magyar politikai sajtót, a közvélemény alakítóját, a reformok ügyének vitafórumát teremtette meg. [...]

1844-re Kossuth oly jelentős politikai tényezővé nőtte ki magát, hogy társadalmi egyesületek, főleg a hazai ipar védelmére létrehozott országos szervezet, a Védegylet megalakításával olyan új, széles körű működési formát tudott létrehozni, amely 139 vidéki, helyi egyleti fiókjával behálózta az országot, és az ellenzéki politikai párt alapjait teremtette meg (1844). [...] Kossuth fáradhatatlan részvételével megszületett az Ellenzéki Párt, majd sikerült neki, nem kis küzdelmek árán, az 1847 végén induló országgyűlés szereplői közé, Pest megye követeként bekerülnie. [...]

Társadalmi visszhang, történelmi alkalom

Kossuth a nemesség fia, ezt nem tudja, nem is akarja megtagadni. Ragaszkodott ahhoz, hogy az átalakulás és az új rend kiépítése során a nemesség vezető szerepe valahogy megmaradjon. Politikai programja azonban messze túlmutatott a pusztán nemesi érdeken. A nemeseket rábeszéléssel, agitációval valósággal beleszorítja, belehajtja abba, hogy vállalják a polgári átalakulásban rájuk váró szerepet, és lépjenek túl a korhadó feudalizmuson. [...] A nemesi reformmozgalom számára egyre szélesebb tömegbázist szervez, a nem nemes értelmiségi, polgári elemek bevonásával, és az "érdekegyesítés" programjával küzd azért az új nemzetért, amelynek a nem nemesek, parasztok is tagjai. Csak ez az új nemzet lehet képes arra, hogy önállóságát, szabad mozgását biztosítani tudja, és alárendelt helyzetéből szabaduljon.
Ezt a programot természetesen nem azonnal, készen, végső formában képviseli. Az, amit így összefoglaltunk, a forradalomig tartó, mintegy két évtizedes pályafutása egészének mérlege. Ha fejlődésében nézzük őt, meglátjuk azt is, mint indul el a rendi ellenzék soraiból a jövő felé, mint ismeri fel a főbb kérdéseket és összefüggéseket, mint próbál rájuk feleletet találni, ahogy végigmegy a reformkor küzdelmes politikai iskoláján. [...] A célok egyre világosabbak, a harcköre és intenzitása egyre nő. Eszközei sorra elkészülnek, és midőn a döntés történelmi pillanata elérkezik, Kossuth élni tud ezekkel az eszközökkel és a forradalmi helyzet új lehetőségeivel.

Ez magyarázza Kossuth egyre magasabbra ívelő pályafutását. Az egyéni tehetség, a szó, az írás és a találékony szervezőerő adománya önmagában sem kevés, de még nem elég. Kossuth szavának az adott zengő visszhangot, szervező kezével azért tudott embereket vagy éppen tömegeket mozdítani, mert valóban az emberek, tömegek olyan problémáit és törekvéseit fejezte ki, amelyek a fejlődés adott szakaszában időszerűek voltak. Az egyéni tehetség mellett ez a második tényező: a társadalmi visszhang, a társadalmi erő.

A harmadik tényező pedig a történelmi alkalom, a nemzetközi politika alakulása, az a forradalmi válság, amely megdöntötte a reformtörekvések hatalmi akadályait.

A sikert 1848-ban, hosszabb folyamat eredményeként, az a pillanat hozta meg, amelyben e három lényeges tényező végül - átmenetileg - találkozott. Ez a folyamat és végül ez a találkozás bontotta ki Kossuth tehetségének szárnyait, ez emelte ki őt mind magasabbra kortársai fölé, ez magyarázza nemzetközi kultuszát és azt, hogy osztályrészéül ily emlékezetes történelmi szerep jutott.

Emigrációban

Idős korában, hazájától távol, Kossuth maga is eltöprengett azon, hogy mit sikerült élete folyamán elérnie. Mert az emigrációban, bár sokat tett az ország külföldi megismertetése érdekében, ténylegesen sikeres akciókat, koncepciókat már nem állt módjában kezdeményezni. [...] Az a figyelmet érdemlő alkotmányterv, amelyet Kossuth kütahyai száműzetésében, 1851-ben, a soknemzetiségű állam berendezésére 1848/49 tanulságaként kidolgozott, legfeljebb az utókor elismerését keltheti fel. Hiányzott mellőle nemcsak a harmadik, hanem a második tényező, a hazai politikai közvélemény, a társadalmi erők támogatása is. S ez áll az 1860-as évek elején született Duna-konföderációs tervre is, azzal a kiegészítéssel, hogy az a hazai politikai közvéleményben inkább ellenkezéssel találkozott. [...]

A választ az ilyen kérdésekre maradandó érvénnyel Deák Ferenc 1867- ben így fogalmazta meg: "Magyarország közjogának történetében legfontosabb korszakot képez az az átalakulás, mely 1847/48-ban tétetett, mert e nélkül a korszak igényei s a fejlődő eszmék hatalma rég eltörölték volna alkotmányunkat. Ezen átalakulást össze fogja kötni a történelem azon férfiúnak nevével, ki azt 1848-ban megindította s ernyedetlen eréllyel keresztülvitte. Dacára a bekövetkezett szerencsétlen eseményeknek, művének ezen része fönmaradt és fön fog maradni, míg nemzetünk él és országunk áll, s ehhez a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva."

Vissza a tartalomjegyzékhez