BUZÁS GERGELY: Visegrád mint királyi székhely

A középkori Magyarország szívében elhelyezkedő területet, Székesfehérvár, Esztergom, Buda és Visegrád városainak négyszögét nevezték "Medium Regni"-nek, az ország közepének. Ez az elnevezés nemcsak e városok földrajzi elhelyezkedésére utalt, hanem központi politikai szerepére is. Az egész középkoron át ezek a városok voltak a magyar állam központjai: a királyi udvar és a hozzá kapcsolódó intézmények székhelyei.

Ispánsági központ, 11-12. század

E városok között Visegrád már a 11. században szerepet kapott, ugyanis az államalapítás idején Visegrád vára lett a hatalmas, királyi kézben lévő vadászterület: a Pilis erdő központja, ahol vadászatai során alkalmanként néha maga az uralkodó is megszállhatott. [...]

A jelek szerint az András-ággal szemben I. Béla és utódai a pilisi királyi szálláshelyek közül Visegrád helyett a szomszédos Dömös királyi udvarházát részesítették előnyben. [...]

A menedékvár, 13. század

A tatárjárás után Visegrád új életre kelt. Az 1240-es évek végén Laskaris Mária királyné saját ékszereinek árából egy új, korszerű várat emelt a Visegrád fölé magasodó sziklás hegy csúcsára, majd az 1250-60-as években - feltehetően már IV. Béla parancsára - elkészült a fellegvárat a Dunával összekötő, tornyokkal erősített völgyzárófal-rendszer és a hatalmas hatszögletű, ötemeletes lakótorony, amely az itt áthaladó utat ellenőrizte. [...]

A királyi rezidencia, 14. század

Visegrád szerepe Károly Róbert (1308- 42) uralkodás alatt gyökeresen megváltozott. Míg korábban a település csak alkalmanként szolgált királyi szálláshelyül, 1323-ban az Anjou uralkodó itt rendezte be fő rezidenciáját. A magyar korona megszerzéséért vívott harcok során magának sok ellenséget szerző uralkodó feltehetően nem ítélte elég biztonságosnak elődei fényűző, de csak gyengén erődített óbudai várát, vagy a Buda városában álló királyi kúriát, ezért választhatta lakóhelyéül az ország közepének legnagyobb erősségét, a visegrádi várat. [...]

Ezekben az években jelentős építkezések indultak a visegrádi várban. [...]

A királyi lakhelyet azonban nem ebben a komor erődítményben, hanem az alsóvár felújított lakótornyában alakították ki. [...]

A királyi udvar megtelepedésének köszönhetően a település hamarosan valódi szabad királyi várossá vált, amelyben az ország bárói és nemesei sorban építették fel nagyméretű udvarházaikat. Még az 1320-as években maga a király is építtetett egy házat a városban. [...]

Károly király - talán éppen Felicián merényletéből okulva - élete végén már a védtelen városi háza helyett előnyben részesítette a nehezen megközelíthető és jól őrizhető fellegvárat. 1342. július 16-án ennek falai között érte utol a halál. A királyi lakhely számára a kaputorony két oldalára egy-egy emeletes palotaépület készült. A földszintjüket raktárak, illetve konyha foglalta el, az emeletüket pedig lakóterek: a keleti szárnyban egy nagy lovagterem, a nyugatiban pedig két helyiségből álló lakosztály: egy nagy ablakos teremmel és egy faburkolatos, kis ablakokkal megvilágított, valószínűleg hypocaustummal fűtött szobával.

Apja halála után a trónt öröklő I. Lajos (1342-82) továbbra is Visegrádon tartotta székhelyét. 1346-ban azonban az udvar váratlanul Budára költözött. [...] A nápolyi háborúk idejére a királyi székhely ideiglenesen Budára került, majd azok lezárása után is egy ideig még ottmaradt: Lajos csak 1355-ben költözött vissza Visegrádra.

A visszaköltözést újabb építkezések kísérték. Feltehetően ebben az időben bővítették ki a fellegvár palotaszárnyait: a két Károly Róbert kori egyemeletes palotára újabb szinteket húztak, az udvar északkeleti sarkába pedig, a korábbi faépület helyére, egy új, emeletes kőpalotát emeltek, földszintjén raktárakkal, emeletén egy három helyiségből álló lakosztállyal.

A legnagyobb jelentőségű átalakítást azonban a városi királyi palotában végezték. A korábbi királyi ház helyén lényegében ekkor alakíthatták ki azt a nagy kiterjedésű, több épületből álló palotát, ami a mai épületegyüttes közvetlen előzményét képezi. Sajnos a későbbi átalakítások miatt ma igen keveset tudunk ezekről az épületekről. [...]

I. Lajos király halála után lánya és örököse, Mária királynő, majd férje, Zsigmond király (1387-1437) is Visegrádon hagyta hivatalos rezidenciáját. Bár az 1395-ből fennmaradt mantovai követjelentésekből tudjuk, hogy az udvartartás ebben az időben gyakran tartózkodott Budán, annak ellenére, hogy ott nem állt rendelkezésre megfelelő épület számára. [...]

Új igények

A korszak virágzó udvari kultúrája - amit ma a művészettörténet internacionális gótikának nevez - olyan új igényeket támasztott, amelynek a régebbi palotaépületek már nem tudtak megfelelni. [...] Egyre összetettebbé és nagyobbá váltak a lakosztályok, amelyek szobáit hatalmas üvegablakok világítottak meg és színes cserépkályhákkal fűtötték, falaikat drága kárpitok borították.

A lakóterektől ekkor különültek el és differenciálódtak különböző funkciók szerint az uralkodói rezidenciák hivatali és reprezentációs terei: számos nagyterem, az egyes hivatalok irodái és a megszaporodó udvari tisztviselők lakosztályai. Az udvartartás létszámának növekedése együtt járt az ő igényeiket kiszolgáló szállások, raktárak, konyhák egész sorának építésével. Az Anjouk és Zsigmond király korában Európa legtekintélyesebb fejedelmi udvarai közé emelkedő magyar udvarnak is meg kellett felelnie ezeknek az új igényeknek, így a 14. század végére elkerülhetetlenné vált a visegrádi palota gyökeres átépítése.

A régi palota helyén - bár annál valamivel kisebb területen - egy sokkal igényesebb épületegyüttest emeltek. [...]

Zsigmond nemcsak a palotában és környékén építkezett, hanem a fellegvárat is bővítette. Ő építette ki a vár harmadik, legkülső falövét, a belsővárban pedig az öregtorony mellett egy új palotaszárnyat: az asszonyházat.

Zsigmond király feltehetően elsősorban azért ragaszkodott a visegrádi székhelyhez, mert elődei, az Anjouk által választott rezidencia folytatólagos használata saját uralmának legitimitását fejezte ki. Amint azonban uralma megerősödött, új székhelyet választott magának: az ország legnagyobb városát, Budát. 1405 és 1408 között udvartartását a budai palotába költöztette át, majd az 1410-es években hozzáfogott új budai székhelyének nagyléptékű kiépítésébe, amellyel még visegrádi palotáját is felülmúlta.

Vidéki rezidencia, 15. század

Visegrád ettől kezdve csak egy vidéki mellékrezidenciája lett a magyar uralkodóknak, de Zsigmond és utóda, Albert még gyakran látogatták. Az igazi hanyatlás V. László (1445-57) korában következett be. Az Ausztriában nevelkedő fiatal uralkodó hosszú ideig nem is látogatott Magyarországra, később pedig Budán tartotta udvarát. Ez alatt az idő alatt Visegrád városát elhagyták előkelő lakói, így a település mezővárosi szintre süllyedt le, bár kiváltságait megtartotta.

A hanyatlás csak fokozódott Mátyás király trónra kerülésével, aki valószínűleg el is adományozta a korábban mindig királyi kézben lévő uradalmat feleségének, Podjebrád Katalinnak. Csak a királyné halála (1464) után jutott vissza a visegrádi vár a király birtokai közé, és még később szánta rá magát Mátyás, hogy feltámassza a hanyatló települést. [...]


Beatrix királyné: uralkodói reprezentáció

A település azonban csak akkor virágzott fel igazán, amikor a király Beatrix nápolyi hercegnővel kötött házassága (1476 karácsony) után hatalmas építkezésekbe fogott a palotában és a fellegvárban. A királyné hívta fel Mátyás figyelmét a műpártolásban és építkezésekben megnyilvánuló uralkodói reprezentáció fontosságára. [...]

Reneszánsz udvar

A visegrádi palotát 1477 és az 1480-as évek közepe között Mátyás teljesen felújíttatta, de eredeti elrendezésén alig változtatott, új épületszárnyat egyáltalán nem emeltetett. Az ablakokat, ajtókat, erkélyeket, oszlopcsarnokokat, díszkutakat kicserélték. [...]

Mátyás király az épületek mellett a gyümölcsös- és szőlőskertet is felújíttatta és reneszánsz elemekkel bővítette: egy pergolás terasszal és a római szőlőskertek építményeit utánzó kerti mulatóházzal. Egy hársfákkal beültetett "függőkertet" is emeltek a kápolna elé, amelyre monumentális lépcsősor vezetett a palota fogadóudvaráról. E teraszt szabadtéri ebédlő és fogadóteremként használták, akárcsak az itáliai udvarokban a hasonló kerteket. A két virágoskertbe új díszkutakat állíttatott, amelyek közül csak a keleti kertnek, feltehetően 1483-ban, budai márványfaragók által készített, vörösmárvány, késő gótikus falikútja maradt fenn.

A fellegvárat is a palotához hasonló módon újították fel, bár sokkal szerényebb formában. Ott már nem készült reneszánsz díszítés.

Mátyás halála után Visegrád megőrizte mellékrezidencia szerepét: a Jagelló uralkodók is előszeretettel használták a palotát, a fellegvár - a koronázási ékszerek hagyományos őrzőhelye - pedig az 1492. évi törvények szerint az országgyűlés által megválasztott koronaőrök kezére került. I. Ulászló (1490- 1516) fejezte be a 16. század első évtizedében a palotához kapcsolódó ferences kolostor felújítását is.

Török végvár

1526-ban, a mohácsi csata után a palota berendezését és a koronázási ékszereket elmenekítették a török elől. A fellegvárat sikerült ugyan az odamenekült lakosoknak és szerzeteseknek megvédeniük, de a védtelen palotát mégis érték károk (a fosztogató török portyázók ekkor rombolták le például a Herkules-kutat). Ezeket csak Szapolyai János javíttatta ki, amikor 1539-ben, házasságkötése után feleségével, Izabellával itt töltötte a nyarat. Ekkor tartózkodott magyar király utoljára a visegrádi palota falai között. Öt évvel később Visegrád a török kezére került. A vár jelentéktelen török végvár lett, a város lakossága elmenekült, a gazdátlanul maradt palota pedig rombadőlt.

Vissza a tartalomjegyzékhez